Asztma

A tüdőasztma a légző rendszer betegsége, amelyre jellemző, hogy bizonyos hatásokra az alsó légutak kórosan érzékennyé válnak és beszűkülnek. Az asztma tünetei többnyire gyermekkorban jelentkeznek, de a gyermekek közel 50 %-ának sikerül kinőni a betegséget. Ritkább esetekben az asztma felnőttkorban is kialakulhat.

Az asztma tünetei

  • Légszomj, nehézlégzés, sípoló hanggal. A légszomj rohamok formájában jelentkezik, és gyakran súlyosbodik éjszakánként.
  • Az asztmás rohamot mély, megerőltető köhögés kísérheti.
  • Súlyos nehézlégzés esetén verejtékezés és a szapora pulzus is jellemző.

Az asztma során fellépő esetleges komplikáció

A légutak elzáródás akár életveszélyes is lehet.

Az asztma kiváltó okai

Túlérzékenység miatt kialakul a légutak gyulladása és szűkülete. Az említett túlérzékenység miatt a test asztmás rohamokkal reagálhat a házi por-, virágpor-, penészgomba spóra, cigarettafüst-, állati szőr-, toll, illetve bizonyos ételekkel vagy gyógyszerekkel szembeni allergiára, fizikai megterhelésre, néha lelki zavarokra, vagy a levegő hőmérsékletének változására, de a betegség hátterében olykor légúti fertőzés is állhat.

Amit tehetünk asztmás rohamok esetén

  • Sípoló légzés kialakulásakor azonnal orvoshoz kell fordulni.
  • Enyhébb lefolyású asztmás rohamokat az orvos által felírt gyógyszerrel meg lehet szüntetni.
  • Súlyos asztmás roham esetén azonnal a legközelebbi kórház intenzív osztályán kell segítséget kérni. (Az asztmás beteg különbséget tud tenni az orvosi megfigyelést igénylő súlyos roham és az enyhe roham között, melyet saját maga is képes kezelni.)

Mit tehet az orvos asztmás roham esetén?

  • Antihisztamin tartalmú készítményeket (allergia elleni gyógyszereket), hörgőtágító gyógyszereket, vagy szteroidokat (erős gyulladáscsökkentő gyógyszerek) írhat fel.
  • Megtaníthatja a beteget, hogyan kezelje önmaga az enyhébb asztmás rohamokat.

Az asztmás roham megelőzése

A kiváltó ok felismerése és kiküszöbölése ebben az esetben létfontosságú lehet. Valahányszor jelentkezik a roham, át kell gondolni mit evett, mit ivott és mit csinált a beteg, mit fogott meg és hol, minek volt kitéve közvetlenül a roham előtt. Így könnyen megállapítható a betegséget kiváltó ok.

Mivel a házi por gyakran idézhet elő asztmás rohamot, amennyire lehetséges, tartsunk otthonunkat pormentesen! Kerülni kell a háziállatokkal való közvetlen kapcsolatot! A padlót célszerű naponta felmosni. Használjunk műbőr vagy bőr kárpitot, melyet könnyedén letörölhetünk! Söprögetéskor és ágyneműcsere közben ajánlott az arcmaszk használata!

Javasolt rendszeres kímélő tornagyakorlatok végzése, ezáltal erősítjük a szív és a tüdő működését. Jóllehet néha maga a testmozgás is kiválthatja rohamot, de a legtöbb asztmás beteg számára a könnyű gyakorlatok igen kedvező hatásúak. Ha a beteg hajlamos a gyakorlatok által kiváltott asztmás rohamokra, a gyakorlat előtt az inhaláló sprayből alkalmazott 1-2 befújás a megfelelő gyakorlatok elvégzését megkönnyítheti.

Rohamokban jelentkező nehézlégzés, melynek két fő formája ismeretes a hörgiasztma, és a szívasztma. A hörgi roham a nap bármely szakában jelentkezhet, többnyire azonban éjjel.

Az asztma tünetei

A légzés, de főleg a kilégzés nehéz, a beteg úgy érzi, rögtön megfullad, ezért gyakori, hogy feltépi az ablakot, és a friss levegőtől vár enyhülést. A fulladáshoz szorongás, félelem is társul. Gyakran köhögési inger gyötri a beteget, és csak nehezen kínlódva tud kevés tapadós, nyúlós köpetet üríteni. A roham percekig, órákig néha napokig is eltarthat. A roham alatt a hörgőizomzat görcsösen összehúzódik, így akadályozott a levegő bejutása a tüdőbe.

Az asztam lelki okai

  1. A valódi kapcsolat és őszinte vonzalom iránti mély vágyakozásról van szó, melyet többnyire az anya túlzottan féltő aggodalmaskodása váltott ki. Az anyai szeretet korlátozó szerepet játszott, gátolta a személyiség egyéni kibontakozását. E probléma gyökerezhet a túlzottan erős tekintély általi elnyomásban is, vagy éppen az anyának gyermeke iránti nemtörődömségében. Hogy az anyával való kapcsolat milyen fontos szerepet játszik azt az is bizonyítja, hogy a szanatóriumban tartózkodó, anyjuktól huzamosabb ideig távol lévő gyermekek állapota rohamosan javul.
  2. A beteg a tehetetlenség érzését, a történések passzív eltűrésének zavarát éli meg.
  3. Elfojtott agresszió, egyben képtelenség arra, vagy félelem attól, hogy ezen indulatokat levezessük, és ismét fellélegezhessünk: az agressziót afölötti felháborodásunk váltja ki, hogy ilyesmit kell átélnünk, ilyennek kell mutatkoznunk.
  4. Védekezés az alantasnak, tisztátalannak vélt életterületekkel szemben. Ilyen életterületek lehetnek az állati ösztönök a szexualitás, de a por is.
  5. Idős korban fontos szerephez jutnak a pszichikai okok, különösen az életkorral járó alkalmazkodási nehézségek. A harag, félelem, belső feszültségek, akadékoskodás, és visszautasítás mindegyike kiválthat asztmát. A rohamok annál hevesebbek, minél inkább elnyomják, elhallgattatják a fenti érzelmeket.

Az asztma jelzi, hogy valaki, vagy valami túl közel jött hozzám, ezért szorongatva érzem magam, képtelen vagyok kibontakozni. Igény él bennem a szabadság iránt, szeretném magamat kifejezni és korlátlanul érvényre juttatni. Saját elképzeléseim, környezetem elvárásai, és erkölcsi normái akadályoznak, korlátoznak.

Amikor asztmás rohamot élünk át kilégzéskor az egyfajta védekezést jelent, a kilégzéskor fellépő görcs tehát voltaképpen egy ellenlégzés. Az asztmás ember meg akarja tartani azt, amije van, de ezzel önmagának árt, hiszen közben nem képes adni. Védekező álláspontja közben semmi újat nem hajlandó magába fogadni, teljesen bezárkózik.

Az asztmás embernek meg kell tanulnia elfogadni saját tökéletlenségét vagy bizonyos élethelyzetekben előforduló tehetetlenségét – nem szabad küzdenie ellene! Hosszantartó betegség során kialakul a mellkas megnagyobbodása, megmerevedése. Ez a jelenség tekintélyparancsoló külsőt kölcsönöz, de a rugalmasság elvesztése miatt valójában csekély légzési volument takar. Az emberi test itt is tisztán mutatja az egyén önmagával szembeni elvárásait, ám igazi erő helyett itt csupán pöffeszkedésről beszélhetünk, ami egészen ájulásig is fokozódhat. Az ember legszívesebben ordítana, de ez rendszerint már a tüdőben megreked, így nem tehet mást, mint odahörög valamit a másiknak, kimutatva agresszív indulatait, amelyek másképpen nem tudnak kifejeződésre jutni. Ezért fontos, hogy a beteg élete során megtanulja kifejezni önmagát, kinyilvánítani érzelmeit, hogy adhasson és kaphasson!