Nem gyógyítható, ám annál jobban kezelhető az asztma. Korábban csak álmodhattak róla a betegek, ma már sokaknál lehetséges, hogy csaknem úgy élhetnek, mintha nem is volna asztmájuk. A kulcs a jól beállított kezelés.

Mégis meg lehet gyógyulni?

Egy betegség kezelése kapcsán az első kérdés, ami minden bizonnyal felmerül, az az, hogy vajon gyógyítható-e a baj? Az asztma krónikus, az egész életet végigkísérő betegség, kivételt csak a gyerekek képeznek. Minden harmadik, korai stádiumban felfedezett asztmabetegnek megfelelő kezeléssel jó esélye van rá, hogy felnőttként már asztma nélkül élhessen.
Természetesen a minél korábban elkezdett kezelés a felnőtt betegeknél is nagyon fontos. A légúti nyálkahártyában maradandó károsodásokhoz és a légzésfunkció beszűküléséhez vezető gyulladás ugyanis már az asztma korai stádiumában is zajlik.
A felnőttek esetében, bármennyire rosszul esik hallgatnunk, hogy gyógyíthatatlan betegségről van szó, mindjárt hozzá kell tennünk, hogy a kezelés annál fontosabb, és segítségével sokan csaknem tünetmentesen élhetik mindennapjaikat. Mi több, megelőzhetők a krónikus asztma késői következményei, a krónikus bronchitis, a tüdőtágulás és szívelégtelenség.

Jó orvosa-e önmagának?

Az asztma kezelésének célja elsősorban hörgőgörcs és a gyulladás megszüntetése. Ezen belül pedig a következőket érdemes figyelemmel kísérnie a kezelt betegnek - mivel eredményes és változtatás nélkül fenntartandó kezelésről csak akkor beszélhetünk, ha mindezek teljesülnek:

• panaszmentesség, minél hosszabb roham nélküli időszakok,
• képes-e minden további nélkül ellátni napi teendőit, és aktív életet élni,
• zavartalan, köhögés- és rohammentes éjszakai alvás,
• megfelelő fizikai teljesítőképesség és testre szabott sportolás,
• gyermekeknél a kezelés fontos célja továbbá, hogy biztosítsa a normális növekedést.

A kezelést megelőzi az asztmabeteg alapos kivizsgálása, majd az asztma diagnózisának felállítása, illetve a betegség súlyossági stádiumának meghatározása, ami részben a betegek tünetei, részben részletes légzésfunkciós vizsgálatok alapján történik.
Mielőtt belekezdenénk az asztma komplex kezelésének leírásába, érdemes megszívlelnünk, hogy legalább annyira múlik a siker a betegen, mint a különböző szakembereken. Az orvos nem bújhat a beteg bőrébe, nem tudja, milyen a közérzete, nincs ott, amikor alattomos asztmaingerek veszélyeztetik páciensét. A mindennapok apró, ám jelentős történéseit a betegnek kell megtanulnia figyelemmel kísérnie, állapotát meg kell tudnia becsülni, és a kezelés számos ponton az asztmás ember döntésein múlik.
A kezelési terv a betegség klinikai súlyosságához igazodik, tartalmaznia kell a rohamok idejére fontos intézkedéseket, a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés elemeit. Érdemes ez utóbbiakkal kezdeni, mutatva, mennyi minden tehető gyógyszerek nélkül is. Ez azonban nem jelenti, hogy az orvosi kezelés és a gyógyszerek nélkülözhetők lennének. Az asztma komplex kezelésének része a megelőzés és megfelelő életmód, a fizioterápia - szükség esetén pszichoterápia, - a dietetika és természetesen a gyógyszeres kezelés.

Tünetmegelőzés és -kezelés kéz a kézben

Az első teendő, hogy a beteg mindent meg tudjon tenni az ismert és feltételezett allergének és asztmakiváltó anyagok hatása ellen és elkerülésük érdekében, s ehhez kapcsolódó feladat a helyes életmód kialakítása.
A fulladó beteg hajlamos kerülni mindenféle mozgást és így "megelőzni" a nehézlégzést. Ez különösen gyermekek esetében káros: a testi-lelki fejlődés zavarához és elhízáshoz vezethet. Ráadásul a mozgáshiányos életmódból adódó csalóka panaszmentesség nyomán sokan nem fordulnak idejében orvoshoz.
Az asztmások lehetőleg tiszta szabad levegőn mozogjanak, sportoljanak, csupán pollenszezonban tanácsos a teremsportot előnyben részesíteni.
A megfelelő testmozgással együtt mindjárt érdemes fizioterapeuta szakember vezetése mellett megtanulni a helyes légzéstechnikát - orron át vett levegővel a hasi légzést -, valamint légzést segítő mozgásokat és trükköket (fúvós hangszer megszólaltatása, zöngés hangok kimondásával kombinált légzést, szívószállal folyadék bugyborékoltatása, légzés különböző testhelyzetekben stb.). Ez nem csak a nehézlégzést csökkenti; megelőzi a váladékképződését, segít a már képződött váladéktól megszabadítani a hörgőket, emiatt a hörgőtágító gyógyszerek is jobban ki tudják fejteni hatásukat, reflexes úton csökkenti a hörgők simaizmainak görcsét, és edzi a légzőizmokat, javítja a légzőmozgások hatásfokát, növeli a fizikai állóképességet és a tartást.
A sűrű váladék eltávolítását bőséges folyadékfogyasztással, gyógynövényteákkal segíthetjük elő.

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszeres kezelés gyakorlatának kialakítása bonyolult orvosi feladat, hiszen nemcsak a betegségnek a tünetek gyakorisága és a légzésfunkciós értékek alapján megállapított súlyossága szabja meg, hanem a beteg pillanatnyi állapota is.
Elsőként említjük a megelőző hatású (preventív) gyulladáscsökkentőket. Közöttük a beteg a következő gyógyszer-hatóanyagokkal találkozhatott:

• Általában gyermekkori, enyhe perzisztáló asztmánál alkalmazzák a comolyn és nedocromil hatóanyagokat.
• Ezeken túl a szteroidok, főként a kortizon és származékaik képezik az asztmaterápia gerincét, hiszen ezek kiváló gyulladáscsökkentők (szteroidok) a különböző korszerű inhalációs (belégzési) technikák segítségével közvetlenül a légutakba juttathatók (inhalációs szteroidok), több nagyságrenddel csökkentve ezzel a bejuttatandó gyógyszer mennyiségét, valamint a nem kívánatos mellékhatások megjelenésének kockázatát. A hatóanyagok között megemlítendő a budesonid és luticason, a seretide és a különböző leukotriének.

A szteroidok szükség esetén szájon át vagy vénásan is adagolhatók. Ekkor beszélhetünk úgynevezett szisztémás - nemcsak a hörgőkben, helyileg, hanem az egész szervezetre is ható - szerekről. Általában így adagolják például metilprednizolon hatóanyagot.

Tűzoltás helyett a fellobbanás megelőzése

A gyulladáscsökkentő terápiára folyamatosan szükség van, s fontos ezt azért hangsúlyozni, mert az érintettek hajlamosak csak baj esetén gyorsan ható, rohamoldó gyógyszerekhez fordulni, pedig a szteroid gyulladáscsökkentők nem csak a krónikus gyulladást, a hörgőgörcsöt és ezzel a roham veszélyét csökkentik, enyhítik a megterhelő száraz köhögést és a nyákképződést is. Jelenleg a legkorszerűbb gyógymódnak számít a gyógyszerek száraz por formájában történő belélegzése. 4-5 évnél fiatalabb gyerekek számára a hajtógázos spray vagy az elektromos porlasztó jelenti a megoldást.
Ha az adagolás optimális, ritkán van szükség rohamkezelő hörgőtágítókra, a fizikai állóképesség a lehető legjobb, a légzéskor mérhető csúcsáramlás alig ingadozik a nap folyamán, és nem észlelhetők gyógyszer-mellékhatások.
A folyamatos kezelés mellett asztmás roham közeledtével vagy kialakulásakor szükség lehet a hörgőgörcs megszüntetésére. Az ekkor használatos hörgőtágítók gyorsan, látványosan, de viszonylag rövid ideig hatnak, lényegében a tüneti kezelés szerei. A belélegezhető, ma már közvetlenül a tüdőbe juttatható hörgőtágító gyógyszerek másodpercek múlva hatni kezdenek, 1-2 perc alatt megszüntetik a fulladásérzést, és hatásuk 4-5, sőt a legújabbak esetében 12 órán át tart.

Szimpatikus gyógyszerek?

Ahhoz, hogy picit jobban belelássunk, miként képesek ezek a szerek ilyen gyorsan hatni, érdemes feleleveníteni, hol szólnak bele a szervezet működésébe. A vegetatív idegrendszer feladata biztosítani a szervezet működését nyugalom idején, vészhelyzetben pedig készenléti állapotba hozni. Ez utóbbit az úgynevezett szimpatikus idegrendszer végzi. Ha ez kezd irányítani, akkor a test rövid idő alatt nagyobb teljesítményre képes, ennek megfelelően több oxigénre is van szüksége: a szív gyorsabban és erősebben ver, az emésztőszervek erei átmenetileg beszűkülnek, hogy az izmok kitágult ereibe annál több friss oxigént szállító vér kerülhessen, ami az aktívabban működő, kitágult légutak segítségével dúsul fel oxigénben. A szimpatikus idegrendszeri hírvivő molekulákat, azok hatását imitálják a beta2-szimpatomimetikának is nevezett (másképp: béta2-agonisták) hatóanyagcsoportba tartozó anyagok, melyek elsősorban a légutakat tágítják, kevésbé hatnak a szívre. Inhalálva különösen gyorsan tudnak hatni, gyulladásgátló hatásuk azonban nincs, tehát azokat nem helyettesítik. Sportolás előtt mégis megelőzésképpen is alkalmazhatók.
Gyorsan ható béta2-agonista hatóanyag például a fenoterol, salbutanol, terbutalin, picit később kezd hatni, ám hosszabb ideig fejti ki hatását a hosszú hatású salmeterol vagy formoterol.
A hatóanyag megválasztása attól függ, hogy célszerűen milyen gyors, és milyen hosszú hatást kell vele elérni. Akut fulladásveszély esetén nyilván az azonnal ható anyagot célszerű belélegeztetni. Inhalálva biztonságosak, túl gyakori használatuk hatáscsökkenéssel járhat, s az említett, ún. szimpatikus idegrendszeri hatások miatt mellékhatásként szívdobogás, -ritmuszavar, nyugtalanság sem teljesen kizárt.
Nyújtott hatású hörgőtágító a tea hatóanyagaként ismert teofillin is. Megemlíthető továbbá az úgynevezett antikolingerg hörgőtágító hatóanyag, az ipratropium bromid is, amely önmagában nem elegendő, de kombinációban használják, főként, ha a béta2-agonista használata valamilyen oknál fogva nem javasolt.

Rendszeres odafigyelés

Az asztmabetegnek időről időre meg kell jelennie kontrollon, akkor is, ha szerencsés, tünetmentes betegnek mondhatja magát. A rendelésen felmérik az elmúlt időszakban észlelt panaszokat és azok súlyosságát, a gyógyszerszükségletet, annak esetleges változásait, a fizikai terhelhetőséget és a spirometriás (légzésre jellemző) értékeket. Emellett a beteg számoljon be az esetleges gyógyszer-mellékhatásokról, közérzetének változásairól. Az orvos feladata a belégzőeszközök használatának ellenőrzése, akkor is, ha az elmúlt időben gyakran, és akkor is, ha régen volt rá szüksége.

Szerző: Máriáss Márta


Forrás - HáziPatika.com