Az idült légzési betegségek elnevezés gyűjtőfogalom, amelybe három különböző eredetű és lefolyású, kimenetelű betegség - az idült hörghurut, a tüdőtágulás és az asztma - tartozik.

Az elnevezésben az "idült" szó azt jelzi, hogy - szemben a heveny betegségekkel (például a tüdőgyulladással), melyek általában néhány nap vagy hét alatt meggyógyulnak - ezeknek a lefolyása elhúzódó, tüneteik több éven-évtizeden keresztül fennállnak, illetve esetleges tünetmentes időszakokat követően, bizonyos hatásokra szinte törvényszerűen visszatérnek, a betegség tehát kiújul.

A három betegség együttes tárgyalását az indokolja, hogy tüneteik, a betegek panaszai - köhögés, fokozott köpetürítés és fulladás - azonosak, ezért elkülönítésük néha még a szakember számára sem könnyű. Kezelésükben is gyakran alkalmaznak hasonló gyógyszereket, eljárásokat.

Idült hörghurut (krónikus bronchitis)

A hörghurutot a szakembereknek egy 35 évvel ezelőtti megállapodása szerint akkor nevezzük idültnek, ha a köhögés és fokozott köpetürítés legalább két egymás utáni évben évente legalább 3 hónapon át jelentkezik. Természetesen ilyenkor megfelelő vizsgálatokkal (elsősorban a mellkas röntgenvizsgálatával) meg kell bizonyosodni arról, hogy a tüneteket nem más tüdő- vagy szívbetegség okozza-e.

Köhögés először csak reggel, ébredés után jelentkezik, és addig tart, amíg az éjszaka folyamán a hörgőkben felgyülemlett váladékot sikerül eltávolítani. Később, a betegség súlyosbodásával az idült hörghurutos beteg már napközben is mind többet köhög, majd a köhögés, (a rendszerint nehezített) váladékürítés átterjed az éjszakára is, zavarja az éjszakai nyugodt alvást.

Idült hörghurutkor a hörgőket belülről borító (bélelő) nyálkahártya képe: fogynak a normális váladékot termelő sejtek és szaporodnak az ún. "kehelysejtek". Ezek, valamint a nyálkahártya alatti rétegben lévő megszaporodott és megnagyobbodott nyálkamirigyek a szokásosnál több és sűrűbb, tapadós váladékot juttatnak a hörgőkbe. A hörgőnyálkahártya nagy részét borító csillószőrös hámsejtek részben elpusztulnak - helyüket laphámsejtek foglalják el -, a megmaradó sejtek csillószőreinek is megbénul a mozgása, tehát csökken a hörgők öntisztulása (6. ábra). A köhögést tulajdonképpen a hörgőkben pangó, megszaporodott, megváltozott minőségű váladék okozza. Ezt az állapotot nevezzük egyszerű idült hörghurutnak.

Egyes betegek hörghurutja hosszú ideig ebben az állapotban marad. Legtöbbször azonban a betegség előrehaladtával a hörgőrendszernek mind nagyobb részén jelentkeznek az elváltozások. Nemcsak a pangó váladék szűkíti, tömi el a hörgőket, hanem ezt még más hatások is súlyosbítják: a hörgőnyálkahártya "vizenyős", és emiatt vastagabb lesz;

a nyákmirigyek említett túltengése ugyancsak a hörgők falát vastagítja, végül a hörgőfalban lévő simaizomrostok is megvastagodnak és összehúzódnak. Így alakul ki az idült obstruktív hörghurut (krónikus obstruktív bronchitis), mely a köhögés és fokozott köpetürítés mellett már légszomjjal, fulladással is jár. Az obstrukció kialakulása nemcsak a beteg állapotát, hanem a betegség lefolyását súlyosbítja.

Az idült hörghurutos beteg hörgőrendszerében pangó váladék könnyen fertőződik. Ezt a fertőzést leggyakrabban vírus okozza, de nemritkán baktériumok telepednek meg a váladékban. Ilyenkor a híg, átlátszó vagy fehéres-nyákos váladék sárgává, esetleg zöldes színűvé válik. Ez a gennyes idült hörghurut a betegség lefolyásában szövődményt jelent.

Tüdőtágulás (emfizéma)

A tüdőtágulás lényege a tüdőhólyagocskák falának tömeges pusztulása: sok apró tüdőhólyagocskából egy nagyobb tüdőtágulásos hólyag lesz. Ennek következtében csökken a légcserét végző felület és csökken a tüdő rugalmassága is. A mellkas - és vele együtt a tüdő - térfogata megnő, a mellkasfal merevvé válik, csökkennek a légzőmozgások. Mindez együtt a légcsere megnehezítettségét eredményezi.

A tüdőtágulás légszomjat, fulladást okoz, ez kezdetben csak terhelésre (például lépcsőn járáskor, futásnál), később már nyugalomban is jelentkezik. A tüdőtágulás gyakorlatilag sohasem jelentkezik önmagában, mindig idült obstruktív hörghuruttal együtt jelenik meg, ilyenkor idült obstruktív légzési betegségnek is szokták nevezni.

Azoknál a betegeknél, akiknél a tüdőtágulás van túlsúlyban, már korán jelentkezik a légszomj. Ezek rendszerint sovány, szikár emberek, bőrük sápadt, ajkuk rózsaszín, elnevezésük is "rózsaszín fújtató" (angolul pink puffer). Annak ellenére, hogy a fulladás nagyon nehézzé teszi mindennapjaikat, életkilátásaik jók, rendszerint magas kort érnek meg.

A cikk a következő oldalon folytatódik!