Köztudott, hogy az asztma pszichoszomatikus betegség. Ez azt jelenti, hogy létrejöttében biológiai és lelki tényezők szorosan és meghitten kapcsolódnak össze, és mindkét összetevő aktívan és egymással versengve járul hozzá a betegség kialakulásához.

Fontos megjegyezni azonban azt is, hogy az egyik gyereknél a lelki tényező a vezető ok, a másiknál viszont inkább a biológiai szerepel a betegség létrejöttében. Persze azt is jó tudni, hogy a betegség lefolyása során a biológiai és lelki tényezők szerepe változhat.

Az asztma lelki hátterének kutatásával szinte áttekinthetetlenül gazdag szakirodalom foglalkozik. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy e téma iránt az érdeklődés évtizedek óta töretlen és egyáltalán nem meglepő, hiszen az asztma szinte népbetegségnek tekinthető. Hazánkban is alig van ma olyan család, amelyet a betegség - vagy legalábbis a gyermekkori asztma - ne érintene.

A fentiek támasztják alá azokat a felméréseket is, amelyek szerint az asztma a leggyakoribb felvételi diagnózis a gyermekkórházakban, és általában gyermekenként 5-7 elvesztett iskolai napot okoz évente. A fiúk 10-15 százaléka, a lányok 7-10 százaléka asztmás gyermekkorban, vagyis a serdülőkor előtt körülbelül kétszer annyi fiú betegszik meg, mint lány. Az idősebb korcsoportban viszont a nemek aránya kiegyenlítődik.

A jelenlegi elméletek szerint az asztma a szervezet védekezésére irányul, idegen allergén anyagok ellen alakul ki, de csak akkor, ha ezekre az anyagokra a szervezet túlérzékeny. De, ha fel is ismerünk egy ilyen túlérzékenységet, a roham nem váltódik ki kötelezően. Ezt igazolja az a megfigyelés, amely szerint egy specifikus allergén, amelyre a gyermek igazoltan allergiás reakciót ad, otthon asztmás rohamot vált ki, azonban nem provokál rohamot, ha a gyermek nem otthonában találkozik vele. Ez a megfigyelés bizonyíték arra, hogy lelki és fizikai tényezők együttesen határoznak meg pszichoszomatikus megnyilvánulásokat. Ezenkívül allergén (allergiát kiváltó anyag) jelenléte nélkül is kiváltódhat roham. Ez utóbbira példa egy kutató kísérlete, aki rózsa pollenjére allergiás betegnél műrózsa felmutatásával asztmarohamot váltott ki.

A lelki tényezők szerepére utal az a tapasztalati tény is, hogy bosszúságok, iskolai vagy családi nehézségek is válthatnak ki asztmás rohamot, sőt, még az örömérzés is súlyos légzési zavart robbanthat ki: nemritkán például a karácsonyfa alatt fellépő krízisek.

Persze szeretném hangsúlyozni, hogy az érzelmi jelenségeken túl az asztma kialakulásában egyéb tényezők is szerepelnek, így például allergiás, klimatikus és endokrinális jelenségek is, vagyis multifaktoriális, azaz soktényezős betegséggel állunk szemben.

Az alábbiakban nézzük, hogy a lelki tényezők hogyan játszanak szerepet a gyermekkori asztma mechanizmusában:

1. A roham vagy tünet kiváltó okai lehetnek.
2. Az asztmás gyermek személyiségének lehetnek jellemzői.
3. A szülők lelki zavarain keresztül játszhatnak szerepet.
4. A környezeti vagy a pszichoterápiás változások a roham jellegét és számát átalakíthatják.

A roham kiváltó vagy meghatározó tényezői

Egyes kutatók szerint az esetek 12 százalékában a betegség pszichoszociális stressz következtében jön létre. Az első rohamot megelőzheti például heves házastársi jelenet, vagy például az anyától való elszakadás is. Közismert példa erre az asztma súlyosbodása a gyermek iskolába kerülésekor, amelynek hátterében a félelem egy sajátos formája állhat: a gyermek félelme attól, hogy távollétében az anya meghal. Másfelől azonban miközben a gyermek védettségre, különélésre vágyik, a túlzott közelség súlyos szorongást válthat ki, azaz fullasztólag hathat.

Összegezve: mind az elszakadástól való félelem, mind a közelségtől való félelem egyaránt szerepet játszhat a gyermekkori asztmás rohamok kiváltásában.

A kutatók egy másik csoportja viszont az allergiás tényezőt tartja kiváltó oknak, elismerik az érzelmi konfliktus szerepét is, de csak mint a betegség fennmaradásának egyik okát.

A cikk a következő oldalon folytatódik!