Ezen ÁLL vagy BUKIK

Gondolta volna, hogy ez a szólásmondás
szó szerint és átvitt értelemben is igaz,
ha a talpunkra, lábunkra vonatkoztatjuk?
Mindannyian ezen állunk, vagy bukunk,
ha nem foglalkozunk vele kellőképpen.

Készítsünk egy időmérleget: írjuk össze a lap egyik oldalára azt az időt, amit a fejünkre fordítunk a sminkeléstől
a tanulásig, a másik oldalon pedig vegyük számba azt az időt, amit a lábunkra.
Ha csak az időráfordításokat tekintenénk, vajon egyensúlyban lenne a mérleg?

A lábunk olyan, mint egy precíziós óraszerkezet 28 csontból, 114 ínből és 20 izomból áll. Ha az óraszerkezet egyik fogaskerék-tengelye elgörbül, akkor nem csak az az egy fogaskerék jár rosszul, hanem az egész óra. A csontok az inak és az izmok segítségével boltíves szerkezetet alkotnak, a hosszanti és az erre merőleges harántboltozatot.

Az emberek 20–30%-ának van lúdtalpa, hosszanti boltozat süllyedése, míg a harántboltozat az emberek 99,9%-nál deformálódott.

Nem csoda ez, hiszen valamennyien cipőben járunk és a lábujjak alatti terület járás közben nem mozoghat, csak úgy el van, mint üvegben a befőtt. Ha a kezünket bezárnánk egy csőbe, vajon képesek lennénk mindazon mozdulatokra, melyeket meg tudunk tenni? A láb ugyanolyan fogó szerkezet, mint a kéz, hisz van, aki a lábával fest képet.

A láb a testtömeg 1%-a, s ez cipeli a 99-et, hiszen a lábunkra nehezedik a teljes testsúlyunk. Egy távolugrónál végzett mérések, megfigyelések tanúsága szerint: amikor elrugaszkodott és talajt ért, azon a talprészen, ahol a legnagyobb volt a terhelés, ott ötventonnányi erőhatást mértek. Döbbenetes, nem?

A súly-erő és a mozgás ereje összeadódik. Ha csupán megyünk, ez az erő biztosan kisebb, lehet, hogy csak két és fél tonna. Életutunk során annyit gyalogolunk, hogy azzal háromszor megkerülhetnénk a Földet. Innen már rövid számolás után eljutunk oda, hogy összesen hány tonnát cipel egy élethossz alatt a lábunk…

A reflexológusok a test mikrokozmosza. Minden szervünk, testrészünk összeköttetésben áll a lábunkon található ún. reflexpontjával. Amikor állunk, súlyunknál fogva talpunk reflexzónáit biofizikai ingerlés éri, amely eljut az adott zónához tartozó belső szervhez, s ez a folyamat kémiai vagy biokémia reakciókat is kiválthat.

A láb statikai betegségei hatnak a reflexzónákon keresztül a szervekre, illetve a test betegségei megjelennek a talpi zónákon. A hatásmechanizmus mindkét irányból működik. Ismeretes, hogy vannak egy-, két- és ötperces zónák, maximum ennyi ideig ajánlott őket stimulálni olyan azonban nem létezik, amelynek egy tízórás ingerlés jót tenne. Márpedig ha egész nap „talpon vagyunk”, a kényelmetlen divatcipő és az egyenlőtlen terhelés folyamatos nyomást gyakorol bizonyos területekre.

A talpon megjelenő bőr-keményedés a helytelen terheltség kivetülése. Egy rossz cipő okozta bőrkeményedés tehát nemcsak a talp problémája, hanem az adott területtel kapcsolatban álló szervé is.

Az ortopresszúra a talpi reflexzónák elemzésére és kezelésére alkalmas új típusú ortopédiai és reflexológiai állapotfelmérő és terápiás módszer.

Gyermekgyógyászatban elsősorban a korai szűrés, a fejlődés során észlelhető eltérések idejében történő felismerése a cél. Az optikai podográfia a talp nyomáseloszlását, annak eltéréseit látványos színtérkép formájában jeleníti meg a képernyőn, melyből megállapítható a szervek reflexzónáinak két lábon eltérő terheltsége, az esetleges mozgásszervi betegségek, egyéb testi panaszok.

Az állapotfelmérés alapján életmód tanácsadással, speciális lábtornával, egyedi talpbetéttel illetve talpmasszázzsal javasolt a láb struktúráját, egyes zónáinak túlzott vagy csökkent nyomását természetes, egészséges helyzetbe hozni. Mindezek szó szerint LÉPÉSRŐL – LÉPÉSRE fejtik ki hatásukat.

Mindenki telitalpasnak születik!

Talpaló

Mióta egykori ősünk lemászott a fáról, lábunk alapvetően átalakult. Sarokcsontunk a majmokéhoz képest megnyúlt, az ujjaink viszont rövidebbek lettek. A bokaízület mozgása a lábhát felé megnőtt, a boka alatt elhelyezkedő ízület úgy alakult át, hogy a láb alkalmazkodni tudjon a talaj egyenetlenségeihez.

A talajfogáskor fellépő erők tompítására, és a még jobb alkalmazkodás érdekében alakult ki a láb úgynevezett boltozatos szerkezete. Persze ez az átalakulás hátrányokkal is járt: a lábunk kevésbé képes a fogásra,
a kapaszkodásra.

Már közhelynek számít, amikor azt mondjuk, hogy egy-egy ember a maga fejlődése során végigjárja az evolúció minden állomását. Így van ez a lábunkkal is!

Mindenki telitalpasnak születik, a láb boltozatai csak később, a felállás és járás során, a lábra ható izmok munkája eredményeként alakulnak ki.

A lábon két fajta boltozatot különböztetünk meg. Minden egyes ujjnak megfelelően van egy-egy hosszboltozatunk. Harántboltozatunk pedig úgy alakult ki, hogy a nagylábujjunk és a kisujjunk töve mögötti lábközépcsont érintkezik a talajjal, ezek a felületek jól tűrik testünk súlyát, a járás során kialakuló erőbehatásokat, míg a többi lábközépcsont a talajt éppen, hogy csak eléri, alig esik rájuk teher.

A boltozatok magassága egyénenként változó. Míg az európai emberek boltozatai viszonylag magasak, addig az afrikaiaké alacsonyabb, mégis ők nyerik meg az Olimpia futószámait! Így tehát az még nem betegség, ha valakinek alacsonyak a lábboltozatai. Akkor van baj, ha a láb harmonikus működése bomlik meg, kialakul a lúdtalp és az azzal járó panaszok.

Ha a hosszboltozat süllyed le, akkor elsősorban a láb belső éle kerül közelebb a talajhoz, azaz bokasüllyedés alakul ki. Ennek messze ható következményei vannak, mert a belboka megsüllyedését a térd beforgatásával és megroggyantásával kompenzáljuk. Emiatt a csípőnket be kell hajlítanunk, amely következtében fenekünket kitoljuk és ezért az ágyéki gerincünk hajlítását is fokoznunk kell.

Tehát a hosszboltozat lesüllyedése következtében fájhat a bokánk, a térdünk, a csípőnk, sőt a derekunk is. Persze a baj itt még nem ér véget! A belboka mögött haladnak azok az izmok, amelyek a lábujjak hajlításáért felelősek. A boka megsüllyedése következtében ezek megrövidülnek és az ujjak hajlított helyzetbe kerülnek, így alakul ki a kalapácsujj.

A harántboltozat lesüllyedése miatt a középső lábközépcsontok is terhelés alá kerülnek, ilyenkor a lábujjak mögötti terület túlterhelődik. Először csak furcsa, kellemetlen, kissé égő érzés keletkezik, majd egyre erősebb, a lábhátra is kisugárzó fájdalom alakul ki.

A lúdtalpbetét feladata a hossz- és harántboltozat helyreállítása. A jó lúdtalpbetét egyedi méretre készül.
A hosszboltozatot mindegyik dongának megfelelően, mind a belső, mind a külső talp élnél megemeli úgy, hogy a boka alatti ízület egyik irányba se térjen ki.

A harántboltozat megemelését úgy éri el, hogy a középső lábközépcsontok végei mögött a talpon lencse alakú kiemelkedést találunk, amely nem engedi, hogy a talajhoz nyomódjanak a fájdalmas talpközépi részek.

A lúdtalpbetét viselése gyermekkorban - ha egyéb torzító betegség nincs - nem ajánlott. Ekkor inkább a láb tornáztatásával, a boltozatos szerkezetet létrehozó izmok erősítésével érdemesebb törődni. Ha gyermekkorban betéttel megtámasztjuk a talpat, pont azokat az izmokat senyvesztjük el, amelyek egyébként a boltozatos szerkezet kialakításáért felelősek.

Felnőtt korban is csak akkor érdemes elkezdeni a talpbetét viselését, ha valamilyen panasz, fájdalom, bütyök, kalapácsujj már kialakult.

Persze azokban az esetekben, ha a láb túlterhelődik, például sportoláskor, vagy álló munka esetén, akkor érdemes - a megelőzés érdekében - speciális talpbetétet viselni, amely csökkenti a túlterhelés következményeit.

Forrás - ParaMedica.hu