A reflexdiagnosztika nem a reflexek, hanem az erővonalak mentén haladó bioenergia-folyam mérésével foglalkozik. E módszerrel – csakúgy, mint a többi alternatív eljárással – diagnózist nem lehet készíteni. Az viszont feltételezhető a segítségével, a szervezet mely részében helyezkedik el a konfliktus. 

Az erővonalak alapján történő diagnosztika bonyolult és speciális előtanulmányokat igényel. Ezért nem megyünk bele a részletekbe. Mindössze azt jegyzem meg, (olykor drága) berendezés segítségével is, meg anélkül is elvégezhető.

Az "akupresszúra" című fejezetben már tetszett látni a fülkagylónak ezt az ábráját. Azért kívánok újra emlékeztetni rá, mert a segítségével az olvasó nemcsak a fülpontok masszázsát végezheti el, hanem diagnosztizálhat is.

Hogyan? A következőképpen. Gyakoroljon nyomást sorban a megjelölt pontokra ujjával, ceruzaheggyel vagy más eszközzel. Ha valamelyik szervünk fülpontja fáj, az adott szervben valami nincs rendben. Hogy konkrétan mi, azt még a szakember sem tudja pontosa. Tovább kell folytatni a "kutatást". Ha viszont nem fáj az adott fülpont, az azt jelenti, hogy a vele kapcsolatban álló szerv "nyugodt". Saját magunkon tükörben ezt nehezen tudjuk elvégezni, ezért rokonaink, ismerőseink közül kérjünk meg valakit arra, nyomkodja meg sorjában fülpontjainkat.

A lényeg, hogy azonos erővel történjenek a nyomások.

Ugyanezen az elven történik a talp-diagnosztika is, ahol szintén megvannak az egyes szervekkel kapcsolatban álló zónák. A talpzónák fájdalmas volta ugyancsak a velük kapcsolatos szervek rendellenességeiről tanúskodik.

Hiteles-e ez a diagnosztikai eljárás? A többi alternatív módszerhez hasonlóan – nem nagyon. Az ily módon nyert információnak csak mintegy 50 %-ban lehet hinni. Tehát igen is, meg nem is.

Testünk elülső felületén is vannak ilyen diagnosztikai pontok. Ellentétben fülünkkel és talpunkkal, ezek az energetikai erővonalakkal állnak kapcsolatban. A törzs diagnosztikai pontjai alapján azonban Ön nem tudna diagnosztizálni. Egyrészt, tapasztalat nélkül – még ha részletesen le is írnám, hol találhatók – nehezen találná meg őket, másrészt, e pontok állapotát nem a páciensnek, hanem a reflexológusnak kell ismernie ahhoz, hogy meghatározhassa, melyik erővonalat kell tűvel aktivizálni, s melyiket tehermentesíteni.

Manapság Európa-szerte divatos az R. Voll-féle elektroreflex-diagnosztika, mely tulajdonképpen a reflexológia és a homeopátia egyesítéséből keletkezett. A műszerek segítségével a diagnoszta nem csupán a szervezet egyes alrendszereinek energetikai rendellenességeit állapítja meg, hanem meghatározza – de nem a betegség, hanem a beteg számára megfelelő -- gyógyszert is. Ráadásul a vizsgálat során a gyógyszert nem szükséges bevenni, elegendő kézben tartani a felhevített üvegkapszulát.

Hiteles-e a Voll-féle metódus?

Bizonyára nem jobban, mint az összes többi. Viszont hatékony, hisz nemcsak a gyógyszer, hanem a szuggesztió is kifejti hatását. A fontos, hogy a gyógyszerek kipróbálása közben a páciens megfigyelheti, elmozdul-e a műszer mutatója vagy sem. Látja, reagál-e az ő szervezete a különféle készítményekre. Attól, hogy pontosan azt a gyógyszert kapja, amelytől szervezete elmozdította a mutatót, meggyőződik a gyógyszer hatékonyságában, s ez rendkívüli módon mobilizálja az önszabályozási folyamatokat.

Ez a módszer azonban csak avatott kézben működik jól. Az eredmény nagyon függ az orvos személyiségétől, attól, hogyan tudja értelmezni a kapott eredményeket, s hogy mennyire alapos. A vizsgálat minimum egy órát igényel, habár sok "diagnoszta" enged a csábításnak és "belefér" 15 percbe is, mondván: "hogy a többi betegnek ne kelljen sokat várnia".

Forrás - astra-lit.com