Az életmódra vonatkozó szabályok között a következőket kell megemlíteni:

- Allergiás asztmában az ismert kiváltó tényezőt lehetőleg ki kell küszöbölni. Meg kell válni esetleg a kedvenc háziállattól, végső esetben foglalkozásváltoztatásra is sor kerülhet, ha az allergiát kiváltó anyaggal a munkahelyén találkozik a beteg.
- Háziporatka-allergia esetén minél kevesebb porfogó maradjon a lakásban (szőnyeg, kárpitozott bútor).

Lehetőleg nedvesen kell takarítani. Forgalomban vannak olyan nagyhatású porszívók, amelyek nedvesen távolítják el a szennyeződést és amelyekről azt állítják, hogy "atkamentesít". Ezek meglehetősen drágák és hatásuk legfeljebb átmeneti. Létezik olyan készítmény, amely először egy vegyi anyaggal láthatóvá teszi az atkával fertőzött helyeket, majd ugyanide egy másik vegyszert juttatva elpusztítja azokat. Sajnos, ez is csak átmeneti hatású. Ezer méter tengerszint feletti magasságon felül az atka nem él meg. Ezért előnyös a háziporatkára érzékeny asztmások számára a magas hegyi tartózkodás. Ugyancsak kedvező a barlangok csíra- és atkamentes levegője.

Pollenasztmások pollenszezonban lehetőleg ne menjenek a természetbe. Jó tudni, hogy délután és este a legmagasabb a pollenkoncentráció, tehát ilyenkor mindenképpen el kell kerülni a kritikus helyeket. A helyes életmódhoz hozzátartozik a rendszeres mozgás, a testsúly kontrollálása.

A fizikai terhelések közül a legelőnyösebb az úszás. Egyrészt ritmusos, gazdaságos légzésre késztet, minden izmot harmonikusan igénybe vesz, másrészt a vízcsepp-permet belégzése nyákoldó-köptető hatású. Akinek nincs módja úszni, kocogjon.

Az asztmás beteg számára a legszigorúbban tilos a dohányzás (az igazi asztmás nem is dohányzik, nem is tud dohányozni), hiszen még a dohányfüstös helyiségben való tartózkodás is rohamot válthat ki (passzív dohányzás).

Egy régi orvosi szállóige szerint az asztmát az idült hörghuruttól a következőképpen lehet elkülöníteni: "köhög és dohányzik - hörghurut, köhög és nem dohányzik - asztma". Ez persze nagyon leegyszerűsíti a kérdést, de alapjában véve igaz.

Az asztma gyógyszerei

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy nincs olyan gyógyszer, ami az asztmás beteget képes lenne "meggyógyítani". Az asztma olyan krónikus betegség, melynek kezelése során célunk a tünetek kifejlődésének megelőzése (idegen szóval a tünetek "kontrollálása") és a már kialakult tünetek enyhítése, oldása. Ennek megfelelően az asztma kezelésében használt gyógyszerek közül némelyek a tünetek megelőzését, az asztmás gyulladás "féken tartását", mások a már kialakult tünetek visszaszorítását, enyhítését szolgálják.

Ma a mellékvesekéreg-hormon-tartalmú készítményeket tartjuk az asztma leghatásosabb gyógyszerének. Ezek a gyógyszerek - az úgynevezett szteroidok (legismertebb a Prednisolon, a Metypred) - valóban képesek az asztmás tünetek "kontrollálására". Tablettában vagy injekcióban alkalmazva sajnos nem csak kedvező gyógyító hatásukat fejtik ki, tartós alkalmazás esetén rövidesen túlsúlyba kerülnek a súlyos, nemkívánatos mellékhatások. Emiatt ma már ilyen formában csak nagyon ritkán, és alacsony adagban, illetve csak különleges esetekben és nagyon rövid ideig (például a súlyos asztmás roham kezelésére) szokták alkalmazni. Forgalomban vannak azonban a belélegeztető formában alkalmazható szteroid készítmények (Aldecin, Pulmicort). Ezeknek az az előnye, hogy közvetlenül a légutakba juttatva - ahol a gyógyító hatást ki kell fejteniük - kisebb adaggal is nagyobb, erősebb hatást lehet elérni. Ugyancsak előnyös, hogy legnagyobb részük a hatás kifejtése után a hörgőnyálkahártyán lebomlik és így nem jut a vérkeringésbe, tehát nem fejt ki káros mellékhatást. Ezeket a belélegzett mellékvesekéreg-hormon-készítményeket mindig rendszeresen (tehát nem tünetek jelentkezése esetén, azok enyhítésére) kell alkalmazni az orvos által előírt gyakorisággal és időpontokban, és alkalmazásukat a teljes tünetmentesség alatt is folytatni kell. A belélegzett mellékvesekéreg-hormon-készítményeknek ritkán és csak helyi mellékhatásai jelentkezhetnek: rekedtség, a száj- és a garatűr-nyálkahártya gombás fertőzése. Ez utóbbi megelőzésére minden belégzés után alapos szájöblítés javasolt.

Általában alapelvként kell leszögezni, hogy bármilyen gyógykezelésen (de asztmában különösen) csak az orvos tudtával, beleegyezésével vagy javaslatára szabad változtatni. Ha a beteg úgy gondolja, hogy valamelyik gyógyszer az ő számára már felesleges vagy az adagja csökkenthető, ezt beszélje meg a kezelőorvosával, de semmi esetre se változtasson az adagoláson önállóan. Ugyanúgy, ha azt tapasztalja vagy gyanítja, hogy valamelyik gyógyszer az ő számára káros mellékhatást okoz, ezt is haladéktalanul közölje az orvossal és az ő tanácsa szerint járjon el.

A cikk a következő oldalon folytatódik!