Az asztma legjellegzetesebb megnyilvánulása a rohamszerűen, hirtelen jelentkező nehéz légzés. Az asztmás roham sokszor száraz köhögéssel kezdődik, majd a beteg "beleköhögi magát" a fulladásba. Ilyenkor a légzés sípolóvá válik, különösen a kilégzés nehezített. A beteg szemmel láthatóan alig kap levegőt, kezével megtámaszkodva ülő helyzetben próbál meg elegendő levegőhöz jutni. Ha az asztmás roham hosszú ideig fennáll, asztmás állapot (státus) alakul ki.

A felszaporodó sűrű váladék szinte teljesen eltömeszelheti a légutakat és így megszűnik a sípoló légzés is ("néma tüdő"). A beteg arcszíne szederjes lesz és a hosszan tartó erőltetett légzéstől teljesen kimerülhet. Ha ilyenkor nem történik gyors, szakszerű orvosi beavatkozás (rendszerint kórházban, esetleg intenzív osztályon), az asztmás státus a beteg halálát is okozhatja. Szerencsére ez az esemény nem gyakori, az asztmás roham amilyen gyorsan jön, ugyanolyan gyorsan meg is tud szűnni. Tünetmentes időszakban az asztmás beteg teljesen panaszmentes lehet.

asztma gyanúja esetén a diagnózist szakorvosi kivizsgálással lehet megerősíteni. Ha a betegség asztmás rohammal kezdődik, a beteg rendszerint kórházi tüdőosztályra kerül, ahol mód van a szükséges vizsgálatok elvégzésére. Elsősorban az ún. légzésfunkciós vizsgálatok eredményeit veszik figyelembe, illetve ezeknek különböző változatait szokták elvégezni. Ugyancsak sor kerülhet a rohamot kiváltó allergén kimutatását célzó bőrpróbákra, különböző vér- és köpetvizsgálatokra. Az asztma kivizsgálásához rendszerint hozzátartozik a fül-orr-gégész szakorvosi vizsgálat (valamint a mellkas röntgenvizsgálata) is. Tünetmentes időszakban mindezeket a vizsgálatokat járó betegként is el lehet végezni. Ezt a feladatot az ún. "asztmaambulanciák" végzik el, háziorvosi-szakorvosi beutalás alapján.

A kivizsgálás során az asztmát el kell különíteni más, ugyancsak fulladással járó betegségektől. Ilyen lehet a szívelégtelenség okozta hajnali fulladás (szívasztma), ez később szokott jelentkezni, mint az éjszakai asztmás roham és a beteg légzése nem sípol, hanem szörcsöl. Hirtelen fellépő nehéz légzést okozhat a tüdőembólia vagy idegen test félrenyelése is. Asztmához hasonló tüneteket - sípolást, fulladást, köhögést okozhat az a rendellenesség, amikor a gyomortartalom vagy annak kipárolgása a rosszul záródó gyomorszájon keresztül visszajut a nyelőcsőbe. A nagyon savas kémhatású gyomortartalmat innen a beteg felböffentheti a garatba és onnan a gégén keresztül a légutakba kerülhet - súlyos gyulladást és az asztmához hasonló tüneteket okozva. Ráadásul ez az esemény leggyakrabban fekvő helyzetben, tehát éjszaka következik be, ezzel is utánozva az asztmás rosszullétet. Az az anatómiai rendellenesség, amikor a mellkast a hasüregtől elválasztó rekeszizom nyílásán keresztül a gyomor (vagy annak egy része) a mellkasba kerül (rekeszizomsérv), hajlamosít erre a működészavarra. Ilyenkor nem asztma elleni, hanem a savelválasztást gátló gyógyszereket alkalmazva lehet tünetmentességet elérni. A rekeszizomsérvet esetleg műtéttel kell megszüntetni.

Az asztmás beteg kezelésének során a következő célkitűzések megvalósítására kell törekedni:

• Minél teljesebb tünet- és panaszmentesség.
• A rosszabbodás, a tünetek súlyosbodásának megelőzése. - Az egészséges emberével azonos életvitel, aktivitás.
• Minél kevesebb nemkívánatos gyógyszermellékhatás.

Az asztmás beteg kezelése nem korlátozódhat a tünetes időszakokra. Az asztma idült betegség: a kedvező állapot elérése után annak érdekében, hogy ez az állapot tartósan fenn is maradjon, folyamatos és elégséges kezelésben kell részesíteni a beteget. A másik alapelv, hogy a legtöbb esetben nem elegendő egyetlen eljárást vagy gyógyszert alkalmazni, hanem összetett módon, a betegséget többféle oldalról megközelítve, többféle módszert, eljárást alkalmazva kell a kezelést megtervezni és folytatni.

Mindenekelőtt az asztmás beteg kezelése nem korlátozható a gyógyszerek alkalmazására. Legalább ugyanilyen fontos a beteg részletes tájékoztatása betegségéről, annak sajátosságairól. Ennek célja a megfelelő életmódra, magatartásra, önmaga megfigyelésére történő oktat , együttműködésének megnyerése. Éppen ezért világszerte - és most már mind több helyen nálunk is - "asztmaklubok" létesülnek, ahol az asztmás betegek időről időre találkoznak egymással és ahol szakorvos, gyógytornász, pszichológus ad választ kérdéseikre. Ilyenkor a betegek beszámolnak állapotukról, a betegségekkel kapcsolatos eseményekről. Egymás tapasztalataiból, példájából is okulva sajátíthatják el azt a magatartást, tanulnak meg módszereket, technikákat, melyek segítségével tartósan tünetmentes állapotban tudnak maradni, teljes értékű életet tudnak élni - röviden: megtanulnak együtt élni az asztmával.

Az asztmás betegnek tisztában kell lennie az általa használt gyógyszerek hatásaival, azok mellékhatásaival, a helyes alkalmazási móddal, például a belélegzett gyógyszerek esetében, saját tüneteinek helyes értékelésével.

Ha az asztmás beteg nem biztos abban, hogy mindezek világosak a számára, bátran tegyen fel kérdéseket orvosának, kérje meg, hogy ellenőrizze: jól használja-e a spray-ket.

A cikk a következő oldalon folytatódik!