Hemoglobin
A vérszegénység (anémia) osztályozása sokféle. A mai korszerű automata készülékek birtokában az átlagos vörösvérsejt-térfogat és a hemoglobintartalom alapján történő osztályozásuk a leghasznosabb.

Ha eszerint osztályozzuk az anémiákat, ennek két előnye van:
1. A vérszegénység típusa alapján az alapbetegség természetére az eddigi adatok felhívják a figyelmet, és a szükséges kiegészítő vizsgálatok előre láthatóak.
2. A vörösvérsejtek hemoglobintartalma az egyes anémiák korai időszakában (folsavhiány) vagy annak jelentkezése előtt felhívhatja a figyelmet a rendellenességre.

Egyéb laboratóriumi vizsgálatok:

Retikulocita- (vörösvérsejt-előalak) szám

Normálisan értéke 5-20 ezrelék. Ha fokozott a számuk, akkor ez fokozott vörösvérsejtképzésre utal. Fokozott vörösvérsejtképzést hevenyen bekövetkező nagyfokú vérvesztés, vérzés vagy vörösvérsejt-pusztulás okoz. Ha a retikulocita-szám csökkent, az kóros csontvelői működésre, vérképzőszervi betegségre utal.

Trombocitaszám, fehérvérsejtszám

Ha számuk csökkent, ez csontvelői rendellenességet jelez, amely elégtelen vagy rosszindulatú vérképzőszervi betegség mellett lehet a lép túlműködésének a jele. Ha az anémiát kivérzés okozza, a fehérvérsejt- és a trombocitaszám általában nő.

Vérkenet

Az anémia észlelése esetén minden esetben el kell végezni a minőségi vérkép, a vérkenet vizsgálatát. A vörösvérsejt alakbeli (morfológiai) rendellenességei már a kenet megtekintésekor felhívhatják bizonyos betegségre a gyanút, sőt valószínűsítik a diagnózist. De a kenet vizsgálatakor meghatározható a fehérvérsejtek minőségi megoszlása, megítélhető a trombociták száma, azok nagysága, alakja, összecsapódottsága.

Ezek mellett esetleg kóros sejtek is láthatóak lehetnek, mint vörösvérsejt-előalakok, melyek egészséges körülmények között nem láthatóak a kenetben. De lehetnek teljesen éretlen fehérvérsejtek, melyek egyértelműen a rosszindulatú vérképzőszervi betegségre, leukémiára utalhatnak.

A csontvelő vizsgálat

A vérképzés és annak elégtelensége, eltérése csontvelői mintából vizsgálható. Csontvelői mintát aránylag egyszerű beavatkozási eljárással, ún. aspirációval, kiszívással vehetünk. Ennek leggyakoribb helye a szegycsont, de történhet a csípőcsontból is. A szegycsont neve latinul sternum, innen származik a beavatkozás neve: szternum punkció. A beavatkozás kockázata kicsi, rendszerint helyi érzéstelenítés után végzik. A kiszívott minta sejtjei mikroszkóppal vizsgálhatók, de ma már a kiszívással nyert sejtek többféle speciális vizsgálat számára is hozzáférhetőek. A sejtek génállományának megítélése mellett többek között lehetőség van a csontvelői sejtek antigénhordozásának vizsgálatára is. Ha az aspirációval nem nyerhető elég minta vagy további információ szükséges a vérképzés megítélésére főképpen vérképzőszervi betegség gyanúja miatt, akkor a csípőlapátból vehető csontvelői minta erre alkalmas eszközzel, e mintavételt nevezik kriszta biopsziának. Az így nyert minta szövettani eljárásokkal vizsgálható. A nyert minta vizsgálatával a vérképzés elemezhető, az egyes sejt-előalakok jól vizsgálhatóak; ezek a vérképző, más néven hemopoetikus sejtek. A minta vizsgálata lehetővé teszi annak megítélését is, hogy előfordulnak-e a csontvelőben nem vérképző, idegen sejtek. Sok daganat ugyanis gyakran képez áttétet a csontban és a csontvelőben, a vizsgálattal ez megállapítható. A kriszta biopsziás minta alapján az is megítélhető, hogy nem léphet-e fel csontvelőrostosodás, amely egy súlyos vérképzőszervi betegségre (myelofibrosis) jellemző.

Forrás - InforMed.hu