A civilizált emberiség 96 százalékának a fogazata nem egészséges: az 50 év felettiek fele már elvesztette saját fogait, a 2 éves gyermekek 50 százalékáriak van szuvas foga, a 15 éves korosztály fogainak több mint a fele szuvas, és háromnegyed részüknek ínygyulladása is van. A fogak elvesztését különböző életkorban a fogszuvasodás és a fogágybetegségek közel azonos súllyal okozzák.

Fiatalabb korban (30 éves korig) elsősorban caries, a későbbi időszakban parodontopathia következtében veszti el fogait a népesség legnagyobb része. Bár az utóbbi évtizedekben számos, nemzetközileg jelentős eredmény született e két fogászati népbetegség megelőzése, kezelése és gondozása területén, hazánk lakosságának ma is csaknem 100 százalékát érinti mind a fogszuvasodás, mind a fogágybetegség, és ez a fogak korai elvesztéséhez vezet. A VUHO által 32 európai országban szervezett felmérés szerint Magyarország a 29., csaknem legrosszabb helyen áll a fogszuvasodás elterjedtségét tekintve.

A fogszuvasodás
intenzitása 1993-ban
zöld-kék-sárga-piros-bordó
színek jelzik a növekedést
világrészek, illetve
országok szerint (WHO)

Az idősebb korosztályokban igen kevés a megtartott fogak száma.

Mind a cariest, mind a parodontopathiákat mai tudásunk szerint több tényező okozta (multikauzális) megbetegedésnek tartjuk. Ahhoz, hogy caries jöjjön létre, négy fontos tényező együttes jelenléte szükséges.

• a fogfelszín, illetve a szervezet mint általános tényezők;
• a táplálék, elsősorban a szénhidrátok, cukrok (10. kép), illetve lebomlási termékeik táptalajt szolgáltatnak a belőlük savat képező mikroorganizmusok számára, utóbbiak között elsősorban a Streptococcus mutans nevű baktérium felelős;
• a mikroorganizmusok a táplálék szénhidrátjait lebontva tejsavat termelnek, ez a fogzománcot megtámadja és az ásványi anyagokat kioldja;
• az időfaktor jelentős tényező: minél gyakrabban éri savas hatás a fogzománcot, annál hamarabb jön létre a szuvasodás.

A dentális plakk pH-jának alakulása: a főétkezéskor fogyasztott cukor csak néhány alkalommal okoz savképződést, közben a dentalis plakk visszanyeri normál vegyhatását. A főétkezések közötti gyakori édességfogyasztás a dentalis plakk pH-ját a "kritikus" 5,5 érték alatt tartja, az állandó savas környezet kedvez a caries létrejöttének

A fogágybetegség elsődleges oka a helytelen vagy elégtelen fogmosási gyakorlat következtében az ínybarázda közelében, illetve a fogak között lerakódó foglepedék, modernebb nevén: dentális plakk. Az általa kiváltott krónikus ínygyulladást és fogágybetegséget a szervezet nem specifikus ellenálló és védekezőképessége befolyásolja.

Mindkét betegség kialakulásában és előrehaladásában lényeges szerepe van a rossz szájhigiénének és a káros táplálkozási szokásoknak, amelyek következménye a dentális plakk és a fogkő felhalmozódása.

A dentális plakk felhalmozódása
következtében az ínyszélen
gyulladás alakult ki

Torlódott fogazat:
a felső kismetsző
foltja cariesre utal,
fogkő, ínygyulladás jelei

Parodontopathia:
az egyik alsó frontfogon
hatalmas fogkő,
a másik frontfogon
gyulladt ínytasak,
a fogak tartószerkezete
elpusztult

A dentális plakk - ami alatt a fogak, a fogművek és a fogkő felszínén összegyűlő, stabil, puha lepedéket értünk - a legjelentősebb tényező mind a fogszuvasodás, mind az ínygyulladás és a következményes fogágybetegség létrejöttében.

A fogkő a dentális plakk elmeszesedett formája, amely elhelyezkedhet az íny felett és az íny alatt. A legtöbb fogkő az alsó frontfogak belső felszínén és a felső rágófogak külső felszínén (a nyálmirigyek kivezető nyílásával szemben) található. Retenciós felületet képez a plakk megtelepedése számára, így a fogágybetegség kialakulásában fontos járulékos tényező.


Forrás - Fogunk védelmében - SubRosa Kiadó