A kezdeti, még üregképződéssel nem járó szuvasodás helyi kezelésekkel - fluoridtartalmú ecsetelések, cukormentes rágógumi rágása, melyek elősegítik az ásványi anyagok lerakódását a nyálból a zománcba - és megfelelő táplálkozásmódosítással - cukrok, édességek kerülése - megállítható. A már üregképződéssel járó fogszuvasodás ellátása, megfelelő előkészítés után, tömés behelyezésével oldható meg.

A tömések általában plasztikus anyagokból készülnek, melyek összekeverés után a fogban szilárdulnak meg. A frontfogak tömésére, az esztétika követelményeinek megfelelően, ún. "kozmetikus" fogszínű tömőanyagokat alkalmaz a fogorvos. Ma már felsorolni sem lehet a fogszínű, műanyag bázisú tömőanyag-féleségek számát, fajtáját, úgyszólván havonta újak és újak kerülnek piacra. Egy részük vegyileg, más részük fény hatására köt meg, igen esztétikus hatást nyújtanak, de a rágóerővel szemben kevéssé ellenállóak, ezért rágófogak tömésére nem ajánlottak.

A nagy rágóerőt kifejtő rágófogak (molaris fogak és praemolarisok) tömésére szilárd, öntött betétek, inlayk (aranyból, illetve ötvözeteiből, kerámiából: "porcelánból") is alkalmazhatók. Ezek készítése azonban lényegesen több munkafázist kíván meg, melynek következtében anyagi vonzata sokszorosa a fogak egyszerű tömésének, ezért ma még csak kevesek privilégiumát képezi.

A rágófogak tömésére még ma is a legajánlottabb az amalgám, különböző fémeknek (ezüst, ón, cink) higannyal alkotott ötvözete. Az amalgámot a fogak tömésére kb. 150 évvel ezelőtt vezették be, nemzetközi statisztikák szerint 1991-ben az összes fogtömések kb. 76-80 százalékát képezték. A Nemzetközi Fogorvos Szövetség állásfoglalása szerint (1994): "Az amalgám a szuvas fogak ellátásában leggyakrabban alkalmazott anyag. Előnyei: széles körű indikációs területe, könnyű használhatósága és kitűnő fizikai tulajdonságai. A fogászatban több mint egy évszázada jó eredménnyel használják.

Az utóbbi 20 év során a fogászati amalgámok minősége javult. Az amalgámtömések biztonságosak és költségkímélőek, de nem fogszínűek. A fogászati tömőanyagok komponensei, beleértve az amalgámot, ritkán helyi mellékhatásokat vagy allergiás reakciókat okozhatnak. Az amalgámtömésekből - főleg a tömések behelyezése vagy eltávolítása kapcsán - igen kis mennyiségű higany szabadulhat fel. Az egyén higanyterheléséhez viszont számos egyéb forrás is hozzájárul, így például a táplálék (főleg a halak), a víz és a levegő higanyszennyeződése. A káros mellékhatások kockázata mindenfajta tömőanyagnál alacsony, és az amalgámoknál nem magasabb, mint a műgyanta alapú tömőanyagok esetén.

Alternatív tömőanyagokat keresve az amalgám helyett, a fogászati tömőanyagok további fejlesztésére sok kutatómunkát fordítottak, de ma még nincs az amalgámot teljes mértékben helyettesíteni képes tömőanyag."

Ha a szuvasodást nem kezeltetjük, vagy a tömés mellett/alatt újabb szuvasodás keletkezik (ezért kell tömött fogainkat is ellenőriztetnünk), a kialakuló fogbélgyulladás vagy -elhalás pulpa-, illetve gyökérkezelést tesz szükségessé. Hangsúlyoznunk kell, hogy a "gyulladt", fájós fogat nem kell, sőt nem szabad kihúzatni, hanem annak megmentésére, rágóképességünk megőrzésére kell törekedni.

Gyökérkezeléssel a legtöbb fog - kivéve az erősen görbült, rendellenes gyökerűeket -, még a többgyökerű fog is megmenthető.

A gyökérkezelés és a gyökértömés indikációja, módjának eldöntése a fogorvos feladata, de érdemes alávetni magunkat a sokszor időigényesebb kezelésnek, semmint fogunkat kihúzatni. Hiszen az elvesztett fog pótlása is sok időbe, fáradságba kerül, nem beszélve a jelentősebb anyagi kihatásról.


Forrás - Fogunk védelmében - SubRosa Kiadó