Bár a rágógumi nem tartozik a táplálékokhoz, a fogazatra gyakorolt hatása hosszú ideig vita tárgyát képezte, és sokan a rágógumizást rossz szokásnak tartották.

Az utóbbi években - főleg angolszász kutatók - sokat foglalkoztak a rágógumi rágása által kiváltott fokozott nyálelválasztás esetleges kedvező hatásával a caries kialakulásának meggátlásában.

Megállapították, hogy az étkezés után fogyasztott cukormentes rágógumi képes a savas plakk semlegesítésére, és a kezdeti szuvas elváltozásokban elősegíti az ásványi sók újralerakódását.

A dentális plakk pH-változása cukortartalmú és cukormentes rágógumi rágása után (Rugg-Gunn és mtsai 1978). A cukormentes rágógumi rágásakor nem képződik sav, a plakk pH-ja nem süllyed

Hosszú távú, a létrejövő caries-redukciót bizonyító kísérleteket elsősorban Finnországban és Kanadában folytattak, melynek során nagyobb gyermekek fogyasztottak több éven át rágógumit.

Eredményeik szerint a xilittartalmú rágógumi rendszeres rágása egyesíti a xilit és a tartós rágás kedvező hatásait, s így alkalmazása akár főétkezések után, akár azok között mindenképpen ajánlható.

A fentiek alapján tehát, a cukormentes rágógumi rágása, a nyálelválasztás fokozása révén, elősegítő tényező lehet a caries prevencióban.

Az egyes táplálkozási tényezőket és a megelőzés lehetőségeit hazai viszonylatban vizsgálva, a helyzet a következő: Magyarországon az évi egy főre eső cukorfogyasztás - szemben az Egészségügyi Világszervezet által felnőttek számára ajánlott évi 20 kg-mal - az utóbbi években 36-39 kg között volt, a 2-6 éves gyermekek cukorfogyasztása 20 kg/fő! Tehát sürgetően szükséges feladat a cukorfogyasztás csökkentése!

A gyermekek megnövekedett cukorfogyasztásának oka elsősorban az édességfogyasztás gyakoriságának az emelkedése.

Mivel a gyakori, főétkezések között elfogyasztott édesség a legkártékonyabb hatású a fogzománcra, ez is magyarázza a fogszuvasodás hazai emelkedő tendenciáját. Ennek kiküszöbölésére a következő módszerek állnak rendelkezésünkre:

• Megfelelő nevelés és propaganda a tömegkommunikációs eszközök útján az édességfogyasztás csökkentésére.
• A főétkezések között fogyasztott édességekben cukor (szacharóz) helyett cukorpótló szerek alkalmazása, ún. "fogkímélő" édességek gyártása.
• Rendszeres fluoridprevenció gyermek- és felnőttkorban a fogzománc erősítésére, mely a tápanyagok károsító befolyásával szemben is hatásos.
• Megfelelő szájhigiéné a dentális plakk keletkezésének meggátlására és felhalmozódásának csökkentésére.

Mindezekből következik, hogy a megelőzés csak akkor hatékony, ha a különböző módszerek kombinációját alkalmazzuk.


Forrás - Fogunk védelmében - SubRosa Kiadó