Fertőzések

A fertőzésekért legtöbb esetben a szervezetben elszaporodó mikroorganizmusok felelősek. A fertőzés kezdeti szakaszában a mikroorganizmus rátapad a beteg sejtjeire. A rátapadás egy sajátságos folyamat, melynek során egy speciális "zár-kulcs kapcsolat" alakul ki a sejt és a mikroorganizmus között. Az, hogy a mikroorganizmus megmarad-e az invázió helyén, vagy távoli területekre szóródik, attól függ, hogy termel-e toxint, enzimeket vagy más anyagokat.

A szervezetet elárasztó mikroorganizmusok egy része toxinnak nevezett mérget termel, amely egyaránt károsíthatja a közeli és a távolabbi sejteket is. A legtöbb toxinnak összetevője képes bizonyos sejtek molekuláihoz kötődni, ezáltal betegséget idéz elő. Toxinok játszanak közre olyan betegségek kialakulásában, mint a tetanusz, a toxikus sokk szindróma vagy a kolera. A fertőzések egy részét olyan toxinok okozzák, amelyeket a baktériumok a szervezeten kívül termelnek. Ilyen például a staphylococcusok által okozott ételmérgezés.

A szervezetbe való bejutást követően a kórokozók elszaporodnak, ezáltal létrejön a fertőzés. Ez után előfordulhat, hogy az elszaporodott baktérium legyőzi a szervezet védekezőképességét. Ez a folyamat a beteg számára végzetes károsodással járhat. Előfordulhat, hogy egyensúlyi állapot áll be, így a fertőzés idültté válik. Ilyenkor a szervezet és a mikroorganizmus közül egyik sem képes győzedelmeskedik a másik fölött. Harmadik lehetőségként merül fel az, hogy a beteg szervezete orvosi segítséggel, vagy anélkül úrrá lesz a fertőzésen. Ebben az esetben helyreáll az egészség és a szervezetben sokszor hosszantartó immunitást alakulhat ki a fertőzés következtében, ami megvédi a szervezetet az illető kórokozó által okozott újabb fertőzésektől.

Számos kórokozó rendelkezik olyan tulajdonságokkal (virulencia), amelyek súlyosbíthatják a fertőzést, és a szervezet védekezésével szemben ellenállóvá teszik a kórokozót. Például van néhány baktérium, melyek szövetkárosító enzimet termelnek, ezáltal könnyebben tudnak szétszóródni a szervezetben.

Néhány kórokozó képes meggátolni a szervezet védekezőképességét. Például, a mikroorganizmusok egy része képes megakadályozni az antitestképzést, vagy azt a sejtképzést, melynek épp a kórokozók elpusztítása lenne a célja. Más kórokozók külső védőburkuknak köszönhetően képesek túlélni a fehérvérsejtek támadását. A Cryptococcus nevű gomba sokszor vastagabb burkot képez, ha már bejutott a tüdőbe. Ennek az az oka, hogy a burok képes megvastagodni, ha széndioxidban gazdag környezetbe jut, és a tüdőben több a széndioxid, mint a talajban, ami a gomba normálisan előfordulási helye. Így a Cryptococcus fertőzés esetén a szervezet védekező rendszere nem tud hatékonyan működni. Néhány baktérium ellenáll a véráramban keringő anyagok károsító hatásának, néhány kórokozó pedig olyan anyagot termel, amely csökkenti az antibiotikumok hatékonyságát.

"Minden fertőzés valamilyen összeütközésre utal, melyet a tudat szintjén nem éltünk és oldottunk meg. E konfliktust gyakran észre sem vesszük, nem valljuk be magunknak, vagy éppen megpróbálunk kitérni előle.”

A konfliktusban rejlő energia többlet a testben mindig a szellemi, lelki problémakörnek megfelelő testi zónában jelenik meg. Az adott zóna elveszti energetikai egyensúlyát így nem tud megfelelően védekezni a vírusok, baktériumok és toxinok ellen. Az eredetileg mentális konfliktus tehát testi szinten gyulladás formájában tombolja ki magát. A heveny gyulladás aktuális problémára, míg a krónikus gyulladás huzamosan fennálló megoldatlan belső konfliktusra utal. Mindkét esetben egyértelmű a felszólítás, hogy foglalkozzunk a feladattal és oldjuk meg azt. A gyulladás csak akkor jön létre, ha nem akarunk foglalkozni vagy kitérünk a probléma elől. A megoldás határozott döntést és következetes véghezvitelt kíván.

A fertőzések lelki háttere: heves, öntudatlan szembeszegülés, felszólítás, hogy célt tűzzünk ki magunk elé, döntsünk és következetesek legyünk.