A test természetes védekezőképességének károsodása életet is veszélyeztető fertőzés létrejöttét teszi lehetővé.

A csökkent védekezőképességnek lehet veleszületett (öröklődő) formája, felosztása a hiánysejtek szerint lehetséges. Sokkal gyakoribb a szerzett csökkent védekezőképesség, mely AIDS (a HIV-vírus okozta akut immunológiai károsodás), vagy gyógyító célú immunkárosodás, immunszuppresszió (transzplantáció-csontvelő-átültetés, rákos daganatok esetén röntgenbesugárzás vagy gyógyszeres kezelés) előidézésével megbomlik a szervezet védekezőrendszere, esetleg a beavatkozás következtében sérül a száj vagy a bélnyálkahártya, a körülöttünk, bennünk élő - korábban akár ártalmatlan - mikroorganizmusok támadásba lendülnek.

Okozhatja ezt a "támadást" égési sérülés is. Ilyenkor ezek az "ártalmatlan" baktériumok a károsodott bőrön, nyálkahártyán át bejutnak a szövetek közé, a keringésbe és a fehérvérsejtek fagocitáló hatásától sem kell félniük. Ilyen betegeknél a bőrön vagy a bélben normálisan található staphylococcusok, bélbaktériumok súlyos betegség, gyulladás, szepszis kiváltói lehetnek.

A megbetegedés kimenetele sok körülménytől függ. Mint említettük, sok múlik azon, van-e elegendő fehérvérsejtje (falósejtje) a betegnek, és a meglévők még elég erősek-e feladatuk ellátásához.

Normális körülmények között egy mikroliter vérben 6-7 ezer fehérvérsejt van. Ha ez a szám 500 alá csökken, létrejöhet a fertőzés, ha pedig 100 alá, a baktériumok - a véráramba jutva - elárasztják a szervezetet (bacteriaemia). Ez a felismerés mind a gyógykezelés, mind a megelőzés szempontjából fontos. Az is számít, mennyi ideig tart ez az állapot, és hogy más faktor (nyálkahártya-sérülés) is jelen van-e. Sokszor a keringő ellenanyagok (immunglobulinok) termelésével van a baj.

Általában azokkal a baktériumokkal várható fertőzés, amelyek normális körülmények között lakói az adott szervnek: például a tüdőgyulladást az orrgaratban jelen levő baktériumok okozzák. Lehetnek persze olyan baktériumok is, amelyek a beteg kórházba való felvételét követően telepedtek meg, nem a normál flóra tagjai. Ezek különösen veszélyesek, mert a kórházban alkalmazott antibiotikumok hatására a rezisztensebbek, a virulensebbek választódnak ki.

Az ilyen betegeknél a kezelés során gyakran alkalmaznak vénás katétereket. A katéteren át bejuthatnak a bőrön megtelepedett baktériumok (Staphylococcus epidermidis), gombák; és a műanyag katéter belsejében, az általuk termelt nyálkaburokba (glykokalix) mélyedve ellenállnak az antibiotikumoknak is. A szervezetbe beültetett műanyag, fémeszközökön megtapadnak a mikrobák, s az általuk termelt "matrixba" ágyazódva jól szaporodnak, ezt nevezik biofilmnek. A katéter eltávolítása megoldhatja a problémát.

Az is előfordulhat, hogy a torokban normálisan megtalálható baktériumok (streptococcusok) a gyógyszerek (elsősorban antibiotikumok) hatására kipusztulnak, és helyüket más (Gram-negatív bélbaktériumok, Pseudomonas stb.), veszélyesebb baktériumok foglalják el. A normál flóra szerepéről már szóltunk korábban.

Ezekben a kórképekben az orvosok súlyt helyeznek ezért arra, hogy naprakészen felkészüljenek a rétegben található baktériumok "listájára" és arra, hogy a baktériumok milyen antibiotikumokra érzékenyek. Így szükség esetén felkészülve várják támadásukat, és hatékonyan kezelhetik a fertőzéseket.

Akut leukémiások (a fehérvérsejtek rosszindulatú elváltozása) életlehetőségei az elmúlt 10 évben sokat javultak, mert kemoterápiával vagy csontvelő-átültetéssel meggyógyíthatók (ilyenkor átültetnek a beteg csontvelő helyett egészséges csontvelőt).

A beavatkozás során azonban ki kell irtani a fehérvérsejteket, ezért a kezelés során hosszú ideig nincs a betegeknek fehérvérsejtje. A fehérvérsejtek kiirtása besugárzással vagy gyógyszerekkel történik. Ez a beavatkozás a nyálkahártyát is tönkreteszi. Így ez a gyógykezelés a "gazda" védekező-mechanizmusában erőteljes változásokat hoz létre; és ezért a fertőzés fokozott veszélyt jelent számukra.

Gondot jelent ezeknél a betegeknél az is, hogy a klinikai tünetek nem mindig utalnak egyértelműen fertőzésre. A beteg lázas lehet a gyógyszertől, az alapbetegségétől, a vérkészítmények transzfúziójától. A sebváladék sem lesz "gennyes", mert a betegeknek nincsenek fehérvérsejtjei.

A csökkent ellenállóképességű betegeknél előforduló leggyakoribb bakteriális fertőzések

Gyakoriak a Gram-negatívok (Enterobacteriaceae-E. coli, Klebsiella, Proteus, Salmonella, Pseudomas aeruginosa) okozta fertőzések. Mostanában ezek a fertőzések csökkenő tendenciát mutatnak, és növekszik a Gram-pozitív fertőzések gyakorisága (Staphylococcus epidermidis, Enterococcus, Streptococcus). Kevésbé ismert patogének is okozhatnak fertőzéseket: Corynebacterium, Serratia, Acinetobacter, Pseudomonas cepacia, Xanthomonas maltophilia, Mycobacteriumok.

Itt most csak emlékeztetünk a Bőrfertőzések fejezetben leírt "húsfaló" baktérium okozta súlyos bőr-kötőszövet-fertőzésekre. Ez a kórkép is főleg csökkent védekezőképességű egyéneknél fordul elő.

Ezeknél a betegeknél a mikroorganizmusok (a baktériumokon kívül gombák, vírusok, paraziták is!) széles skálája okozhat fertőzéseket.

Koaguláz negatív staphylococcus

Ezek a baktériumok általában a bőrön vagy a nyálkaháttyákon fordulnak elő, és nem okoznak fertőzést. Bizonyos körülmények között azonban kórokozók is lehetnek: húgyúti infekciókban, csontvelőgyulladásokban, idegen szervek (műbillentyű) beültetésekor, immunológiailag csökkent értékű betegek esetében fertőzést okozhatnak. Fertőzéseket okoznak még művesekezelés során, csecsemőosztályokon, sebészeten csípőízületi beültetés, érpótlás kapcsán. A csontvelő-átültetettek a bélben előforduló vagy a bőrről a katéterre kerülő egyedeiktől fertőződhetnek.

Különös jelentőséget tulajdonít az általuk okozott fertőzéseknek az a körülmény, hogy nagyon sokszor tartósan kórházi kezelésre szoruló betegek között okoznak fertőzést, akik az alapbetegség miatt sokféle antibiotikumot kapnak, és akiknél így az antibiotikumokra rezisztens baktériumok kiválasztódnak (szelektálódnak).

Kezelése. A koaguláz negatív staphylococcusok antibiotikum-érzékenységére jellemző, hogy (a fentiekben említett ok miatt) a baktérium egyszerre több antibiotikummal szemben is rezisztens egyidejűleg. A koaguláz negatív staphylococcusok általában érzékenyek a cephalosporinokra, vancomycinre, quinolonokra.

Corynebacterium

Ezt a 20 évvel ezelőtt megismert corynebacteriumot elsősorban rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők szeptikus megbetegedés kapcsán izolálják. Előfordul még szívbillentyű-átültetés után, ilyenkor a műbillentyűn megtelepedve okoz szívbelhártyagyulladást. Máskor tüdőgyulladásból, hashártyagyulladásból sebfertőzésből izolálták. Hajlamosító tényezők lehetnek még: tartós kórházi bentfekvés, hosszantartó csökkent fehérvérsejtszámmal járó betegség, tartós antibiotikum-kezelés stb.

Kezelése. Antibiotikumok közül a széles spektrumú vancomycin az egyedül hatásos szer.


Milch, H & mtsai


Forrás - Hogyan támadnak a baktériumok?    SubRosa Kiadó