A hasmenéses megbetegedések a betegségek között az első helyen állnak, messze meghaladva a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a rák előfordulási arányát.

Ez különösen igaz a sűrűn lakott fejlődő országokra, az ott uralkodó rossz higiénés körülmények, alultápláltság miatt. Bangladesben és Brazíliában a kétévesnél fiatalabbak évente hétszer is megbetegszenek bélfertőzésben. Indiában - a statisztikák szerint - az egy év alatti csecsemők 6%-a meg is hal e betegségben.
Az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi osztályának adatai szerint Magyarországon a különféle gyomor-bél rendszeri (ún. enteralis) fertőzésekben 100 000 lakosból 170-180-an betegszenek meg, a halálozás pedig szintén alacsony (országosan évente 5-6 ember hal meg baktérium okozta bélfertőzésben).

A bélfertőzések a bejelentésre kötelezett fertőző megbetegedések sorában nálunk is az "előkelő" első helyet foglalják el.

A bélfertőzések számtalan formában fordulnak elő, és számos kórokozó vehet részt előidézésükben.

A fertőzések főképp a vékony- és vastagbélre lokalizálódhatnak, de a gyomor fertőzéses eredetű megbetegedését is ismerjük

(Helicobacter pylori). A tünetek: leggyakrabban hányás, hasmenés, de bizonyos bélfertőzésekben (pl. hastífusz) általános tünetek is megjelennek (láz, bőrtünetek stb.).

Néha nehéz a kórokozót izolálni (nem a megfelelő anyag vizsgálata történik, a kórokozó szakaszosan ürül stb.), ilyenkor a fertőző eredetet indirekt módszerekkel lehet bizonyítani (például a családban vagy a közösségben többen is megbetegszenek).

Az enterális betegségek kimenetele számos tényezőtől függ. Az érintettek kora sokszor szerepet játszik.

Vannak bizonyos bélbetegségek, amelyek csak kis csecsemőket betegítenek meg (például az enteropatogén E. coli egyik fajtája: a diszpepsziát okozó, csak egyéves kor alatt idéz elő megbetegedést).

Az is sokat számít, hogy a csecsemőt anyatejjel táplálja-e édesanyja. Az anyatej ugyanis kórokozókkal szembeni ellenanyagokat tartalmaz, melyek számos esetben megvédik a csecsemőt a fertőzéstől.

A kor azért is befolyásolja a fertőzés kimenetelét, mert a bélnyálkahártya a korral előrehaladva fejlettebb lesz, és ez segít a védekezésben is. További védekező tényezők a bélben normális körülmények között megtelepedő, velünk együtt élő, ártalmatlan bélbaktériumok (túlnyomórészt anaerob baktériumok, az aerobok közül legjelentősebbek az Escherichia coli és az Enterococcus faecalis), amelyek megakadályozzák a kis számban a bélbe jutó kórokozók elszaporodását. A bélnyálkahártyában az élet folyamán ellenanyagok is képződnek, amelyek szintén védelmet jelentenek a bélfertőzésekkel szemben.

A bél mozgása is fontos szerepet játszik a védekezésben, a kórokozók megtelepedését gátolja, elősegíti kiürülésüket. Ezért a hasmenésben néha alkalmazott, bélmozgást csökkentő szerek (például bárium, ópium) olykor épp a várttal ellenkező hatást érik el, és adásuk után a hasmenés súlyosbodik.

Néha a bejutott kórokozó nem jut el a bélbe, mert a gyomrunkban termelődött sav és emésztőnedvek elpusztítják őket. Ezért betegszenek meg könnyen bélfertőzésben a savhiányos emberek, illetve a csecsemők (akiknek szintén kevés sav termelődik még a gyomrában).

A környezet, amelyben az ember él, szintén befolyásolja a megbetegedések gyakoriságát.

Ha az ivóvíz nagy számban tartalmaz kórokozókat, bélfertőzést okozhat. A személyi higiéné (például a WC utáni kézmosás) szintén szerepet játszik a fertőzések alakulásában. Személyi higiénével elkerülhetjük, hogy nagy számú (100 000-1 000 000) kórokozó kerüljön be a bélbe. Néha persze a kézmosás, a zöldségfélék, gyümölcsök alapos lemosása sem véd meg bennünket, mert vannak bizonyos kórokozók (például a vérhalt okozó shigellák), amelyekből nagyon kis számú baktérium (10-100 csíra) is képes betegséget előidézni. Ha egyszerre sok emberen fordul elő ugyanaz a fajta bélbetegség (például hányás, hasmenés, láz), nem árt elgondolkodnunk azon, mi volt a közösen fogyasztott étel, mert lehet, hogy abban szaporodott el a kórokozó (például a madártejben, a fagylaltban a salmonellák).

Bélfertőzést kaphatunk külföldi utazásaink alkalmával is. Vannak olyan vidékek ugyanis, ahol olyan kórokozók fordulnak elő, amelyek nálunk nem szokásosak (például kolerával itthon nem fertőződhetünk, de a trópusokra utazva - ahol az előfordul - vigyáznunk kell, mert ott megfertőződhetünk vele). Ezért e vidékeken csak forralt vizet fogyasszunk, és bármilyen nehezünkre esik is, mondjunk le a felkínált nyers salátákról. Az évszak is befolyásolja az egyes bélfertőzéseket. Nálunk a legtöbb enterális betegség a nyári-kora őszi hónapokban fordul elő.

A bélfertőzések során a betegek székletét vizsgálják meg a benne található kórokozók jelenlétére. A székletmintát úgy kell venni, hogy a WC-kagylóba vagy éjjeliedénybe, ágytálba ürített székletből az erre rendszeresített széklettartályba a tartály kanálkája segítségével mogyorónyi mennyiségű székletet tesznek. A székletet az ÁNTSz járványügyi mikrobiológiai laboratóriumaiban vizsgálják meg.

A bélfertőzések kórképei

Az enterális fertőzések számos kórformájáért különféle mikroorganizmusok lehetnek felelősek.

Míg az egyes szervrendszerek (légutak, húgyutak stb.) korábban ismertetett fertőzéseiben ugyanazt a szervet a különféle kórokozók nagyjából azonos mechanizmus útján betegítik meg, addig a bélfertőzések esetén a különféle kórokozók más és más - a kórokozóra jellemző - mechanizmussal, különféle kórképeket idéznek elő ugyanannak a szervnek (például a vékonybél) a fertőzése kapcsán. Ezért ennél a fejezetnél indokolt, hogy az egyes kórokozók által előidézett kórképeket (nosologiai egységeket) külön-külön, kórokozónként tárgyaljuk.


Forrás - Hogyan támadnak a baktériumok?    SubRosa Kiadó