Minden ötödik, gyermeket akaró pár marad utód nélkül. Mi lehet ennek az oka? Milyen esélyeket kínál a modern orvostudomány? Vajon megállják-e ezek a módszerek erkölcsileg is a helyüket? Az alábbiakból megismerhetik a mesterséges megtermékenyítés legújabb módszereit, eredményeit.

Nincs igazság a Földön! Születnek gyerekek, akiket nem várnak, és nap mint nap hallunk terhességmegszakításokról. Ugyanakkor van sok pár, akik mindent megadnának egy gyermekért - és minden hiába! Hazánkban több százezerre tehető ezen kapcsolatok száma. És a termékenységgel kapcsolatos problémák mind a férfiak, mind a nők esetében egyre gyakoribbak. Minden ötödik, gyermeket tervező pár érintett. Sokan tragédiaként élik meg ezt a helyzetet.

A helyzet megoldása érdekében mindenre hajlandóak, amit az orvostudomány csak lehetővé tesz - és a lehetőségek köre egyre bővül. Nem törődnek a fájdalommal, a kockázatokkal, a költségekkel, hogy a mások számára a világon legegyszerűbb, legtermészetesebb folyamatot orvosi módszerekkel tegyék működővé. Meglepő, hogy a terméketlenség oka sokszor nem is a nő vagy a férfi szervezetében keresendő - a problémák hátterében gyakran húzódnak lelki okok.

Miért elképzelhetetlen az élet sokak számára gyermek nélkül?

A biológusok véleménye megegyezik: nem pusztán azért szeretnénk gyermeket, mert életünk ily módon értelmet kap, és valahol bennük élünk tovább. A szabad akaratnak nem sok köze van ehhez. Génjeinkben hosszú évezredek óta munkál az ősi ösztön: a fajfenntartás.

Egyes szakemberek véleménye szerint mindenféle szexuális tevékenységnek egyazon célja van, nevezetesen: a sikeres megtermékenyítés. Ennek folyamán tudatalattinkban nem csak a következő, hanem az utánuk következő generációk játszanak döntő szerepet. Ez az oka annak is, hogy miért is részesítenek előnyben a nők párválasztáskor valamennyivel idősebb férfiakat, akik az életben már bizonyították képességeiket, megvannak a sikereik, ami valahol garancia egy nő számára, hogy a sikeres gének öröklődnek.

A fenti teóriának nem mond ellent az a tény, hogy kultúrkörünkben az 1-2 gyermekes családok a leggyakoribbak. Hiszen általános vélemény, hogy 2 gyermeknek eleve több esély adatik, hogy iskolázottabb, egészségesebb legyen, mivel szüleik megtehetik, hogy ehhez általában mindent megadjanak nekik. Ezek a gyerekek az életbe is kedvezőbb esélyekkel indulnak, felnőttként jobban megállják a helyüket, könnyebben találnak magukhoz illő, egészséges partnert, s ezáltal megint a legjobb gének öröklődnek tovább.

Vajon mi lehet annak az oka, hogy a nők nagy része még mindig önmagát hibáztatja azért, hogy terméketlen a kapcsolat?

Az egyik legismertebb előítélet nyilvánul meg abban a feltételezésben, hogy ilyenkor alapvetően a nő a hibás. Régebben szinte semmiféle lehetőség nem volt arra, hogy ennek ellenkezőjét bebizonyítsák. Habár manapság a statisztikák egyértelműen kimutatják, hogy a terméketlenségért a nők és a férfiak megközelítőleg egyforma mértékben tehetők felelőssé, sőt az esetek mintegy 20 százalékában egyszerre mindketten, nagyon sok férfi nehezen szánja rá magát, hogy részt vegyen az ilyenkor előírt vizsgálatokon.

A terméketlenség következtében gyakran boldogtalanná válik a kapcsolat. A katolikus egyház és az iszlám vallás egyedül a terméketlenséget ismeri el törvényes válóokként. A Távol-Kelet és Afrika számos országában ilyenkor egyértelműen a nőt tekintik hibásnak olyannyira, hogy sokszor el is kergetik, ha nem képes gyermeket foganni. A "modern" világ asszonyaiban is még mélyen él ez a tudat, és el fog tartani még egy darabig, amíg ez megváltozik.

Miért éppen akkor lesz gyakran eredmény, amikor a pár már beletörődött a "megváltoztathatatlanba"?

Először ellentmondásosan hangzik, hogy minél erősebb a gyermek utáni vágy, annál erősebben uralja ez a pár szexuális életét, sőt az egész kapcsolatot, s annál kisebb az esély, hogy a nő gyermeket foganjon. A türelmetlenség ciklusról ciklusra növekszik, a pár egyre feszültebbé, görcsösebbé válik, a teljesítménykényszer egyre erősebb, a kölcsönös szemrehányások egyre gyakoribbak.

A tapasztalat azt mutatja, hogy elsősorban a nők azok, akik "egyéni akciókkal" próbálkoznak, hogy elősegítsék a teherbe esést. Elkezdenek - sokszor titokban - hőmérsékleti görbét vezetni, s az együttléteket is eszerint próbálják irányítani. Orvosok és pszichológusok véleménye szerint ez az önkezelés kedvezőtlen folyamatot indíthat el. Nagyon fontos, hogy az első két évben minden természetesen történjen, ne legyen cikluskontroll, a szexuális élet ne előre meghatározott ritmus szerint történjen, hiszen az ezzel járó tudatalatti stressz akadályozhatja a fogantatást. Mindenekelőtt a nők hajlamosak arra, hogy ily módon koncentráljanak a teherbe esésre, melynek következtében gátlás keletkezik, a lélek lázad, és a várt gyermekáldás elmarad.

És egyszer csak megtörténik a csoda: jelentkezik az új élet akkor, amikor a pár már nagy nehezen beletörődött abba, hogy életüket gyermek nélkül élik le, vagy elhatározták, hogy adoptálnak egy gyereket. Ilyenkor egy csapásra vége minden stressznek. Ez az eset természetesen csak akkor fordulhat elő, ha orvosilag minden rendben van, ami azonban a párok csupán 20-30-%-ánál tapasztalható.

Miért képesek bizonyos nők rögtön teherbe esni?

Mindenekelőtt: egészséges, de nagyon fiatal párok esetében is 15-20%-ra tehető egy cikluson belül a terhesség valószínűsége. Változást jelez az a tény is, hogy korábban az asszonyok 20 és 30 éves koruk között szülték első gyermeküket, manapság ez gyakran történik 30 és 40 éves kor között, sőt a nagyvárosokban "későn szülők" csoportja alkotja a várandós kismamák mintegy harmadát.

Ezenkívül a fogamzásgátlók alkalmazása nyitott új fejezetet a családtervezésben. Az alapvető élet- és munkaszokások jelentős változáson mentek keresztül. Manapság a nők éppoly jól képzettek, mint a férfiak, és először a hivatásukban szeretnének sikereket elérni, gyermeküket nem tekintik életük egyedüli értelmének, középpontjának. A gyermek utáni vágy csak később jelentkezik.

A biológia azonban nem tart lépést a társadalmi változásokkal. A 25. életévet követően a termékenység folyamatosan csökken. 30 év alatt 75% a fogamzás esélye, 35 éves korig 60%, ezt követően 50% alá esik.

Mikor forduljon a pár orvoshoz, mikor vesse alá magát kezelésnek?

Egy összeurópai tanulmány kimutatása szerint minden harmadik pár várt a terhesség bekövetkeztére több mint egy évig, még akkor is, amikor már nem az első gyerekről van szó, tehát korábban minden rendben volt. A szakemberek azt ajánlják, hogy a pároknak érdemes körülbelül 2 évet várni, mielőtt az orvosi segítséget igénybe vennék.

Milyen egészségügyi okai lehetnek a terméketlenségnek?

• A leggyakoribb ok: chlamydia fertőzés manapság ez a leginkább elterjedt kórokozó, mely a szexuális úton terjedő betegségekért felelős. Az új fertőzések száma évente néhány százezerre tehető. Ezek a bakteriális kórokozók a nemi szervek gyulladását okozzák, mely idővel átterjedhet a petevezetékre. Ez a betegség majdnem minden esetben szűkületeket és hegeket eredményez. A férfiak esetében az ondóvezeték hegesedhet. Érdekes, hogy éppen a nők esetében nem okoz a betegség külső tüneteket.
• Az endometriosis nevű betegségnek is gyakran terméketlenség a következménye. Ilyenkor méhnyálkahártya képződik méhen kívüli területeken, melynek oka eddig ismeretlen. A betegség első tünetei a menstruáció és a szexuális élet folyamán jelentkező heves fájdalom formájában jelentkeznek.
• Nők és férfiak esetében jelentkező hormonzavarok a párok mintegy 20 százalékánál okoznak terméketlenséget. Ha a hormonok bonyolult összjátékába valami hiba csúszik, megtörténhet, hogy a petesejtek érése nem indul be, vagy a pete nem ágyazódik be a méh falába. A férfiak esetében túl kevés, vagy nem egészséges spermiumok képződnek. A környezeti mérgek, például a vízben található nitrát, a permetszerek a gyümölcsökön, zöldségeken, a húsokban található hormonok is megtámadhatják a nemi szerveket. Szakértők valószínűnek tartják, hogy épp ezek a mérgek okozzák, hogy a férfiak szervezetében található átlagos spermiummennyiség az elmúlt 50 évben mintegy felére esett vissza. Az 1 milliliternyi ondóváladékban régebben található átlagos 113 millió spermium mennyisége mára mintegy 66 millióra csökkent.

Milyen módszereket alkalmaznak leggyakrabban a terméketlenség kezelésekor?

Különösen elterjedt a mesterséges megtermékenyítés . Ez a módszer főleg azon nők számára megfelelő, akiknek a petevezetéke gyulladások következtében elzáródott vagy hege k szűkítik be. A petesejtet mesterséges körülmények között termékenyítik meg. Első lépésként a petefészket hormonok segítségével ösztönzik arra, hogy minél több petesejtet érleljen. Ahogy a pete sejt elég nagy, befecskendezés segítségével kiváltják a tüszőrepedést. Az érett petesejteket a hüvelyen keresztül egy tű segítségével szívják le. Egyidejűleg laborkörülmények között előkészítik a férfi koncentrált spermáját, melyet egy üvegtálkában összehoznak a petesejttel, majd egy csírátlanítószekrénybe helyeznek, s ezt követően kb. két nap múlva beültetik a méhbe. Ezen módszernek is vannak kockázatai: az embriónak a méhbe helyezésekor a nők mintegy 5 százalékánál fordulhat elő méhen kívüli terhesség. A vetélés kockázata is valamennyivel magasabb, mint természetes úton létrejött terhesség esetén.

Melyek a kevésbé ajánlható módszerek?

Nem minden orvosilag lehetséges kezelés problémamentes.

Az a 61 éves olasz nő, akit idegen petesejttel mesterséges úton termékenyítettek meg, és így szülte meg első gyermekét, igazán boldog lehet. Más kérdés, hogy mennyire képes gyermekét teljesen magáénak tekinteni.

Ugyancsak kétségesek azok a módszerek, amikor embriókat őriznek mélyhűtőben. Mi történik velük, ha a szülők esetleg elválnak, s ha esetleg már több gyermeket nem akarnak?

A béranyaságról is megoszlanak a vélemények. Hiszen még a gazdagok sem tehetik meg, hogy embert pénzért vásároljanak. Mi történik akkor, ha a béranya úgy dönt, mégis megtartja a kicsit? Esetleg kössenek szerződést? Ez mégiscsak túlzás!

Talán forduljanak az ondóbankhoz? Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy kizárólag csak olyan férfiak ondósejtjeit választják ki ilyenkor, akiknek intelligenciahányadosa példaértékű, kék a szemük, szőke a hajuk, s akikről egy genetikai vizsgálat egyértelműen kimutatja, hogy semmiféle örökletes betegségük sincs?

Túl sok megválaszolatlan kérdés! Hol húzódnak az erkölcs, a józan ész határai?

S mi történik akkor, ha minden hiába?

Ilyenkor sajnos csak egyetlen lehetőség van: ezeknek a pároknak meg kell próbálniuk, hogy életüket gyermek nélkül a lehető legértékesebben, a legtöbb szeretettel, és egymás iránti türelemmel rendezzék be! Ez természetesen nem könnyű feladat. Az út kemény és rögös lehet, semmi kivetnivaló nincs abban, ha esetleg pszichológus segítségét, tanácsát kérik.

Milyen lehetőségeket kínál az orvostudomány?

• Inszemináció: amikor a férfi termékenysége korlátozott, vagy a spermiumok nem elég mozgékonyak vagy életképesek ahhoz, hogy átjussanak a méhszájnál található nyákdugón, a peteérés időpontjában tisztított és koncentrált ondósejteket juttatnak egy vékony katéter segítségével az anyaméhbe. Kockázat nincs.
• Mikroinjekció: azokban az esetekben alkalmazzák, amikor a férfi ondójának minősége nem megfelelő, ez a mesterséges megtermékenyítés kiegészítő kezelési módszere is. Az eljárás során egyetlen ondósejtet juttatnak közvetlenül a petesejtbe, miután a petesejteket leszívták , az ondósejtet mikroszkóp alatt egy injekciós pipettával felszívják, és összehozzák a petesejttel. A kockázatok megegyeznek a mesterséges megtermékenyítésnél tapasztaltakkal.
• Ondónyerés a mellékherékből: amennyiben az ondóvezeték el van záródva vagy az ondósejtek nem elég mozgékonyak, az ondósejteket egy speciális mikrosebészeti műszer segítségével leszívják a mellékherékből. Ezt az eljárást mikroinjekcióval együtt alkalmazzák. Kockázat nincs.
• Ondónyerés a herékből: amennyiben az ondófolyadékban nem található ondósejt, vagy a férfinek heresérve van, az ondósejteket vagy előképződményeit megtermékenyítés céljából közvetlenül a herékből nyerik. Ezt az eljárást is kizárólag a mikroinjekcióval együtt alkalmazzák. Egy jelentéktelen sebészeti beavatkozás során az orvos kimetsz a hereszövetből egy apró darabot, melyet laboratóriumi körülmények között rögtön előkészítenek, több darabra osztanak, egyes részeit lefagyaszt, hogy később több megtermékenyítésre is felhasználhassák.

Extra tippek

A fogamzó- és megtermékenyítőképesség javítható. Ehhez érdemes kipróbálni a következő szereket, módszereket:

• salaktalanítókúra mindkét félnek a babaprogram előtt
• jóga, tantrajóga, Luna-jóga - a vegetatív idegrendszer és a hormonháztartást kiegyensúlyozói
• akupunktúra, akupresszúra, talpmasszázs - serkentik a pete- és spermiumtermelést, stabilizálják a hormonális szabályozást
• sós ülőfürdők: gyulladáscsökkentők
• homeopátiás szerek: leghatékonyabb az alkati szer, de bevált indikációk alapján választott szerekkel is javítható a hormonszervek és az ivarmirigyek működése
• gyógynövények: a macagumó, a ginszeng, a méhpempő, a szója, a barátbors és a rozmaring támogatja a hormontermelést, és a két első gyökér férfiaknál fokozza a spermiumképzést
• vitaminok, ásványok: a B-vitaminok, a folsav az E-vitamin, a cink és a szelén stimulálják a sejtosztódást és az ivarmirigyek aktivitását

Forrás - Ideál - Reforméletmód magazin Celsus Kft.