A férfi terméketlenség ellen használt in vitro megtermékenyítés (IVF) egyik fajtája egy új tanulmány szerint komoly veszélyforrás lehet.

Az elmúlt hat évben az Egyesült Államokban az intracitoplazmikus spermainjekció (ICSI) párok ezreinek segített abban, hogy gyermekhez jussanak; ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a férfinak alacsony a spermaszáma vagy a sperma nem képes "odaúszni" a petesejthez. Az eljárás során a spermiumot közvetlenül befecskendezik a női petébe, és ezzel sokáig megoldottnak látszott a férfi terméketlenség problémája.

Ezzel szemben dr. Gerald Schatten és a portlandi Oregon Health Sciences University más munkatársai kimutatták, hogy a befecskendezés helyének kijelölésére jelenleg használt módszer megnöveli a genetikai rendellenességek kockázatát. A kutatócsoport a Nature Medicine április számában tette közzé ismereteit.

A mesterséges megtermékenyítés más módszereihez hasonlóan az ICSI-nél is a testen kívül termékenyítik meg a petesejtet, majd ezt ültetik be az anya méhébe. Az ICSI a többi IVF-hez képest eredményes módszer, hiszen az esetek 60-70 százalékában terhességgel végződik.

A módszer azonban veszélyeket is rejt, hiszen ha abból indulunk ki, hogy a férfi spermájának problémái genetikai rendellenességekre utalnak, akkor az ICSI során megnő annak valószínűsége, hogy a születendő gyermek sérült kromoszómákat kap. Eddigi kutatások már utaltak arra, hogy a nemi kromoszómák hibái valamivel gyakoribbak az ICSI-vel született gyermekek körében.

Az még egyenlőre nem világos, hogy a rendellenes sperma vagy az ICSI okozza a genetikai rizikót. Rhesus-majmokkal végzett kísérleteikkel azonban dr. Schatten és munkatársai azt bizonyították, hogy a injekció helyének kijelölésére használt eljárás lehet a hiba oka.

A kutatók feltételezték, hogy a petesejt kromoszómái egy kis sejt, az ún. első pólus test mögött vannak. Az ICSI során a petesejtnek úgy kellene elhelyezkednie, hogy az első sarki test legyen felül, és az védje a kromoszómákat. A majomkísérletek tanúbizonysága szerint azonban a kromoszómák nem az első sarki test alatt helyezkedtek el.

Dr. Schatten szerint ettől nem kell megijedniük sem azoknak, akiknek már született ezzel az eljárással gyermekük, sem azoknak, akik még csak tervezik ezt. "Vannak még alapvető mechanizmusok, amelyeket egyáltalán nem értünk. A módszer jó, de még lehet rajta tökéletesíteni" - mondta a portlandi kutató.

Egy texasi kollégája is egyetértett ezzel. "A tanulmánynak köszönhetően jobban megismerjük ezeket a folyamatokat" - kommentálta a hírt dr. Larry Lipshultz, a houstoni Baylor College of Medicine urológiaprofesszora.

A professzor rámutatott, hogy az oregoni kísérletben született kismajmok genetikailag normálisan voltak, ezért csak "arra kell figyelmeztetni az embereket, hogy nem lehetetlen, hogy az embriónak genetikai rendellenességei legyenek".

Még nem tudni, miként hat ez a tanulmány az ICSI gyakorlatára, de a jelenlegi módszernél az oregoni kutatók sem tudnak jobb megoldást. Emellett a kromoszóma-rendellenességeket általában még azelőtt észreveszik, hogy a petesejtet visszaültetnék az anyaméhbe, tudtuk meg dr. Edward Maruttól, a Highland Park Hospital IVF-klinikájának igazgatójától.

Az ICSI legnagyobb veszélye tehát, hogy a férfiak átörökíthetik súlyos sperma-rendellenességüket fiaiknak, tette hozzá dr. Marut.

Medical Tribune News Service

Forrás - InforMed.hu