A meddőség okozta lelki megterhelést gyakran alábecsülik. Végső soron a meddőség nem betegség és a veszteség nem megfogható, mégis beláthatatlan hatást gyakorol az énképre, az önértékelésre, a szexualitásra, a kapcsolatokra, a társadalmi életre és az általános közérzetre.

Miért akarnak egyáltalán gyermeket? Szülőktől nem túl gyakran kérdeznek ilyet, termékenységi problémákkal (fertilitás) küszködő párokat viszont annál gyakrabban keresnek meg ezzel a kérdéssel barátok, rokonok, orvosok vagy éppen örökbefogadási ügyintézők. Vizsgálatok azt mutatják, hogy a terméketlen pároknak ugyanazok a motivációik, mint azoknak, akiknek több szerencséjük volt. A gyermekek hozzájárulnak a pár boldogságához. Egy kapcsolatban a szeretet kifejezői, célt képviselnek az életben, és a beteljesülés érzetét adják. A termékeny pároknak ritkán kell megvizsgálniuk a motivációikat, a terméketleneket viszont lépten-nyomon kérdőre vonják. Sok fertilitásproblémával küzdő pár ezért elszigeteltnek érzi magát. Az a tény, hogy állandóan igazolniuk kell, hogy miért is akarnak gyermeket, az el nem fogadás, a félreértettség és a megszégyenítés érzetét kelti bennük. Úgy érzik, semmi keresnivalójuk nincs olyan barátoknál, akiknek gyerekei vannak. Olykor még ellenségeskedést is táplálnak olyanokkal szemben, akik rendelkeznek azzal, ami után ők olyan kétségbeesetten vágyakoznak. A világ termékenységtől burjánzik, ők pedig ki vannak zárva. Világviszonylatban minden tizedik pár érintett.

A terméketlenség rosszabb, mint a stressz

A férfiterméketlenséget a közelmúltig csak idegen spermával tudták áthidalni, ma azonban már jól kezelhető olyan intracitoplazmás injekció segítségével, amelynek során csak egyetlen ondósejtet ültetnek be a petesejtbe.

A mesterséges megtermékenyítés kényelmetlen és stresszel jár. Mivel a legtöbb terméketlen pár orvosi segítséget keres, és kezelteti magát, a kutatók abból indulnak ki, hogy a fertilitás okozta közérzetromlás nagyobb nyomást gyakorol a párra, mint a kezeléssel járó stressz. Sokan vonakodva ismerik el, hogy termékenységi problémáik vannak. Hollandiában például az egy éve hiába próbálkozó párok 84%-a csak 14 hónap elteltével fordul orvosi segítségért. 1971-től 1972-ig 75, akaratán kívül gyermektelen és 75, legalább egy gyermekkel rendelkező párnál vizsgálták meg a személyes boldogságérzet alakulását. A két csoport boldogságszintje nagyjából azonos volt a tudatos gyermeknemzési próbálkozás időpontjáig. A következő hónapokban a terméketlen csoportban 45%-kal csökkent a boldogságérzet a nők és 27%-kal a férfiak esetében. A kontrollcsoportnál ezzel szemben csak 9%-kal csökkent a boldogság érzete.

Ám megnőtt a terméketlen párok boldogságérzete, amikor orvosi segítségért folyamodtak. Ezt a felismerést a jelenlegi tanulmány is megerősíti. A részeredmények azt mutatják, hogy ezek a párok csak kismértékben boldogtalanabbak és gondterheltebbek, mint a termékenyek. Az alvás, koncentráció és önértékelés területén mindkét csoport hasonló eredményeket mutatott. A meddő párok ebben az időpontban valószínűleg már maguk mögött tudhatták a legnehezebb időszakot. Azzal pedig, hogy orvoshoz fordultak, most már nem voltak egyedül a szenvedésükben, és a probléma megoldásának felelősségét is meg tudták osztani.

A meddőség komoly rizikófaktor

Jóllehet, a meddőség nem betegség, komoly érzelmi gyötrelmet okozhat. Egy aktuális felmérésben, amelyben az International Health Foundation (IHF) a - termékeny és terméketlen - nők legnagyobb félelmeit vizsgálta Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában, a tizenkét sorscsapást tartalmazó listán a meddőség nyerte el a negyedik helyet az anya halála, az apa halála és a partner hűtlensége után.

Egy másik vizsgálat kimutatta, hogy a meddőségben szenvedő nőkre ugyanolyan lelki nyomás nehezedik, mint a rákos, szívbeteg és krónikus magas vérnyomásban szenvedő betegekre. Minden csoport a közérzet lényeges megromlásáról számolt be. A lombikbébiprogram és a mesterséges megtermékenyítés más fejlesztései új reményt adnak.

A meddőség lelki stációi

A meddőség kiváltotta hosszú távú érzelmi reakció hasonló a gyászolás öt fázisához, amelyet Elisabeth Kübler-Ross írt le: sokk és tagadás, düh, alkudozás, depresszió és elfogadás. A tagadás, a düh és a depresszió megnyilvánulását az IHF-tanulmányok világosan dokumentálták. Az alkudozás fázisa is jól ismert azon orvosok előtt, akik gyakran türelmetlennek, követelőzőnek és a lehetetlent elvárónak élik meg pácienseiket.

Ám a gyászolás folyamata mégsem vág ide teljesen, mert a meddőség veszteségének tárgya valami olyasmi, ami sohasem is létezett. Nem egy szeretett emberről van szó, hanem egy életprojektről. A másik különbség pedig abban áll, hogy a terméketlen párok az elfogadás idejét gyakran kitolják, mert a kezelési módok széles választéka reményt kelt bennük. Ezért az elfogadás előtti fázisok a terméketlen párok esetében hosszúra nyúlhatnak.

Abban a kapcsolatban, amelyben termékenységi problémák lépnek fel, mindkét fél erős igénybevételnek van kitéve, bár a nők többet szenvednek, mint a férfiak: talán azért, mert számukra a terhesség nagyobb jelentőségű. A férfiak megterhelése csak akkor kisebb, ha a nő terméketlen. Ha azonban a férfinál diagnosztizálták a kiváltó okot, akkor ők is hasonló módon reagálnak, mint a nők.

A közös problémák közelséget és megértést eredményeznek

Vajon a kapcsolatok szenvednek-e a terméketlenség következményei miatt? Néhány régebbi felmérés azt mutatja, hogy a fertilitásbeli problémák kedvezőtlenül hathatnak a párkapcsolatra, újabb felmérések azonban azt is kimutatták, hogy a közös probléma több közelséget és megértést is eredményezhet a kapcsolaton belül.

A még tartó tanulmányban a nők azt nyilatkozták, hogy a partnerük ugyanúgy szenvedett (41%), és szomorú volt (72%), ugyanakkor mindig támaszt is jelentett számukra (90%). Csak 6-11% esetében nyilatkoztak a párkapcsolat megromlásáról.

A megromlás hátterében gyakran kommunikációs problémák húzódnak meg. Olykor a partner nem tudja megérteni, hogy miért szeretne a másik annyira egy gyermeket, félreérti annak reakcióit, vagy őt teszi felelőssé a problémáért. Vannak, akik hevesebben reagálnak a meddőség okozta stresszre, vagy könnyebben kifejezik az érzelmeiket, esetleg hamarabb elfogadják a szituációt, mint a partnerük, és ez megterheli a kapcsolatukat.

A szexualitás elveszíti spontaneitását

Ha a terhesség nem következik be, akkor a szexualitást már nem élvezetként élik meg, hanem a cél elérésének eszközeként. Egy görög felmérésben a nők 55%-a nyilatkozta, hogy a meddőség diagnózisa után kevesebbet szeretkezett partnerével, 35% pedig nem találta olyan kielégítőnek a szexuális élményét, mint azelőtt.

Az IHF-tanulmány szerint a nők 32%-a él ritkábban nemi életet, mint akkor, amikor teherbe akart esni. A kontrollcsoportból csak 3% nyilatkozott hasonlóan. 44% esetében a szex veszített spontaneitásából (a kontrollcsoport 14%-ához képest), és 24% nem találta olyan kielégítőnek a szexualitását, mint korábban (a kontrollcsoport 9%-ához képest). A sterilitás diagnózisa és kezelése alatt a szexualitás gyakran más színezetet ölt. Tudósok a sterilitási vizsgálaton átesett nők 71%-ánál állapították meg, hogy a folyamat beszűkítette a szexualitásban lelt örömüket. A szexuális tevékenység mechanikusabbá vált, elveszítette spontaneitását, célirányos és "naptárfüggő" lett. A sterilitási vizsgálat túlzottan tudatosíthatja a nőben a testi funkciókat. Csalódottság lesz úrrá, mert a teste nem úgy működik, mint ahogyan kellene, és ez behatárolja a saját testéről alkotott képet. Azt is megállapították, hogy a pozitív ön- és testkép elveszítése növeli a depresszió iránti fogékonyságot.

Depresszióba torkollhat

Nem is olyan régen a terméketlenségről való beszéd még tabu volt. Időközben azonban egyre többet foglalkoznak a médiák is a meddőség kezelésével és az ezzel együtt járó lelki megterheléssel. A terméketlen párok többsége ma viszonylag nyíltan beszél erről a kérdésről. A tudósok arról számolnak be, hogy a terméketlen párok 96%-a megbeszéli problémáit a rokonokkal, barátokkal, sőt a munkatársakkal és az ismerősökkel is. A tradicionális kultúrákban nehezebb nyíltan beszélni erről a kérdésről. Görögországban például azt mondták a tesztszemélyek, hogy a legközelebbi családtagjaikon kívül senkivel sem beszélnének problémájukról. A meddő párok számos pszichológiai módszert vetnek be, például: a problémától való eltávolodás, felelősségvállalás, szociális segítség igénylése, célzott problémamegoldás és pozitív újraértékelés. Akkor kell óvatosnak lenni, amikor a stressz nyomása túl erőssé válik, a kapcsolat megromlik, vagy az érintettek elszigetelődnek. A következmények gyakran depresszió és pszichoszomatikus megbetegedések formájában manifesztálódhatnak.

A terméketlen emberek támogatást igényelnek

A sterilitás kezelése nem korlátozódhat pusztán a technikai eljárásokra. A lelki szükségletekre is válaszolni kell. A legtöbb megtermékenyítő központban orvosokból, ápolónőkből és pszichológusokból álló csapat felel az érzelmi és orvosi segítségnyújtásért. Önsegítő csoportok is felkínálnak információkat és tanácsokat. A beleérzőképesség és az érzelmi támasz értéke egy ilyen helyzetben felbecsülhetetlen. A tisztelet, a megértés és az együttérzés nem oldja ugyan meg a problémát, de vigaszt nyújthat. Vigaszt és reményt nyújt az is, hogy számos lehetőség van a probléma megoldására. Azok az egészségügyi hatóságok, amelyek nem kínálnak fel mesterséges megtermékenyítést, mert úgy gondolják, "nem akarnak olyan emberekre pénzt pazarolni, akik nem is betegek", lekicsinylik a sterilitás okozta lelki szükségleteket. A fertilitásproblémákkal küzdő, meddő embereket támogatni kellene, nem pedig megalázni! És semmiképpen se kérdezzék tőlük, hogy miért akarnak gyermeket - legalábbis ne többször, mint ahogy azt a termékeny pároktól megkérdezik!


Forrás - Ideál - Reforméletmód magazin  Celsus Kft.