Rövid leírás

(másnéven: fogínysorvadás)
A fogágy a fogaknak az állkapocscsontokhoz való rögzítését szolgáló apparátus. Részei a fogíny (gingiva), a fogmeder, annak csonthártyája, a foggyökér gyökérhártyája (periodontium), mely kötőszövetes hártya rugalmasan rögzíti a fogat a csontmederben és a foggyökeret kívülről borító cementállomány.

A fogágy betegségeit összefoglaló néven helyesen parodontopátiáknak hívják. (A parodontium szó a fogágy orvosi neve.)

Ennél súlyosabb gyulladásos betegség a fogágy-gyulladás (parodontitis), amit a parodontózissal, a fogínysorvadással szoktak keverni.

A parodontózis (fogínysorvadás) a fogíny gyulladása nyomán, de általában annak lezajlása után kialakuló degeneratív fogágy-betegség, melynek következtében a fogíny lassan visszahúzódik a fognyakról. Végső soron a fogak kilazulásához, majd kihullásához, illetve ezt megelőzendő kihúzásához vezet.

Előfordulás

A fogágy-betegségek már egész kiskorban viszonylag gyakran jelentkeznek. A 4-13 éves gyermekeket az ínygyulladás (gingivitis) sújtja, ami az emberi szervezet egyik leggyakrabban előforduló gyulladása. Kamaszkorban és várandósság idején csaknem a népesség felénél jelentkezik valamilyen íny- és ennek folyományaként fogágy-gyulladás. Helyes fogápolás mellett azonban maradandó károsodás nélkül gyógyul. A fogágybetegségek előfordulási aránya a korral fokozatosan nő, de nagyjából 35 éves korig ez csaknem kizárólag a rossz szájápolás következménye.

Idősebb korban aztán megnövekszik a sorvadásos és fogvesztéssel járó parodontopátiák előfordulása. A hatvan év fölöttiek fogainak harmadát érintik, főként az alsó és fölső metszőfogakat és az első kis örlőket veszélyeztetik.

Végső soron elmondható, hogy a népesség 70-80 százaléka valamely életkorban szemben találja magát a fogágybetegségek valamelyikével.

Okok

A gyulladásos parodontopátiák közvetlen okozói az eltávolítatlan lepedék és fogkő baktériumflórájában megtalálható cukorbontó, illetve savtermelő, úgynevezett plakkbaktériumok. A szájban élő csaknem félezer baktériumfaj közül csak néhány valóban kórokozó és tartozik közéjük: főként actinomyces, streptococcus, veilonella, fusobaktérium és spirochéta fajok, amelyek a fognyak irányából teszik gyulladásossá az ínyt, s ezek is csak bizonyos társulásokban válnak veszélyessé az ínyre.

(Itt megjegyzendő, hogy bár létezik foggyökércsúcstól kiinduló, ún. apikális fogágy-gyulladás is (ennek oka a fogbél és az ideg elhalása, gyógymódja pedig a gyökérkezelés, gyökércsúcs-eltávolítás, illetve foghúzás), most csak a marginális, vagyis a fogíny-szélről kiinduló parodontitisszel foglalkozunk.) Helytelen fogápolás mellett eredendően egészséges, ellenálló fogzománcú és fogszövetű embereknek is okozhatnak gondot ezek a kórokozók.

A parodontózis-hajlamot fokozhatják - különösen nőknél - bizonyos hormonális változások, egyes betegségek (diabétesz, anyagcsere-betegségek, az immunrendszer gyengesége, fertőzések) és a helytelen, szénhidrátban nagyon gazdag és rendszertelen táplálkozás is.

Az örökletes tényezők (szöveti felépítésünk, az állkapocs alakja, fogsor szabályossága) mellett és azzal összefüggésben kiemelkedő szerepe van a fogak és az íny egészségtelen terhelésének. Az anatómiai adottságokon túl ez adódhat az éjszakai fogcsikorgatásból vagy a szabályozatlan fogakkal történő, illetve nem kielégítő rágásból.

Terhességi ínygyulladás kialakulásának egyik oka természetesen a másállapottal járó hormonális változás, de nem törvényszerű, hogy az anya fogazata elromlik terhesség alatt. Bár a magzat fejlődése elvonhat az anya szervezetéből ásványi anyagokat, a fő ok megfelelő kalcium- és fluorid-ellátás mellett mégiscsak a helytelen szájhigiéné. A szülés után a problémák rendszerint megszűnnek. Addig is enyhén masszírozva, különös gonddal kell fogat mosni, és gyakrabban kell felkeresni a fogorvost ellenőrzés céljából. További hajlamosító tényezők a kezeletlen fogszuvasodás, a nyitott szájjal való lélegzés, természetesen minden immunrendszeri gyengeség, a kiegyensúlyozatlan, s főként C- és E-vitamin-hiányos táplálkozás, sőt legújabban az ajak- és nyelv-piercing is megjelent a fogíny ellenségeinek sorában.
A stressz, az alkoholfogyasztás és dohányzás szintén kedvezőtlenül befolyásolják a fogágy-betegségeket.

Tünetek, kórlefolyás

A parodontopátiák több mint 90%-a gyulladásos betegség, felosztásuk a kórokozó baktériumok és azon életkor alapján is szokás, amelyekben tipikusan megjelennek.

A fogíny és a fognyaki tájék érzékenysége intő jelek lehetnek. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert hajlamosak vagyunk az érzékeny területet megkímélni a tisztításnál, ami csak növeli a betegség kialakulásának esélyét. A helytelenül tisztított fogakon képződő lepedékben és az eltávolítatlan fogkő területén elszaporodó baktériumok anyagcsere-termékei gyulladáskeltőek.

A folyamat kezdetén, ha a fognyaknál egészséges állapotban teljesen szorosan tapadó ínyszél áldozatul esik a baktériumok támadásának, elhúzódik a fogtól, további teret engedve a baktériumoknak. A fogmedret borító nyálkahártya megduzzad, a fogak közelében élénkpiros színű lesz, érintésre - fogmosáskor, kemény ételek fogyasztásakor - fájdalmas, vérzik. Ezzel kialakulnak a fogíny-gyulladás (gingivitis) jellegzetes tünetei.
Gyerekeknél és fiatalkorban a hónapokon át fennálló ínygyulladás is tud maradandó nyomok nélkül gyógyulni, felnőttkorban azonban a hosszan tartó fogíny-gyulladás megtámadhatja az állkapocs csontállományát, a gyökérhártyát és a cementet is.

A gyulladt íny elemelkedik a fognyaktól, a résben megtelepedő baktériumok közvetlenül is termelnek olyan anyagokat, például agresszív savakat, melyek megtámadják a környezetükben lévő szöveteket, másrészt jelenlétükre a szervezet immunrendszere is működésbe lép. Az immunrendszeri sejtek (neutrofil granulociták, és makrofágok) megtámadják a baktériumokat és olyan enzimeket (exotoxin) bocsátanak ki, melyek a baktériumok elpusztítását hivatottak elvégezni, de ezzel egy időben a saját sejtek és szövetek is károsodnak, és végső soron a saját kötő- és támasztószövet (csontszövet) pusztulását is okozzák. A betegség krónikus formája tünet nélkül, alattomosan kezdődik, és csak az orvosi vizsgálat bukkan nyomára. Máskor gennyesedéssel hívja föl magára a figyelmet.
Érdemes odafigyelni a fognyak melletti, baktériumokkal (esetleg ételdarabokkal telt) fogíny-tasakokból áradó kellemetlen szájszagra is, amit az érintett nem mindig érez. Néha véres, gennyes váladék is ürülhet belőle. A tasak kialakulása már csontveszteségre utal.

A lepedékkel és a nyállal bekerült baktériumok tovább bontják a csontot, következménye a fog lazulása. A gyulladás a fog gyökere mentén terjed, és krónikussá válik, súlyos esetben fogágy-gyulladáshoz (parodontitis) vezet.

Parodontózisról már akkor beszélünk, amikor a gyulladást követően - tehát immár látható gyulladás nélkül - a fogíny visszahúzódik a fogról. Ez a fogak kilazulásának közvetlen oka. Közben a foggyökér csontállománya is zsugorodni kezd. Az ínyen résszerű behúzódások, illetve az ínyszélek megduzzadása miatti rések keletkeznek, utóbbiak a romló rágáskép jelei. Késői tünetként a fogak megmozdulnak, kilazulnak, eltolódnak a helyükről. Sajnos akkor, ha a gyulladás fájdalommentesen zajlik, ez lehet az első tünete a betegségnek, és röviddel ezután a fogak kieshetnek.

Diagnózis

A diagnózis megállapítása előtt a beteget részletesen kikérdezik fogápolási szokásairól, majd az észlelt tünetekről: milyen elváltozásokat észlelt az ínyén, mióta gyulladt vagy vérzékeny az ínye stb. A fogorvos szemügyre veszi az ínyt, megvizsgálja a foglepedéket.
A foglazulás röntgennel már akkor kimutatható, amikor fizikális vizsgálattal még nem észlelhető, azaz, amikor a fog még nem mozog. A röntgenfelvételen jól látszik a fog csontszövetének károsodása az íny alatt.

A folyamat előrehaladottságáról röntgennel és speciális ínyszonda segítségével lehet tájékozódni. A szondával a fog és íny közötti résbe behatolva megállapítható a gyulladás elhelyezkedése, mélysége (tasakmélység-mérés), súlyossága, a csontveszteség mértéke. Szükség esetén a tasakokból vett mintából kitenyésztik a baktériumokat.

Ha a fogak már meglazultak, a fogszövet csontállományát is megvizsgálják.

Végül megállapítják, hogy milyen fokú parodontopátiáról van szó, milyen kezelést érdemes alkalmazni, és hogy érdemes-e a fog a megtartásra.

Szükség esetén javaslatot tesz az orvos a fogászati problémához hozzájáruló vagy azt kiváltó egyéb, általában anyagcsere-betegségek kivizsgálására és kezelésére.

Kezelés

A kezelés célja a fogak megtartása és lehetőleg az íny eredeti állapotának helyreállítása, a fogak megfelelő tisztíthatóságának biztosítása.

1. Az első lépés a professzionális fogtisztítás, melynek során teljesen, a fogközökből is eltávolítják a fogkövet. Sokszor a fogkő-eltávolítás elegendőnek bizonyul és megszűnnek az ínypanaszok. A kezelés részeként szükség van az otthoni fogápolás megbeszélésére, a pácienst megtanítják a helyes szájápolásra. A kezelés első szakaszához tartozik a hibás tömések és pótlások javítása, cseréje, mert ezek mind bújóhelyei lehetnek a gyulladáskeltő baktériumoknak.
   
   Új pótlások és protézisek elkészítése rendszerint az íny kezelése után következik. Fogszabályozás is szükséges lehet a fogíny egészségének helyreállításához, mivel a szabálytalanul álló vagy torlódott fogak sokszor nehezen elérhetők és nehezen tisztíthatók. Ezek megtervezése is a tényeleges kezelés előkészítéséhez tartozik, kivitelezésük elhúzódó, a kezelés idejéhez igazodik.
   
2. Ha a panaszok nem szűnnek, második lépésként mérlegelni kell további konzervatív (speciális fogkrémek, fognyaki ecsetelők, fognyaki tömések) vagy sebészi beavatkozások alkalmazását. Amennyiben nem túl agresszív parodontopátiás folyamatról van szó - erről a röntgenkép adhat felvilágosítást -, az orvos megfelelő kézi eszközzel, ultrahangos vagy lézeres készülékkel kitisztítja és fertőtleníti a fogtasakokat, lecsiszolja a gyökérfelszín egyenetlenségeit, amelyek elősegíthetnék a plakkbaktériumok megtelepedését. Ez az ún. zárt küret kezelés helyi érzéstelenítésben zajlik. Célja a fogínytasakok eltüntetése, vagy legalábbis, hogy minél kisebbek legyenek. A kezelés során az íny vérezhet, utána néhány napig érzékeny. Az eljárás eredményessége két-három hét elteltével ellenőrizendő, és többször is megismételhető. Hatékonyságát sem alá- sem túlbecsülni nem szabad, a kiújulással sajnos számolni kell. Amennyiben a gyulladás a foggyökér mentén agresszívnak tűnik, illetve mélyre is kiterjedt, a foggyökeret is megtisztítják a fogkőtől, és megkísérlik fertőtleníteni a területet, eltávolítják a plakkbaktériumokat. Ez már sebészeti beavatkozáshoz, melyhez a 6 mm-nél mélyebb és viszonylag régen fennálló, szondával már feltárhatatlan ínytasakok esetében folyamodnak. Ilyenkor ún. nyílt küretet alkalmaznak: a fogíny felső részét eltávolítják a fogtól, ezáltal jobban hozzáférnek a foggyökérhez és a tasakokhoz. A tasakok mélyét kitisztítják, eltávolítják a fertőzött és sérült szövetrészeket, majd szükség esetén csontpótlás elkészítése után eredeti vagy jobb hozzáférést biztosító helyzetben varrással zárják az ínyt. E beavatkozás hatékony ugyan, de a fognyak ezt követően sokkal a lezárt íny fölé kerül, emiatt érzékeny, és esztétikailag sem a legmegfelelőbb. Valószínűleg azonban ennyit megér a fog megtartása.
   
   Számos plasztikai sebészeti megoldás is ismert még - sérült ínydarab kimetszése, ínyáthelyező műtét, csontplasztikai megoldások.
   
   Meglazult fogak esetén sem kell a legrosszabbra gondolni, számos lehetőség van a fogak rögzítésére:

   • Egyik megoldás a meglévő fogak sínezése: a fogak hátsó felszínét úgy alakítják, hogy azután fényre keményedő anyaggal sínszerűen össze lehessen őket fogni.
   • Egy-egy meglazult fogat úgy is meg lehet tartani, hogy a mozgó és a vele szomszédos, lecsiszolt fogra egybeöntött koronát helyeznek.
   • A rögzített fogak még több évtizedre megőrizhetők, nyugodtan lehet rajtuk rágni. A kilazult fogak csontpótló anyagokkal is rögzíthetők. Az eljárás érzéstelenítésben történő, műtéti beavatkozás.
   • Bizonyos esetekben érdemes a legújabb szöveti regenerációs technikákkal próbálkozni. Ilyenkor a fogágy megfelelő helyére sebészileg speciális membránt (teflonmembránt) vagy kicsiny lapot helyeznek, amelyekbe a fogrögzítő készülék szövetei belenőve helyreállíthatják a fog stabilitását, majd a beültetett szövetbarát anyag magától felszívódik (Guided Tissue Regeneration, GTR).
   • Hasonló módon különleges technikával (Guided Bone Regeneration, GBR) a hiányzó csontszövet is pótolható.
     

   A plakkbaktériumok eltávolítására és a plakk-képződés megelőzésére különböző fertőtlenítő (klórhexidin-diglukonát, hidrogén-peroxid stb.) oldatokkal való öblögetést szoktak javasolni. Néha szükségesnek látszik a plakkbaktériumok kitenyésztése és meghatározása, mivel a tapasztalat szerint különböző baktériumközösségek alakulnak ki a szájban és eltérő agresszivitással intézik ínypusztító támadásaikat, ami miatt szükség lehet megfelelően megválasztott antibiotikum alkalmazása. Ezt többnyire helyileg, kenőcs vagy ecsetelő formájában vetik be, és csak nagyon ritkán tabletták formájában.
   
3. Ha a kezelés sikeres, akkor helyreállhat a foggyökeret körülvevő és rögzítő kötőszövetes szerkezet, és a fog megmenekülhet. Arra azonban számítani kell, hogy a gyulladás hajlamos nyomban kiújulni, amint elhanyagolják a körültekintő fog- és szájápolást. Ezért az utókezelés éppoly fontos. A kezelést követően háromhavonta, de legalább félévente szükséges a fogorvosi ellenőrzés és a speciális fogtisztítás, fogkő-eltávolítás.
   

Megelőzés

A fogágy-betegségek és a fogak elvesztésének megelőzésben egyértelműen a helyes szájápolás a döntő. Sajnos a betegség kialakulását nem sikerül mindig megakadályozni, de a folyamatok lassításában jó eredményeket lehet elérni. A helyes fogmosás, szájöblítés, fogselyem-használat mellett elengedhetetlen a rendszeres fogorvosi ellenőrzés.

Gyógyulási esélyek

Sajnos az elhanyagolt ínybetegség sokszor végződik a fogak kihullásával. Csak akkor van jó esély az íny egészségének helyreállítására és a fogak megmentésére, ha idejében kezdik meg a kezelést. Ezért fogíny-gyulladással ne várja meg, amíg a gyulladás krónikussá válik, hanem már az első panaszok jelentkezésekor forduljon fogorvoshoz!

Rendszerint azonban nem sikerül a foggyökeret körülvevő kötőszövetes struktúra tökéletes helyreállítása, tehát ezután már mindig fokozott figyelemmel kell tisztítani és gondozni a fognyak és íny találkozásának helyét, hogy a gyulladás ne újuljon ki. Gyógyult parodontózist követően elengedhetetlen a már említett rendszeres orvosi kontroll.

Hasznos tudnivalók

Ha parodontopátiával fordul fogszakorvoshoz, a hormontartalmú gyógyszerek szedéséről tájékoztatni kell. A modern fogászati repertoárban fellelhető különböző technikák és eszközök állnak rendelkezésre (ultrahangos, lézeres kezelés stb.), melyek közül az egyes fogorvosi rendelők mást és mást alkalmaznak előszeretettel. A legnagyobb felszereltséggel és tapasztalattal a kifejezetten parodontológiával foglalkozó fogszakorvosok rendelkeznek.

A legújabb fogorvosi technikák ugyan bámulatos eredménnyel kecsegtetnek, és segítségükkel sok korábban halálra ítélt fog megmenthető, meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek az eljárások rendkívül hosszadalmasak és költségesek, a betegtől is sok türelmet és kitartást igényelnek.

Forrás - hik.hu