Azt hinné az ember, hogy az akrilamid egy fényes műanyag, amelyből olcsó bútorok huzata készül. Nem így van: az akrilamid a nagy hőfokon történő sütés „természetes” mellékterméke. Néhány évvel ezelőtt svéd kutatók kimutatták, hogy káros anyag, nagy dózisokban rákot idéz elő patkányoknál.

A WHO megerősítette, hogy reális az akrilamid emberre való veszélyességének kockázata. Az akrilamidot végig megtaláljuk a táplálkozási láncban, kis mennyiségben még a csapvízben is előfordul. Alkotóeleme ugyanis annak a vegyi anyagnak, amellyel a szennyvizet tisztítják.

A legnagyobb koncentrációban azonban a sültkrumpliban, azaz a chipsben vagy rósejbniben található. Nem annyi, hogy a patkányok elpusztuljanak tőle, de éppen elég ahhoz, hogy aggodalmat keltsen.

Mind a McDonald’s, mind a Burger King olyan szabadalmazott technikát alkalmaz, amely által az étel száraz marad, nem úgy, mint Nagy-Britanniában, ahol nem lehet megúszni a sültkrumpli-evést egy alapos mosakodás nélkül. És minél forróbban sül a krumpli, annál több akrilamid termelődik. És minél több az akrilamid, annál nagyobb a rák kockázata.

Már perelték is a két nagy gyorséttermi láncot, a válasznak júliusban kell megérkeznie. Nem meglepő, hogy a gyorséttermek falára nemigen akarják kitenni az olyan figyelmeztető plakátokat, mint „Egyél sültkrumplit – meghalsz”. Volt már elég baja az ilyen éttermeknek az utóbbi időben az Atkins-diéta, a Creutzfeld-Jacob kór és a járványszerű métereket öltött elhízás elleni propaganda miatt.

Amerikában elegáns ételnek számított a sültkrumpli, az első világháborús katonák Franciaországban ettek először ilyet. Nagy-Britanniában a krumplit egyszerű ételként tartották számon, csak a legszegényebbek ették.

Manapság Amerikában évente 15 kiló sültkrumplit fogyasztanak átlagban, és ezzel együtt 35 mikrogramm akrilamidot. Ez többszázszorosa a WHO által biztonságosnak tartott mennyiségnek. És Nagy-Britannia sincs e téren nagyon lemaradva. Miért, mit vár 99 pennyért – örök életet?

The Guardian

Forrás - InforMed.hu