Az emberi szemlencse leggyakoribb betegsége a lencse elszürkülése révén kialakuló, látáscsökkenést okozó szürkehályog (cataracta).

A szürkehályog lehet veleszületett, illetve az élet folyamán szerzett. A veleszületett szürkehályogot korán meg kell operálni, mivel ha az éleslátás területére nem jutnak el a megfelelően fókuszált környezeti fénysugarak, az újszülött agya "nem tanul meg látni", azaz egy késői szürkehályog-ellenes műtét sem tudja megváltoztatni a közben kialakult tompalátást.

Tompalátásban nem alakulnak ki azok az agyi asszociációs mezők, amelyek a látott kép tudatosítását, illetve a kétszemes együttlátást hivatottak biztosítani.

A műtéti technika fejlődésével egyre fiatalabb életkorban végzik ezeket a műtéteket, természetesen a beavatkozás ideje a hályog típusától is függ. Súlyos esetekben néhány hetes korban elvégezhető az elszürkült szemlencse eltávolítása.

Az időskori szürkehályogoknál nem fenyeget a tompalátás veszélye, mert az említett agyi kapcsolatok korábban már kialakultak, a hályog kifejlődése nem függeszti fel azokat.

A szürkehályog kialakulásának számos tényezője van. szerepet játszanank benne bizonyos örökletes tényezők, általában a 60-70 éves korosztály betegsége, ettől persze felfelé és lefelé irányuló eltérések is előfordulnak.

Leszögezhető, hogy minden, a lencse anyagcseréjét zavaró tényező kedvez a szürkehályog kialakulásának, például a nem kellően karbantartott cukorbetegség, a korábbi erős dohányzás, a sok napfény (jelentős ultraibolya-terhelés), anyagcsere-betegségek, mint túl alacsony vagy túl magas kálciumszint a mellékpajzsmirigy alul- vagy túlműködése esetén.

Bizonyos gyógyszerek krónikus alkalmazása, például autoimmun betegségekben elrendelt szteroidok szedése is, a lencse elszürkülését okozhatják.

Kémiai anyagokról, mint például a naftalin, ergotamin, dinitrofenol, fenotiazin-származékokról, bizonyított, hogy szürkehályogot okozhatnak.

Foglalkozási betegségként az üvegfúvók hályogját szokták emlegetni, a magas infravörössugár-terhelés az elülső tok alatti lencserészek elszürkülését okozhatja több évtizeden át tartó expozíció során.

A röntgendiagnosztika hajnalán, amikor a sugárvédelmi óvintézkedések még nem voltak olyan szigorúak, mint napjainkban, számos radiológusnál, illetve röntgenasszisztensnél alakult ki a szürkehályog.

Igen veszélyes a rádiumsugárzás is. Ritkán áramütés vagy villámbecsapódás is okozhat cataractát.

Egyes elhúzódó bőrbetegségekben is gyakoribb a szemlencse elszürkülése.

Traumás esetekben, tompa, illetve perforáló, a szemlencsét is érintő sérülésekben nagyon gyakori a szürkehályog megjelenése.

Normál öregedés kapcsán, a fent említett okok hiányában is, a szervezet oxidációs terhelés kivédésében szükséges enzimrendszere elégtelenné válhat a környezeti hatásokkal szemben (levegőszennyezés, sugárártalom, ózonlyuk stb.), melynek késői következménye a szürkehályog kialakulása.


Forrás - Szemünk világa    SubRosa Kiadó