Sóterápia

Kapcsolódó tartalmak

A sóterápia (Speleoterápia - Barlangterápia) a görög Speleo (barlang) szóból ered. Az 1800-as évek közepén a lengyelországi Wieliczka sóbánya orvosa, Felix Botchkowski arra lett figyelmes, hogy a bánya dolgozóin semmiféle tüdőbetegséget nem tudtak diagnosztizálni. A második Világháború idején a sóbányát búvóhelynek használták, és az ott töltött hónapok alatt többen kigyógyultak asztmás betegségükből.

1958-ban Mieczyslaw Skulimowski professzor a sóbánya egyedi mikroklímájára alapozva megalapította föld alatti klinikáját a sóbányában, amely napjainkban is várja az asztmában, allergiában és bizonyos tüdőbetegségekben szenvedők százait, hogy segítséget nyújthasson betegségeik enyhülésében.

Hazánkban, egy hasonló klimatikus adottságú barlangban, a Béke-barlangban (Aggtelek) 1959-ben kezdték meg a barlangterápiát (szpeleoterápiát), és már az első években kezelt, több mint 2000 tüdőasztmás és idült hörghurutos betegnél, az esetek 87%-nál, tartós vagy átmeneti javulást észleltek. A tapolcai Tavas-barlangban már a múlt század elején gyógyítottak orvosi ellenőrzés nélkül szamárköhögéses gyermekeket.

Asztmás, allergiás és légzőszervi betegségekben szenvedő embereknek ajánljuk a sóterápiát, mivel a sóbarlangok egyedi mikroklímája által enyhülést nyerhetnek megbetegedési tüneteikre. Ugyanakkor egészséges emberek számára is kiváló immunerősítő hatással bír.

A sóbányák száma és kapacitása az évek során kevésnek bizonyult, így születtek meg a sókabinok. A sóval kibélelt falak között megfelelő páratartalom mellett érezhetjük a légutak kitisztulását. Antibakteriális tulajdonságának köszönhetően pedig a nátha egyik legjobb ellenszerévé vált.

A sóbányákban magas páratartalmú a levegő, emiatt a porszemcsék, a mikrobák, a virágpor és a gombák kicsapódnak a talajon és a falakon a rájuk ülepedő vízpára hatására. A lebegő részecskék átmérője a vízpára hatására megnő, ezért a belélegzett levegő már a felső légúti nyálkahártyánkon megtapad, így már ott megindul a belélegzett levegő megtisztítása. A belégzés során a levegő felmelegszik, a relatív nedvességtartalma csökken, és újból telítődhet vízpárával. Kilégzéskor a tüdőből vízpárával telített levegő távozik, és ez a folyamat a tapadós hörgőváladék felhígulásához vezet. E tisztulási folyamat során észrevesszük, hogy légzésünk könnyeddé válik, a tiszta levegő folyamatos áramlása beindítja az ember testében, lelkében az öngyógyító folyamatokat, életerővel tölti fel. Fizikai testünk tisztítása kihat majd lelkünkre és szellemünkre is!