Néhány szó a reflexológiáról

A reflexológia tapasztalatokon alapuló tudomány, mely az alternatív gyógyászat részét képezi. A reflexterápia természetes gyógymód, amely a test reflexpontjainak ingerlésén, nyomásán vagy masszírozásán alapul. A reflexológia eredete több ezer évre nyúlik vissza. I. e. 2300 körül Egyiptomban már használták, de más kultúrákban is a mindennapi gyógyítás eszköze volt, így Kínában, Európában a rómaiaknál, Amerikában északon, az indián törzseknél és az inkáknál.

A reflexológia megszünteti az energia áramlásának akadályait és harmonizálja a test működését. Serkenti a vérkeringést és nyirokrendszer működését, erősíti a szervezet immunrendszerét, elősegíti a salakanyagok kiválasztását, a méregtelenítő folyamatokat, szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését, az endorfintermelés következtében a reflexológia csökkenti a fájdalmat, az idegi feszültségeket, valamint a stressz negatív hatásait.

A szervezet mikro-rendszereinek működése

A test mikro-rendszereinek azokat a meghatározott zónákat nevezzük, melyek a tapasztalatok és a mérési eredmények alapján megfelelnek az egész szervezet vetületeinek. Ezek a területek a fej és egyes részei; orr, ajkak, szájüreg, nyelv, hajas fejbőr (skalp), fül, a kéz és a láb. Egy adott mikro-rendszeren belül az emberi test mindig meghatározott rend szerint működik. Ezeknek a mikro-rendszereknek az elváltozásai - nyomásérzékenység, elszarusodás, fekélyesedés stb. - diagnosztikus értékűek.

Nyelvdiagnosztika

Bár fogászati szempontból a nyelv sokszor akadályozza a fogorvos munkáját, főleg kivehető fogpótlásoknál problémát okozhat, mégis ez a szerv a távol-keleti orvoslásban a betegség meghatározásának egyik alapvető eleme, mely több ezer éves múltra tekint vissza. Sajnos a nyelvdiagnosztika ősidőktől fogva ismert módszere a nyugati orvoslásban még nem nyert teret, pedig a betegségek meghatározásában fontos, gyakorlati szerepe lehetne. A nyelvdiagnosztika fontosságát igazolja, hogy az időszámításunk előttről fennmaradt „Sárga Császár belgyógyászati alapkönyvei” (Nei Jing: i.e. 100-i. sz. 762) már több száz oldalon írtak erről a módszerről.

A szakorvosok közül leggyakrabban a fül-orr-gégész és a belgyógyász tekinti meg a nyelvet, de a fogorvosi kezelés során is elég egy pillantást vetni rá, a fogorvosi lámpa megvilágításában, és az alapfogalmak ismeretében rendkívüli segítséget jelenthet a diagnosztikus munka során. A nyelvdiagnosztika gyakran akkor is megbízható mutatója a háttérben meghúzódó rendellenességeknek, amikor más jelzések esetleg bizonytalanok vagy ellentmondásosak.

A nyelvdiagnosztika alapelvei

A normál nyelv a szájhoz képest nem túl nagy és nem túl kicsi, nem duzzadt és nem sorvadt. Különbséget kell tenni a nyelv teste és a bevonata között. A nyelv teste a piros szín különböző árnyalataiban játszik, és különböző mértékben lehet nedves.

Az egészséges nyelv rózsaszín és enyhén nedves, nem túl hegyes, és nem túl kerek, kevés bevonat van rajta, mozgékony, hajlékony. Ha a nyelv betegség idején is megőrzi normál színét, az azt jelenti, hogy az energiaáramlás és a vérkeringés megfelelően működik.
Energia felhalmozódásból keletkező, úgynevezett "Jang jellegű" betegségnél a nyelv merev lesz, színe pedig sötétvörös vagy élénkpiros színű, esetleg feketés, repedezett, tüskés, az oldaláról hiányoznak a fogak lenyomatai, kiöltése határozott, erőteljes.

Energiahiányos állapotnál, úgynevezett "Jin jellegű" betegségnél a nyelv erőtlen, sápadt, bevonata sárga, nedves, a nyelv szélén fogbenyomódások láthatók, a nyelv kiöltése gyenge, határozatlan.

A sápadt nyelv rossz vérkeringést vagy energiahiányt jelez. A nyelv erőteljes vörösre színeződése lázas állapotnál vagy a szervezet folyadékhiánya miatt következik be.
Ha a nyelv sötétvörösre az előbbinél bordóbbra színeződik, az extrém forróságot jelez a lázas betegségek súlyos stádiumában, "a külső" forróság lehatolt a "mélybe", jelzi a belső folyadékok kimerülését és az energiaáramlásban beálló diszharmóniát is.