Ki gondolná, hogy ez a szólásmondás mennyire igaz, ha a talpunkról, lábunkról van szó? Mindannyian ezen állunk, és ha nem foglalkozunk vele megfelelően, el is bukhatunk.

Ha feljegyeznénk egy lapra azt az időt, amit a fejünkre fordítunk kezdve a sminkeléstől és beleértve a tanulást is, egy másik lapra pedig azt az időt, amit a lábunkra fordítunk, vajon mekkora lenne az eltérés?

A láb olyan, akár egy precíz, 28 csontból, 114 ínból és 20 izomból álló óramű. Ha az óraszerkezetben az egyik fogaskerék-tengely elgörbül, akkor nem csak az a fogaskerék jár rosszul, hanem az egész óramű rosszul kezd járni. A csontok az inak és az izmok segítségével boltozatos szerkezetet formálnak, ezt nevezzük hosszanti boltozatnak a rá merőlegeset pedig harántboltozatnak.

Az emberek mintegy 20–30%-a lúdtalpas, ez a hosszanti boltozat süllyedése okozza, a harántboltozat pedig az emberek többségénél, mintegy 99,9%-uknál elváltozott.

Nem meglepő tehát ez az arány, mivel mindannyian cipőt viselünk és a lábujjak alatti terület járás közben mozdulatlanságra van kárhoztatva. Ha a kezünket egy csőbe kényszerítenénk, vajon képesek lennénk-e elvégezni mindazokat a mozdulatokat, melyeket szabad kézzel könnyedén képesek vagyunk végrehajtani? A láb éppolyan fogó szerkezet, mint a kezünk, hisz ismert olyan ember is, aki a lábával képes festeni. A láb a testtömeg egészének mintegy 1%-át teszi ki, és ez kénytelen cipelni a fennmaradó 99%-ot, hiszen a teljes testsúlyunk a lábunkra nehezedik. Egy távolugró esetében végzett mérések során rögzítették, hogy amikor elrugaszkodott majd mikor újra földet ért, a talp azon részen, amelyen a legnagyobb volt a terhelés, ott ötventonnányi erőhatás volt mérhető. Megdöbbentő, ugye?

A súly és a mozgás ereje összeadódik. Ha csupán járunk, ez az erő valószínűleg kisebb lesz, lehet, hogy mindössze két és fél tonna. Egész életünk során azonban annyit gyalogolunk, hogy lépéseinkkel akár háromszor megkerülhetnénk a Földet, rövid számolás is elég arra, hogy felmérjük, összesen hány tonnát is cipelünk lábunkon az életünk során.

A reflexológia ismerői tisztában vannak azzal, hogy minden szerv és testrész összeköttetésben van a lábon található reflexpontjával. Amikor talpon állunk, súlyunknál fogva a talpunk reflexzónáit fizikai inger éri, amely eljut az adott zónának megfelelő belső szervhez is, ez a folyamat pedig kémiai vagy biokémia reakciókat indíthat el.

Míg a láb betegségei a reflexzónákon keresztül hatnak a belső szervekre, addig a test betegségei szintén megjelennek a talp reflexzónáin. Ez a hatásmechanizmus mindkét irányból egyformán működik. Közismert, hogy vannak olyan reflexzónák melyeket csak egy, két, illetve öt percig ajánlott ingerelni, olyan viszont nincs, amelynek napi tízórás ingerlés jót tenne. Pedig ha egész nap talpon vagyunk, a kényelmetlen cipő és a terhelés egyenlőtlen elosztása következtében a talp és a láb bizonyos területeire folyamatos nyomás nehezedik.

A talpunkon megjelenő bőrkeményedés is a helytelen terhelésre utal. Egy kényelmetlen cipő által okozott bőrkeményedés viszont nemcsak a talpnak jelenthet problémát, hanem az adott reflexzónához kapcsolódó szerv betegségét is okozhatja.

Az ortopresszúra a talpon található reflexzónák elemzésével és kezelésével foglalkozó új ortopédiai módszer, mely alkalmas a reflexológiai állapotfelmérésre és terápiára. A gyermekgyógyászatban fontos a korai szűrés, illetve a fejlődés során keletkező eltérések idejében történő felismerése.

Az optikai podográfia látványos színtérképet mutat a képernyőn, a talp terhelésének elosztásáról, melyből könnyűszerrel meghatározható a belső szervek reflexzónáinak eltérő terheltsége a két lábon, illetve megállapíthatók a mozgásszervi betegségek, egyéb testi panaszok is. Az állapotfelmérést követően egészséges életmódra irányuló tanácsadással, lábtornával, esetleg egyedi talpbetéttel illetve talpmasszázzsal lehet a láb struktúráját, és a reflexzónák túlzott terhelését, vagy csökkent nyomását egészséges helyzetbe hozni.