Az apiterápiát már évezredek óta alkalmazzák, ami azért is érthető, mert régen a méhészet fontos gazdasági ágazat volt. A házi méheket a Közel-Keleten és Kínában már mintegy 2000-3000 éve alkalmazták méztermelésre.

Az ókori görög és római feljegyzések között is számos olyan maradt fenn, amely méhészetről szól. A méhméregről a Korán leírásai közt is olvashatunk. Állítólag a híres uralkodó, Nagy Károly szintén kezelte magát méhcsípésekkel.

A méhméreg tudományos és célirányos felhasználása mintegy száz évvel ezelőtt kezdődött, amikor megjelent egy Bécsben élő cseh orvos, Philip Terc munkája, melyben a reumás betegségek gyógyítására méhcsípést, vagyis méhméreg alkalmazását ajánlotta. A méreg mesterséges úton történő beadása a szintén Bécsben tevékenykedő Franz Kretsky nevéhez fűződik.

Az apiterápia elkötelezett hívei, főleg Amerikában a méhméreggel történő kezelés alkalmazását főleg a következő betegségek esetében tartják célravezetőnek: krónikus fájdalom, reumás betegségek, neurológiai betegségek, mint a sclerosis multiplex, vagy a migrén, és egyes bőrgyógyászati elváltozások esetében, például ekcéma, pszoriázis, herpesvírus fertőzés. A reumás betegségek apiterápiás kezelése a húszas években terjedt el Európában, majd azt követően, a harmincas években az Egyesült Állatnokban is mind szélesebb körben kezdték alkalmazni. A volt Szovjetunió területén a harmincas években több kutatócsoport is foglalkozott a méhméreggel és annak lehetséges klinikai alkalmazásával.

Az Egyesült Államokban napjainkban a National Institute of Health (NIH, Nemzeti Egészségügyi Intézet) által jóváhagyott protokollt dolgoztak ki az egyéb terápiás módszerekre rezisztens krónikus betegségek, méhméreggel történő kezelésére Az Amerikai Apiterápiás Társaság a Nemzeti Multicentrikus Apiterápiás Vizsgálat keretében feljegyzi az adatbázisába a gyógyászati célú apiterápiás beavatkozások eredményeit, vagy az olyan esetek leírását, amikor a véletlenszerűen bekövetkezett méhcsípés gyógyító hatásúnak bizonyult. A sclerosis multiplex kezelésére is külön apiterápiás programot fejlesztettek ki. Minderről bárki tájékozódhat a Társaság Internet honlapján: www.apitherapy.org

Kínában és Romániában már van apiterápiás szakirányú gyógyító központ. A méhméreggel történő gyógyítás terén a hatvanas-hetvenes években állatkísérleteket is végeztek, főleg kutyákon és patkányokon. Ezen kísérletek célja főleg a reumatológiai betegségek apiterápiás gyógyítása volt. E vizsgálatok során sikerült kimutatni a méhméreg gyulladáscsökkentő hatását. Olyan eredmények is születtek, melyek kimutatták, hogy a teljes méreg a patkányok esetében az arthritisre is hatékonynak bizonyult, de az elválasztott frakciók már nem voltak ilyen eredményesek. Kutyákon kimutatták, hogy a méhméreg hatására emelkedett a kortizon vérszintje. Vannak, akik ezzel magyarázzák a méhméreg ízületi gyulladáscsökkentő hatását, de erre vonatkozó humán kísérleteket még nem végeztek.

Az embereken végzett apiterápiás vizsgálatok esetén a fő problémát a korszerű klinikai vizsgálati követelmények szempontja szerinti hiányosságok jelentik. Viszonylag sok klinikai humán vizsgálat és esettanulmány készült, melyek között sok biztató leírást is találunk, de ezek alapján jelenleg még nem állítható össze valós kimutatás az apiterápiás klinikai kezelésben rejlő lehetőségekről. Ennek fő oka mindenképpen a megfelelő szintű szakmai és anyagi szervezőerő hiányára vezethető vissza, valamint arra, hogy az apiterápiás kezelést sokszor olyan betegek választják, akiknek a panaszait nem sikerült más módszerekkel jelentős mértékben kezelni. Ez a javulás érzetét esetleg aránytalanul felnagyíthatja, a tünetek változatlanságát vagy a beteg állapotában bekövetkező esetleges romlást szintén nem engedi reálisan láttatni, hiszen adott esetben az átlag tekintetében nem szignifikáns, hanem azoknál súlyosabb esetekről van szó.