A méhek termékeivel való gyógyítás – az apiterápia – ősi eredetű. A kőkorszaki emberek fogyasztották a méhek fészkében található anyagokat, a mézet, virágport, méhpempőt, a lárvákat, petéket, viaszt. Semmit nem hagytak veszendőbe. Táplálékuk volt a gyógyszerük. A hottentottáknál (busmanok) és az Amazonas erdeiben kóborgó indiánoknál még az utóbbi évszázadokban is ez volt a helyzet.

A mézpergető eszközök feltalálása és tökéletesítése révén csaknem teljesen szétválaszthatók a méhészeti termékek.

A legtömegesebb méhészeti produktum a méz, valamikor az egyetlen édesítőszer, manapság pedig értékes csemege. Minden mézfajta izomerősítő, enyhe hashajtó, nyugtató, májvédő. Külsőleg támogatja a felületi sebek fertőzőmentes, gyorsabb gyógyulását. Hazánkban 14-15 különböző fajtamézet lehet elkülöníteni, amelyek az általános hatások mellett különféle fajlagos képességekkel rendelkeznek.

A fogyasztók által favorizált akácméz sem teljesen egységes. Évjáratonként és termőhelyenként is található közöttük jellegzetes eltérés.

A virágpor (pollen) N-vegyületei miatt rendkívül értékes. Határozott hatást gyakorol a növekedésre, a szervezeti konformérzésre, szellemi és nemi teljesítményre. Némelyik növény virágpora vizelethajtó.

A propolisz nem kalória-hordozó táplálék, hanem erős élettani hatású anyagkomplex. A kémiai analízis szerint legalább 120-féle vegyület fordulhat benne elő. Ennek megfelelően hatása rendkívül sokoldalú. Annál is inkább, mert származása (növényi eredete) és feldolgozása is sokféle lehet.

A propolisz gyógyító képességeit az ókor óta ismerjük. Írásos emlékek maradtak fenn Hippocrates, Caius Plinius secundus, Pedanios Dioscorides műveiből, majd akadozva a középkoron át is folytatódott a tapasztalatok gyűjtése, míg modern korunkban még mindig a kutatás tárgya a sokoldalú propolisz.

A már felismert és bizonyított tulajdonságai közül a fontosabbak:

• a sejtek stabilitásának biztosítása (antikarcinogén hatás),
• antivirális, baktericid, bakterisztatikus, gombaellenes hatás,
• antioxidáns funkciók ellátása.

A különböző irányú hatásokat a propoliszban lévő sokféle vegyület biztosítja. Ezek közül a legjelentősebbek: flavonoidok, illóolajok, katehinek, kalkonok.

Újabban főleg a klerodán-diterpenoidokat (Matsano munkatársaival 1995), az artepillin C-t (Matsano munkatársaival 1997), a benzofuránokat (Banskota munkatársaival 2000) tartják hatásosnak. Ugyanakkor a kávésav-fenetil-észter hatásait sokan sokféleképpen vizsgálják. Főleg vírus-ellenessége miatt értékelik. A Z. Harich vezette csapat (A. Rubinstein, M. Goldner, M. Elmailah, Y. Mizrachi) 1997-ben, orvosi szaklapban ismertette a propolisznak az emberi szerzett immun-hiányosság vírusával (HIV) szembeni hatékonyságát.

A méhpempő a hiánytünetek, a szervezeti gyengültség ellen hatásos.

A méhméreg a reumatikus tünetek enyhítésén túl a szklerózis multiplex elleni védekezés egyetlen hatásos anyaga.

A méhkenyér és méhviasz is hasznos termékei a méheinknek. Írásomban csak szűkszavúan tudtam bemutatni ezeket az igen hasznos anyagokat. Talán egyszer bővebben is beszámolhatok róluk.

Forrás - biokultura.org