A dadogás rejtélye régi probléma, megértése hosszú ideje foglalkoztatja a kutatókat. Démoszthenész kiváló szónok volt, de beszédének értelmét zavarta, hogy lélegzete kihagyott. Az írások szerint Mózesnek is nehezen forgott a nyelve. Mindketten dadogtak.

Isaac Newton, természettudós, Moliére, drámaíró, Marilyn Monroe, filmszínésznő, Bruce Willis, filmszínész, IV. György, brit uralkodó, Winston Churchill, brit miniszterelnök, Őze Lajos, színész és sokan mások mind-mind dadogtak.

Nagyon nehéz meghatározni, mi is a dadogás valójában. Minden meghatározás hordoz ellentmondásokat, és egyik sem fedi teljesen a valóságot. A hétköznapi életben ugyanis nincs két egyforma dadogás, és nincs két egyforma dadogó sem. A logopédusok a dadogást beszédhibának vagy kommunikációs zavarnak fogják fel, amely a beszédfejlődés nehézségeire vezethető vissza. Az orvosok az idegrendszer hibás működésében keresik a bajok okát, amelyek a beszéd- és a légző izmok akadozását eredményezik. A pszichológusok a lelki problémák egyik lehetséges kifejeződésének gondolják a dadogást.

Mi a dadogás?

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a dadogás "a beszéd ritmusának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja azt elmondani". Ez a meghatározás a "valódi" dadogásra vonatkozik, amikor az ember hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. Ettől elkülönítik a beszéd folyamatossági zavarának fejlődési válfaját, amelyre a szavak "dadogásszerű" ismétlése jellemző. A kétféle beszédzavar azonban abban is eltér egymástól, hogy a valódi dadogás jobban megviseli, frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben - például közönség előtt - beszélni sem akar, vagy ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog dadogni. A beszédfolyamatossági zavarban szenvedők ugyanakkor nem élik meg annyira tragikusan azt, ha olykor-olykor önkéntelen szóismétlésekbe bocsátkoznak.

Főleg a fiúk

A dadogás elég gyakori rendellenesség. A felmérések szerint a lakosság 0,7-1 százaléka szenved benne, míg az iskoláskor előtti gyakorisága 3-5 százalék közötti. A fiúk körében négyszer olyan gyakran fordul elő, mint a lányok táborában, ám e nemi különbség oka nem ismeretes. Az viszont igen, hogy az örökletességnek szerepe van benne. Az ikreken végzett vizsgálatok feltárták, hogy az egypetéjűeknél 77 százalékban, míg a kétpetéjűeknél 32 százalékban dadog mindkét testvér. De az is bizonyíték, hogy a legközelebbi hozzátartozók között háromszor annyi a dadogós, mint az átlag lakosságban.

Ez már dadogás?

Valószínű, hogy a szülőnek nem könnyű megkülönböztetni a normál nyelvbotlásokat a dadogástól. Ezért az a legjobb, hogy szakemberre bízza a diagnózis felállítását, ha nyugtalan gyermeke beszéde miatt. Ha tudja, hogy melyek a dadogás első jelei, akkor tudja a szakembert tájékoztatni, hogy ezek jellemzőek-e gyermekére. Melyek lehetnek a figyelmeztető jelek?

Mindenki megismétel szavakat, mondatrészeket. Néha használunk olyan segítségeket a beszédben, mint "ah" és "hm". Ha ezeket az ismétléseket a gyermek több szó esetén gyakran alkalmazza, talán nagyobb problémái vannak a beszédben, mint amekkora normálisnak tekinthető. A gyermek néha talán megnyújtja a szó első hangját, ahelyett, hogy ismételné. A mamából "mmmmmama" lesz ebben az esetben. Néha talán azt veszi észre, hogy gyermeke száj és áll körüli izmai ránganak, ha megakad egy szónál. Ha a gyermek megpróbál egy szót kiejteni, előfordulhat, hogy annak a hangnak a magassága és ereje, amelyet hosszabban ejt, fokozódik. Minden esetben megpróbálja a gyerek a "megtapadt" szót "feloldani". Ez a jel veszélyt jelent.

A többi figyelmeztető jellel egy időben gyermekének talán megerőltető egy szó kimondása. Esetleg megfeszíti az ajkait, a nyakát vagy a mellkasát, ha bizonyos szavakat akar mondani. Talán észreveszi egy pillanatra a gyermeke arcára ülő félelmet, ha közeleg egy szó kimondásához, vagy éppen elkezd kimondani egy szót, amely nehézséget okoz neki. Ha ez így van, akkor már valószínűleg oly sokszor átélte a megakadás nehézségeit, hogy elkezdett érzelmileg is reagálni. A beszéd közbeni erőfeszítés és a beszédtől való félelem oda vezethet, hogy a gyermek az elkerülés több formáját is megpróbálja. Észlelhet gyermeke beszédében szokatlanul sok és hosszú szünetet is. Talán megpróbálja bizonyos szavak használatát elkerülni, esetleg egy szót egy másikkal helyettesít vagy értelmetlen szavakat, hangokat iktat be, amíg kész nem lesz egy szó kimondására.

A dadogás tünetei

Lényegében nincs két egyforma dadogó és dadogás. Hétköznapi értelemben az dadog, aki beszéd közben elakad, ezért nehezen fejezi ki magát. A beszéd ritmusa megbomlik, a beszéd görcsösen szaggatott lesz. A görcsös megakadások a dadogás legjellemzőbb tünetei. Praktikusan erről ismerjük fel a dadogót. Ez a görcs többféle lehet: klónusos dadogásnál leginkább a szavak kezdő hangját, szótagját, esetleg az egész szót ismétli a dadogó; ha tónusos a görcs, akkor a beszéd elkezdése nehéz, ez leginkább a szavak kezdő hangjának elnyújtásában nyilvánul meg. A kétfajta nehézség vegyesen is előfordul. A légzéstechnika helytelen, a görcs valamennyi hangképző szervre kiterjedhet. Sok kutatás foglalkozik a dadogók légzésének sajátosságaival. A dadogók légzése a dadogás alatt eltéréseket mutat. Ennek oka a nem megfelelően koordinált hasi és mellkasi légzés, a be- vagy a kilégzés elnyújtottsága, a kilégzés félbeszakadása belégzéssel, nem megfelelő levegőmennyiség felhasználása a beszédhez. A dadogók hangképzésében a gégeizmok fokozottabb izomműködése a jellemző. Az artikulációs hibák nem annyira az egyes hangok formálásában, hanem inkább a hangok egymáshoz kapcsolásánál jelentkeznek.

A dadogással, mint beszédbeli tünettel együtt több, ún. másodlagos tünet is megjelenik. Ilyenek lehetnek: önkéntelen mozdulatok, céltalan szemmozgások, izomremegés, tenyérizzadás, elpirulás stb.. A tünetekhez tartoznak a súlyosabb esetben megnyilvánuló együttmozgások is. Ezek a görcsös beszédmegszakítások pillanatában a test bizonyos részein jelentkező látható izomrángások, kimozdulások. Leggyakoribbak az arc, a nyak, a száj, súlyosabb esetekben a váll, a karok, sőt a lábak együttmozgásai. Jellemző tünet még a beszédfélelem (logofóbia): a beszédhelyzetek, bizonyos "nehéz" hangok kiejtésnek kerülése. A logofóbia szerepet játszik a dadogás súlyosabbá válásában is: minél jobban növekszik az egyén félelme attól, hogy rosszul fog beszélni, és minél hibásabbnak érzékeli hallása a kiejtést, annál fokozottabban sérül a beszéd önirányítása.

Pszichés és szociális okok

Tekintsük át a dadogást kiváltó leggyakoribb okokat! Gyakoriság szempontjából feltétlenül az első helyre kívánkozik a pszichés traumák köre. Az ijedtség, a félelem, a hosszabb ideig tartó szorongás következtében az idegrendszer egyensúlya megbomlik, a különböző kóros, neurotikus tünetek a dadogással együtt jelentkeznek. Különösen a hosszabb ideig tartó traumák okoznak súlyosabb fokú dadogást. Adott esetben a sértések, a csúfolódások, irigység, a féltékenység vagy beteges óvatosság, bizalmatlanság állandó kóros nyugtalanságot, feszültséget válthatnak ki a gyermekben. Következésképpen már nem tudja tárgyilagosan elemezni saját helyzetét, lehetőségeit, és nem képes megfelelően alkalmazkodni a környezetéhez. A sokféle idegrendszeri tünet mellett ez dadogást is okozhat. Például egy kistestvér születése, vagy ha az egyetlen gyermek bekerül az óvodai, iskolai közösségbe, ahol meg kell osztania játékát, és a felnőttek figyelme is megoszlik, vagy a családon belüli érzelmi konfliktusok mind kiválthatják a dadogást.

Egyformán káros lehet, és okozhat dadogást a korai és a késői beszédfejlődés. A korai beszédfejlődés főleg akkor, ha együtt jár a gyermek túlzott beszédterhelésével. Túlságosan sok, a gyermeknek nehéz szöveg betanulása, idegenek előtt történő szerepeltetése, továbbá az, ha a szülő sietteti a gyermek beszédfejlődését - kiválthatja a dadogást. Késői beszédfejlődés esetén is eltérnek egymástól a beszéddel szemben támasztott követelmények és a gyermek beszédkészségének szintje. Előfordul, hogy a pösze beszéd váltja ki a dadogást, máskor szervi vagy pszichés tényezőkkel együtt jár a késői beszédfejlődés, és így okoz dadogást. Az utánzás ritkán fordul elő, de számon tartják, mint a dadogást kiváltó okot. Főleg kisgyermekek szokhatják meg a szó- és mondateleji ismétléseket, ha a családban vagy az óvodai közösségben dadogóval érintkeznek, mivel ebben a korban a gyermekek beszédfejlődésében meghatározó szerepe van a környezet beszédpéldájának.

Biológiai okok

Általános felfogás szerint a dadogás oka jelentős százalékban az örökletességben keresendő. A dadogók családjában ugyanis gyakran megtalálható a familiáris előfordulás: hazai adatok szerint 50%-nyi, más vizsgálatok szerint ez az arány 30-85%-os előfordulást mutat. A dadogásnak az egyik leggyakoribb oka az öröklött hajlam és az azt felszínre hozó környezeti hatás. Vitatott azonban a két tényező szerepe, túlsúlya. Számos vizsgálat kutatta a balkezesség és a dadogás kapcsolatát; teljes bizonyossággal azonban ma sem állíthatjuk, hogy a balkezesség dadogással jár együtt.

A dadogást a világhírű Szondi Lipót konstitucionális okokkal (hajlammal) magyarázza. Vizsgálataival kimutatta, hogy a dadogók családjában igen gyakoriak a görcsös megbetegedések (epilepszia, migrén), amelyek a dadogással azonos örökléses talajon alakulnak ki. Maguk a dadogók is gyakran (12%) szenvednek ilyen megbetegedésekben. Az agyi sérülések közül a kora gyermekkorban bekövetkezett károsodások veszélyeztetik leginkább a beszédet. Az agyi struktúrák épsége, szabályozó szerepük tökéletessége alapvető feltétele az idegrendszer működtetésének, s mint ilyen, a beszédfolyamatok akadálytalan lefutásának. A különböző fertőző és más - elsősorban a hosszadalmas - betegségek az idegrendszert legyengítik és kimerítik. A betegségek által kiváltott dadogást súlyosbítják a lelki traumák, amelyek általában az alábbi körülményekből adódnak: kórházba kerülés, elszakadás a szülőtől, feldolgozhatatlan elhagyatottság érzése, beavatkozások traumatizáló hatása.

A leggyakoribb okok - a pszichés trauma, a rendellenes beszédfejlődés, valamint a különböző betegségek - arra is utalnak, hogy a megelőzésben mire kell különös súlyt helyezni. A pszichés kiegyensúlyozottság, a harmonikus szülő-, elsősorban anya-gyermek-kapcsolat biztosítása, a helyes beszédfejlődés feltételeinek megteremtése és a különböző betegségek szövődményeinek lehetőség szerinti megakadályozása elengedhetetlen a kisgyermek nevelésében.




Forrás - Házi Patika