Amikor a dadogás okairól, oki elméleteiről beszélünk, több fő területet érintünk. Az elméletek egyik nagy csoportja személyiségbeli zavarokkal, érzelmi, alkalmazkodási zavarokkal, magatartási rendellenességekkel kapcsolja össze a dadogás problémakörét. A kutatók nem a tüneteket vizsgálják elsődlegesen, hanem a dadogó személyiségét. Az alábbiakban néhány megfigyelésről szeretnék szólni, melyek nem általánosíthatók, nem érvényesek minden dadogóra, és az említésre kerülő nehézségek nem vonzanak szükségszerűen dadogást.

A dadogás kialakulásában gyakran van szerepe neurózisnak (neurózis: anatómiailag ki nem mutatható idegbetegség), amely lehet kiváltó ok, de másodlagos következmény is. Amennyiben a gyermek beszédébe, fejlődésébe beavatkozik a környezete, ez okozhat a gyermekben egy neurotikus tünetet reakcióként. A gyermek személyiségét figyelembe nem vevő túlzott szülői követelmények, a gyakori vagy erős szorongás, a kudarchelyzetek előidézhetnek neurózist a gyermekben. Gyakran találkozunk vele, hogy az erőszakos szobatisztaságra szoktatás, a gyermek tevékenységeinek elnyomása, az önérvényesülésben való akadályoztatás következményeként jelentkezik a dadogás.

Egyes kutatók szerint a beszédzavar nem más, mint a beszéddel szembeni gátlás, amely lehet egy konfliktus következménye, amely személyiségben jelentkező ellentétes érzelmekhez, kudarchelyzetekhez kapcsolódik. A dadogás lehet neurotikus tünete az érzelmi alkalmazkodóképesség zavarának, de elfojtott érzelmeknek is (pl. bűntudat, gyűlölet, kíváncsiság). Sok esetben a dadogás egy fejlődésbeli visszalépés, amely összefügg az én-bizonytalansággal, és a nem kielégített megkapaszkodási igénnyel. Fontos lehet a beszédzavar kialakulásában a korai anya-gyermek kapcsolat zavara is.

A kisgyermekkor és a szülői hatások szerepe nagyon fontos. Általános esetben a gyermek zavartalanul fejlődik, biztonságát az elfogadás, szülőkhöz tartozás érzéséből merítve. Ennek hiányában érzelmi bizonytalanság jön létre. (Gyakran a szülők problémáiban rejlik az ok, amiért a szülő képtelen gyermekét a megfelelő módon szeretni.) Körülbelül 3-4 évesen a gyermek "veszélyérzet" esetén képtelen személyiségét megerősíteni, énfejlődése neurotikus irányba fordul. Veszélyérzetet kelthet például az azonos nemű szülő gyenge személyisége; a büntetések és azoktól való félelem; a szülői agresszivitás, túlféltés, ridegség, alkoholizmus, kábítószeres állapot; az erősen behatárolt, elérhetetlen célok; a szülői elhanyagolás; a külső szemlélőként átélt szülői veszekedések; az erőszakos jobb kézre szoktatás; a kegyetlenségekről szóló, túlféltő történetek, az életkorának nem megfelelő filmélmények, a nem feldolgozott mesekonfliktusok; az ijedtségélmény. Fontos megjegyezni: a közhiedelemmel ellentétben az ijedtségélmény a dadogásnak sohasem oka, csak a kiváltó tényezője. Egyes kutatók szerint a dadogás nem más, mint a beszéd tanulászavara. A nyelv, a beszéd elsajátítása egy tanulási folyamat, amely a gyermek fejlődésével van összefüggésben. A folyamat fontos szereplője az anya, aki modellként szolgál, az elsődleges nyelvtanulás ugyanis az anya és a gyermek közötti kölcsönös utánzás. A korai gyermekkorban sikeres beszédtanulás alapfeltétele az anya és gyermek közötti folyamatos, szerető kapcsolat. A nyelv megtanulása egymással összefüggő, egyre magasabb szintű szakaszokból áll.

Némely gyermekeknek az új, magasabb fokra való áttérés problémát jelenthet. Fokozatosan alakul ki a gyermekben a képesség, hogy az anyán kívül más személyekkel is legyen beszédre épülő kapcsolata. Az anyával való kapcsolat különösen fontos egy újabb funkció gyakorlása idején, vagy amikor a gyermek új formákat tanul meg, ha ekkor zavar keletkezik a gyermekben, az kényszeres erőlködéshez, ismétlésekhez vezethet vagy a korai nyelvtani beszéd elsajátításának akadálya lehet, ilyenkor beszélünk kezdődő dadogásról.

Amikor a gyermek egyre jobban szorong és eltávolodik anyjától, kapcsolatuk egyre zavartabb lesz, ennek következményei a súlyos dadogás tünetei. Az összefüggő beszéddel történő kifejezés időszakában a dadogás kezdetét jelentik a kezdőhangok vagy szótagok kényszerű ismétlései. Az akaratlan ismétlések megzavarják a gyermeket, a tünetek egyre összetettebbekké válhatnak, következményként megjelennek a beszédet kísérő fokozott izomfeszülések, a beszéd lelassulása, az újbóli ismétlések.

Fontos időszak a társas beszédformák megtanulása is, hiszen ekkora gyermekben sajátos elvárások alakulnak ki a környezetből jövő visszajelzésekkel szemben, és ha ezek elmaradnak, megszakadnak, akkor erre a gyermek zavarral válaszol, és ez nehézségeket okoz a társas beszédében is. Az elvárt visszajelentést hiányolva mindezt a szülői szeretet elvesztéseként éli meg, haraggal, szorongással válaszol. Az erőteljes és ellentétes érzelmek gátolják kommunikációs képességét, és gátlásos tünetekhez vezetnek. Mindezek megnyilvánulási formái a habozás, a beszédtervezés nehézsége, a korábbi fejlődési fokra valóvisszalépés, a gyermeteg ismétlések - a dadogás.

Ez az elmélet határozza meg a dadogás három szakaszát is. Kezdeti szakasz: az előző szakaszok tünetei mellett a test együttmozgásai, a nehéz hangok és szavak szándékos kerülése, a beszédvisszatartás, a hosszú tünetek, az orrcimpák remegése, az erőltetett mondatalkotás, bizonyos témák és helyzetek szándékos kerülése.

Mindezen elméletek a dadogás okait a személyiségben keresik. A dadogás okait ma sem lehet egyértelműen meghatározni, kutatásai ma is folynak. A lélektani magyarázatokon kívül vannak elméletek, melyek testi eredetű zavarként kezelik a dadogást, más kutatók lelki okok következtében beálló testi tünetnek értékelik, és egyéb magyarázatok is léteznek. A terápia szempontjából azonban mindig fontos a személyiség lélektani oldalról történő feltérképezése.


Forrás - Gyógy-ír - Kisalföld