A gyermek beszédét, beszédének fejlődését nemcsak saját alkati tulajdonságai, artikulációs szervei, agyi beszédközpontja befolyásolja, hanem személyisége, személyiségfejlődése, lelki állapota és jelentős mértékben környezete, a környező légkör is.

Számos beszédhiba, beszédgátlás oka a környezet, a szülők helytelen hozzáállásában, valamely helytelen nevelési módszerben, illetve eszközben keresendő. Ilyen beszédhibák például a dadogás, a mutizmus, a pszichés eredetű megkésett beszédfejlődés.

Logopédiai munkánk során egyre nagyobb számban találkozunk szorongó, gátlásos gyerekekkel, akik feldolgozatlan kérdéseiket, nem feloldott feszültségeiket beszédükben jelenítik meg. Ezen problémák gyökere a gyermeki félelemben keresendő, ezért szeretnék most pár szót szólni erről a problémáról.

A gyermeki - elfojtott - félelem első jeleit nem mindig szokták komolyan venni. Ha a gyerek fél a sötétben, ha éjszakánként rendszeresen felriad, akkor mindez azt jelenti, hogy félelmeit, izgalmait napközben mélyen elfojtja s ezek törnek fel éjjel, sötétben vagy magányhelyzetekben. Félelem forrása lehet a szülők még ma is alkalmazott fegyelmező, leszoktató fenyegetése: a manók, sárkányok, rossz bácsik és hasonló félelmet keltő alakok emlegetése. Az ijesztegetés során a felnőtt tisztában van vele, hogy amivel gyermekét ijesztgeti, az nem igaz, de a gyermek valóságosként éli át. Így válik a félelem valós erővé, ami áthatja személyiségét s jelentkezik beszédében, önállóságában, szobatisztaságában. A csecsemők félelme még a bizonytalan testhelyzetre, az erős hangra vonatkozik, de a gyermekkori félelem eredete már a bizonytalanság és a fenyegetés. Téves az a nevelési elv is, hogy a gyermek hozzászokik a félelmet keltő helyzetekhez (pl. sötéthez) és akkor megnyugszik majd; ugyanakkor a túlzott féltés és óvás is káros lehet. A neurotikus jellegű félelmeket megszüntetni a mese és a játék eszközeivel célszerű, amikor is a fantázia talaján ráeszméltetjük a gyermeket (a főszereplőt), hogy saját erejével képes legyőzni félelmének tárgyát. Tehát soha nem tagadni kell a félelmet keltő helyzeteket, személyeket, tárgyakat, hanem legyőzni! Jó eszköz a feszültségek feloldására a mese is, hiszen a gyermek a szereplők cselekedeteiben kifejezi saját félelmeit s a végére, a mese megoldásában meg is szabadul tőlük.

A gyermek félelme kialakulhat a környezet bizonytalanságából is, ha érzi a feldúlt kedélyállapotokat, akkor a környezetének aggodalma benne tagolatlan félelemmé alakul. A gyermek alapvetően nem fél és nem undorodik semmitől természetes környezetében, mindezen érzésekre a szülő tanítja-szoktatja. Ennek gyökere egyrészt az, hogy a gyerek 7-8 éves koráig elhiszi, amit mondanak neki, másrészt felébresztik benne a gyanút az indokolatlanul mondott "nem kell félni..., ne nyúlj hozzá..., ne sírj, ha...!" felkiáltások.

Összefoglalva tehát a gyermek érdekében szoktatni kell őt a mindennapi életben is az önállóságra, ugyanakkor mindig biztosítani kell személyiségének vélt és valós biztonságát: figyelemmel, bizalommal, együttes élményekkel.


Forrás - Gyógy-ír - Kisalföld