Hogyan keletkeznek az epekövek? Erre a kérdésre a válasz nagyon egyszerű: az epe egyes alkotórészeinek egymáshoz viszonyított mennyisége megváltozik, ami számos ok miatt létrejöhet. Az epefolyadék számos komponensből áll; ezek addig maradnak oldatban, amíg a koleszterin, epesavak és egyéb alkotók között az egyensúly rendben van, és az epehólyag képes a rendszeres összehúzódások által teljes mértékben az epealkotókat megkeverni.

Az egyes alkotók egyensúlyát számos ok megbonthatja:

• a máj működésében (ahol az epe termelődik) bekövetkezett zavarok;
• zsírban, mindenekelőtt koleszterinben gazdag, túlzott mértékű étkezés;
• az epe koncentrálásában bekövetkezett károsodások, az epefolyadék elégtelen keverése;
• egyéb betegségek következtében csökkent epesavképződés. Ezen károsodások elsődleges következménye, hogy mikroszkopikus méretű kis kristályok képződnek az epehólyagban, melyek azután folyamatosan növekednek.

A kis epeköves kristályok hónapok, évek alatt folyamatosan növekedhetnek - gyakran észrevétlenek maradnak.

Ha már az epehólyag nem képes optimálisan összehúzódni, a kő részlegesen vagy teljesen elzárhatja az epehólyag nyílását vagy az epeutakat, és ezáltal kifejezett fájdalommal járó tüneteket okozhat.

Kik hajlamosak különösképpen epekőbetegségre? Az epekőbetegségben szenvedők jelentős része a magas kalóriatartalmú, különösen koleszterinben (állati zsírok) gazdag ételt fogyasztók közül kerül ki. Koleszterinben gazdag epe azonban képződhet tartós éhezés során is. Különösen fokozott a kőképződés lehetősége, ha a nagymértékű koleszterin-fogyasztás nem jár együtt megnövekedett epesavképzéssel. Ezen fontos epesavak mennyiségének csökkenése fordul elő a vékony- és vastagbelek krónikus gyulladásos betegsége (Crohn-betegség, colitis ulcerosa) esetén, vagy műtéteket követően.

Epekőbetegségre különösen hajlamosak:

• elhízott egyének, túlzott mennyiségű ételt fogyasztók
• anyagcsere-zavarban szenvedők;
• cukorbetegek
• májbetegek (májzsugor, májgyulladás);
• vékony- és vastagbél-megbetegedéseiben szenvedők.

Epekőbetegség gyakori továbbá bizonyos (magas ösztrogéntartalmú) fogamzásgátlót szedő nőkben, valamint terhesség esetén is. Ennek oka a megváltozott hormonális egyensúly, valamint az epehólyag korlátozott funkciója, amely a megnövekedett méh nyomásának következménye.

epekövek különböző típusai

Az epekő alkotórészei

Az epetartalom alkotóit illetően bekövetkezett aránytalanság miatt a kövek tartalmazhatnak túlnyomórészt koleszterint vagy epefestéket, továbbá változó mennyiségben sókat (például kalcium), nyákelemeket (mucin) és fehérjéket. Számos közti állapot lehetséges, így a kő összetétele betegenként változik. A és a a különböző epekövek összetételét, előfordulását és alakját mutatja be.

Az epehólyagban vagy az epeutakban keletkezett kő okozta panaszok, elváltozások összességét nevezzük epekőbetegségnek. A nők 20%-óban, a férfiak 8%-ában képződik epekő. Az epekövek 90%-a koleszterinkő, 10%-a ún. pigmentkő.

A kőképződésben szerepet játszó tényezők:

1. Koleszterinkő esetén: a) családi okok; b) elhízás, zsírban gazdag étrend; c) epesavak hiányos felszívódása; d) női nemi hormonok: ösztrogének, fogamzásgátlók; e) előrehaladottabb életkor; egyéb: terhesség, cukorbetegség; g) tartós mesterséges táplálás.

2. Pigmentkő: a) genetikus ok; b) idült vörösvérsejt-széteséssel járó állapotok; c) alkoholos eredetű májzsugor; d) idült epeúti fertőzés; e) előrehaladottabb kor.

Lefolyás

Az epehólyagban levő kő lehet tünetmentes",néma" epekő, vagy bizonytalan, tompa, jobb bordaív alatti fájdalom, teltségérzés, hasi puffadás, émelygés, hányinger okozója. A panaszok rendszerint nagyobb étkezés után, zsírban gazdagabb ételek hatására mutatkoznak.

Az epeútba beékelődő kő jellegzetes epekőkólikát vált ki, néhány órával az étkezés után, gyakran éjszaka. Hirtelen kezdődő, rendkívül erős görcsös fájdalom jelentkezik a jobb bordaív alatt, mely a jobb vállba, hátba, esetleg a lapockák közé sugárzik. Hányinger, ismétlődő hányás kísérheti. A roham tartama 1-4 óra lehet.

Ha a kő tartósan beékelődik az epeúti csatornába, az epehólyagban folyadék-felszaporodás jön létre, amely ha fertőződik, gennyel telt epehólyaggá alakul át. A közös epevezetékbe jutott kő teljes epeúti elzáródást, ezzel elzáródásos sárgaságot okozhat. Az epekő akár egész életen keresztül "néma" maradhat, teljes tünetmentességgel.

Diagnózis

Elsőként ultrahangvizsgálat végzendő el. Ha bizonytalan az eredménye, akkor elvégezhető szükség szerint hasi röntgenfelvétel vagy egyéb képalkotó eljárásos vizsgálat.

Gyógyítás

Az epeköves roham megszüntetésére erős hatású fájdalomcsillapítókat és görcsoldókat alkalmazunk. Ha a heveny szaknak sebészi szövődménye nem alakult ki, a tünetek lezajlása után lehet a műtétet elvégezni (epehólyag-eltávolítás). Ez a műtét lehet a hagyományos sebészi feltárásból, vagy hastükrözéses (laparoszkópiás) eljárással.

"Néma", panaszt nem okozó, véletlenül felfedezett epekövet fölösleges operálni. epekőoldásra is van ritkán lehetőség koleszterinkő esetén. Az epekőoldás javallt: nagy műtéti kockázat, jól működő epehólyag, 1,5 cm-nél kisebb méretű epekövek esetén. A kőoldásra szájon át szedve chenodeoxycholsavat (Chenofalk), valamint ursodeoxycholsavat (Ursofalk) alkalmazunk. A 3 cm-nél kisebb méretű egyedül álló kő vagy ugyanilyen nagyságú összátmérő esetében 2-3 kő jelenlétekor is mód van a kőzúzásos kezelésre (litotripszia ESWL) ursodeoxycholsav terápiával kombinálva.

Sajnos, a kőoldásos terápia esetén, valamint kőzúzás-alkalmazást követően az epehólyagban bizonyos idő után újabb kő alakulhat ki. Ennek gyakorisága az irodalmi adatok szerint 5 esztendő alatt mintegy 50%. A kezelés típusa függ az epekő alkotórészeitől és a betegség súlyosságától. Az adott esetben a beteg fizikális állapotát is figyelembe kell venni a kezelés megválasztásakor.

Az orvostudomány mai állása szerint az epekőbetegség több módon gyógyítható, kezelhető. Ezek a következők:

• kémiai kőoldás;
• kőtörés lökéshullám-kezeléssel (litotripszia); - az előbbi két módszer kombinációja;
• direkt kőoldás;
• műtét;
• diétás kiegészítő kezelés.

Gyógyszeres kőoldás

Alapelve: a kőképződés folyamatának visszafordítása az epealkotók megváltozott arányának helyreállítása útján.

Két fontos epesav képződik a májban, amelyek szerepe, hogy a vízben egyébként oldhatatlan zsírokat emulzióban tartsa. Azokban az esetekben, amikor az epekövek koleszterinkristályokból képződnek, olyan tabletták bevételével oldhatóvá válhatnak, melyek nagy tisztaságban tartalmaznak epesavakat (urzo- vagy kenokolsav). Ez az elv a kőképződés visszafordítása.

Milyen epekövek alkalmasak elsősorban gyógyszeres kőoldásra? Csak igen ritkán, válogatott esetekben kerülhet sor gyógyszeres kőoldásra. Döntően koleszterint tartalmazó kövek oldhatók fel. Ezek arról ismerhetők fel, hogy kontrasztanyag nélkül készített röntgenfelvételen nem láthatók (a röntgensugarat áteresztik), viszont jól láthatók ultrahangvizsgálat során. Különösen az ún. úszó kövek alkalmasak kőoldó kezelésre.

Számos további előírás is van a kémiai kőoldás szabályaiban:

• a kő mérete ne haladja meg az 1-2 cm-t;
• a kő az epehólyag felénél kisebb legyen;
• jól működő epehólyag: étkezésre erőteljesen képes legyen összehúzódni;
• az epeutak legyenek kőmentesek, szabadon átjárhatók;
• ne kelljen a betegnek bizonyos gyógyszereket (egyéb betegsége miatt) a kőoldó gyógyszerekkel együtt szednie (vérzsírcsökkentő szerek, gyomorsavkötők, kolesztiramin).

Mire kell figyelemmel lenni a kőoldás alatt?

Elsősorban türelem szükséges, mivel a kőképződés hónapok, évek alatt történt, feloldása sem lehetséges azonnal. A kezelés időtartama függ a kövek nagyságától, típusától és számától. A várható terápiás időtartam három hónaptól két évig is tarthat. A gyógyszer rendszeres és tartós alkalmazása alapvető a siker eléréséhez. A gyógyszert szabály szerint este kell bevenni, mivel a máj különösen éjszaka termeli az epét, mely a kőképződésben fontos.

A gyógyszeres terápia előnyei

Az epesavakkal történő kőoldás számottevő mellékhatás néküli, biztonságát és hatásosságát számos nemzetközi klinikai tanulmányban igazolták, több mint tízezer betegben.

E kezelés során

• megmarad az epehólyag, elkerülhető a műtét;
• nem kell tartani a műtéti kockázattól és szövődményektől;
• fájdalommentes a kezelés és a beteg folytathatja mindennapi munkáját.

A kezelés eredményessége: ha a kezelést szabályosan, az előírásoknak megfelelően folytatják, a gyógyszeres kezelés a fenti kritériumok alapján bevezetve, az esetek 40-60%-ában eredményes lehet. A kőnagyság csökkenésének ellenőrzésére az ultrahangvizsgálat, esetleg kontrasztanyagos röntgenvizsgálattal kiegészítve alkalmas. Az ellenőrző vizsgálatokat 3-6 havonta ajánlatos elvégezni. Ezen periódus alatt terhesség vállalása kerülendő.

Kőzúzás (litotripszia, ESWL, epekőzúzás lökéshullámmal)

Ezt a módszert elsőként Németországban alkalmazták, 1985ben. A módszert eredendően vesekő zúzására vetették be. A beavatkozás célja, hogy a köveket darabokra törje műtéti beavatkozás nélkül. A speciális lökéshullámokat a testen kívüli generátor hozza létre.

Alapelv: A lökéshullámok, melyeket az epekőre koncentrálnak, az epekövet finom részecskékre törik össze. A fentebb ismertetett epesavas kezelés ezeket az apróbb köveket feloldja.

A kezelés: A lökéshullám-kezelés mintegy 30-60 percig tart: a beteg a kezelés során állandó ellenőrzés alatt van, a kő feldarabolódását ultrahangvizsgálattal ellenőrzik. A kövek típusa, nagysága és száma szabja meg, hogy a kezelést egy vagy több ülésben kell-e elvégezni, hogy a kövek teljesen elporladjanak.

Mely kövek alkalmasak lökéshullám-kezelésre?

• Egyedüli, meszet nem tartalmazó epekő, mely 3 cm-nél kisebb, vagy több, de összesen 3 cm-t nem meghaladó kő;
• panaszt okozó epekő;
• összehúzódásra képes epehólyag; - normális véralvadási viszonyok;
• ne legyen gyulladásos reakció az epehólyagban vagy a hasnyálmirigyben;
• terhesség kizárható legyen.

A litotripszia előnyei: a lökéshullám-kezelés mellett megtartható az epehólyag, elkerülhető a műtét. Viszonylag gyors és nincs különösebben nagy rizikója.

Bizonyos esetekben fájdalomcsillapító gyógyszer nélkül is elvégezhető. Mintegy 10 éves klinikai tapasztalat alapján mondható, hogy a kezelésre alkalmas esetekben az eredményesség 70-90%-os. A finom kődarabkák oldására epesav-kezelést kell alkalmazni. A kezelést követő napokban és hetekben a távozó apró kőtörmelékek epegörcsöt okozhatnak; nagyobb fragmentum az epevezetéket elzárhatja.

Bizonyára az volna az ideális, ha az epeköveket gyorsan (egykét nap alatt), az epehólyagba juttatott kőoldó szerrel lehetne feloldani. Az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban kifejlesztettek olyan módszert, amely alkalmas direkt kőoldásra. E módszer már klinikai vizsgálat alatt van, végleges vélemény erről még nem mondható.

Az ún. lokális kőoldás (metil-tercier-butil-éter, MTBE anyaggal történik) helyi érzéstelenítés mellett történik. Az oldóanyagot finom katéteren át, a hasfal és a máj átszúrásával juttatják az epehólyagba. Többszörös, gondos átmosás után az epehólyagkő feloldódik, és az epehólyag néhány óra múltával kőmentessé válik.

A módszer előnye a gyorsaság, de nagyon sok esetben nem alkalmazható, és szövődménnyel is gyakrabban kell számolni.

Epehólyag eltávolítása epekövesség miatt műtéttel

Epekövesség esetén nagyon gyakran nem kerülhető el a műtét. Lényeges kiemelni, hogy:

• az epehólyag műtéti eltávolítása a legbiztonságosabb műtéti technikák közé tartozik;
• Sok beteg esetében, akiket heveny tünetekkel szállítanak kórházba, a műtét az egyetlen ésszerű és életmentő beavatkozás. Éppen ezért az epehólyag műtéti eltávolítása az epeköves betegség megoldására a legfontosabb terápiás módszer. A hagyományos, hasmetszésből történő epehólyag-eltávolítás mellett ma már lehetőség van minilaparotomiával (4-6 cm hasmetszés) végzett, valamint legújabban ún. laparoszkópos (hastükrözéssel kombinált) epehólyag-eltávolításra. Az utóbbi módszerhez nem szükséges nagy hasfali bemetszés. E módszerrel elkerülhető a nagy, kellemetlen hegképződés.

Endoszkópos epeúti kőeltávolítás

Ugyancsak új módszer, de csak az epeutakban elhelyezkedő kövek eltávolítására alkalmas. Különösen idősebb egyénekben, súlyos kísérőbetegségek esetén (például gennyes epeúti gyulladás) alkalmazzák a magas műtéti kockázat elkerülésére. Ezzel a módszerrel a speciális esetekben 90%-ban lehetséges az epeúti kövek eltávolítása. epeúti kő esetén szükséges az epeút kitágítása (papillotomia), ezt követi olyan eszköz bevezetése, mely alkalmas a kő megragadására és eltávolítására. Néhány centrumban eredményesen alkalmazzák az epeutakban levő kövek szétrobbantására a lézerkezelést.

Hogyan előzhető meg az új kő képződése?

Nagy gondot jelent az epeköves betegek számára, bármilyen módon történt is a kövesség megszüntetése - kivéve, ha műtéttel az epehólyagot eltávolították -, az új kő képződésének megelőzése. Kiterjedt vizsgálatok alapján mondható, hogy eredményes gyógykezelés esetén is, általában 5 év eltelte után a betegek mintegy 50%-ónak újonnan lesz epeköves betegsége.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Teoretikusan elképzelhető, hogy csökkentett dózisú gyógyszeres kezelés folyamatos alkalmazása megakadályozhatja a kőképződést. Mindazon betegeknek, akiknek valaha lökéshullám- vagy gyógyszeres kezeléssel gyógyított epekőbetegsége volt, rendszeresen (évente) kell orvosi ellenőrzésre mennie. Ha bármilyen tünet új kő kialakulására utal, még nagyon kis kő esetén is, szükséges kőoldó kezelés elkezdése epesavval, hogy a nagyobb kövek kialakulását megelőzzük. Nagyon fontos, hogy a betegek a diétás előírásokat betartsák.

Diétás javaslatok a kőképződés esélyének csökkentésére:

• Kerülni kell az elhízást. Túlsúlyos betegek hajlamosabbak epekőbetegségre.
• Csökkenteni kell az étkezéssel bevitt koleszterin mennyiségét. Az alacsony koleszterintartalmú diéta a legelőnyösebb a tartós kőmentes állapot megtartására.
• Ajánlatos gyakori, kis étkezések bevezetése, beleértve a késő esti falatokat is. Ezek az étkezések segítenek abban, hogy az epehólyag mozgásban legyen, így segítsen a kőképződés megelőzésében.
• A diéta legyen rostban gazdag, például tartalmazzon főzelékféléket, hogy megkönnyítse az emésztési folyamatokat, és így járuljon hozzá a kőképződés megelőzéséhez.

Bármilyen gondja van, keresse fel orvosát, akivel megbeszélheti a diétáját, életvitelét.


Forrás - Máj- és epebetegségek - SubRosa Kiadó