Epekövek akkor keletkeznek, ha a máj anyagcsere-folyamatai zavart szenvednek, és emiatt az epe összetétele megváltozik. A kövek részben tisztán zsírszerű anyagokból állnak (koleszterinkövek), részben mésztartalmúak (kalciumkövek); lehetnek homokszem nagyságúak (epehomok), de a diónyi méretet is elérhetik. Ma még senki nem tudja pontosan, milyen körülmények hatására képződnek kövek az epehólyagban, és egyes kövek miért váltanak ki tüneteket, míg mások tünetmentesek.

Az epekő kialakulásában örökletes tényezőket is feltételeznek, mert a kőképződés egy-egy családban halmozottan előfordulhat. A nők gyakoribb megbetegedése alkati tényezők szerepére utal. Úgy tűnik, hogy a koleszterinkövek képződésében a zsírban gazdag táplálkozás játssza a legfontosabb szerepet.

Hogyan keletkezik epekő?

A májban naponta egy liternyi sárgásbarna epeváladék képződik és továbbítódik a vékonybél irányába. A benne levő epesavak, mint a lecitin és a foszfáttartalmú zsírok, emulgeátorokként funkcionálnak. Az epesavak a híg emésztőnedvben található zsírokat finom, elbontható zsírcseppecskékké oszlatják. Ha az epére nincs szükség, az epevezeték végződésénél levő záróizom összehúzódik. Az epefolyadék felduzzad és egy mellékágon az epehólyagba, egy körtealakú gyűjtőedénybe visszaáramlik. Itt vízvesztés után besűrűsödik és szükség esetén az epehólyag izmos falának összehúzódása ismét a vékonybél irányába pumpálja.

A zsíroldókon, néhány fehérjén, ásványi anyagon és nyomelemen kívül a híg folyású epe tartalmaz az anyagcseréből származó bomlástermékeket is, melyektől a szervezet ezúton szabadul meg. Ide sorolható elsősorban a koleszterin, a sárgás színű bilirubin a vörösvérfesték bomlásterméke és a méreganyagok, például a gyógyszerek vagy a kontrasztanyagok. Mindegyikük zsírban oldódó és az epe emulgeálószerei tartják őket oldatban. Ha e keverék alkotóelemeinek aránya megváltozik, a köztük levő egyensúly felborul, az egyes alkotórészek kikristályosodhatnak.

Legnevesebb képviselőjük a koleszterin. A táplálékot alkotó zsírok túlkínálata során például emelkedik a koleszterin koncentrációja. A máj azonban néhány betegnél még normális táplálkozás mellett is túl sok koleszterint választ ki. Ha emellett viszonylag kevés epesav vagy lecitin termelődik, a koleszterin - kilökődik", vagyis mindig újabb kristályokat képez, melyek lassacskán kővé állnak össze. A világosszürkés-fehéres képződmények akár 3Ęcm átmérőjűek is lehetnek. Olykor több mint száz kisebb kövecske halmozódik fel az epehólyagban. Közben kölcsönösen csiszolódnak és dörgölődnek kocka- vagy piramisformájúvá. Az epekövek 90Ęszázaléka koleszterinkő, melybe gyakran bilirubin és mész is rakódik. Ritkábban előfordulnak tiszta mészpigmentkövek is. Néhány közülük agyagsárga vagy barna és tojásalakú, mások feketék, szederszerűek vagy csipkézettek. Mészlerakódások többnyire akkor képződnek, ha gyulladások is szerepet játszanak a folyamatban. A lehetséges formák és színek palettája rendkívül változatos, olyan, mint egy drágakőgyűjtemény.

A néma kövek

Ha a kő igazi epegörcsöt, görcsszerű fájdalmakat és hányást idéz elő, egyszerűbb a diagnózis, főleg ha egy zsíros étkezéssel is összefüggésbe hozható.

Tipikus jelei:

• keményre duzzadt és nyomásra fájdalmas epehólyag,
• hasüreg jobb felső oldalán fellépő heves görcsök, fájdalom,
• gyakran magas láz és
• leukocitózis (fehérvérsejtek megszaporodása a vérben).

Ma már a 40 évnél idősebbek közül minden ötödik nő és minden tizedik férfi hordoz magában köveket. Az érintettek 80 százalékának azonban semmilyen fájdalma nincs. Az ilyen - néma" köveket gyakran csak véletlenül fedezik fel ultrahangos vizsgálatok során. Másoknál meghatározhatatlan, az epekőre nézve nem egészen tipikus tünetek jelentkeznek, mint például diffúz hasi fájdalmak, felfúvódás, rosszullét vagy étvágytalanság. Jellegzetes epekőfájdalom a kólika: erőteljes és tartós fájdalom a hasüreg jobb oldalán és középső részén, mely rendszerint éjszakánként lép fel. Valószínűleg abból erednek, hogy az epehólyag újra és újra megpróbál erőteljesen összehúzódni, hogy a beszorult kövektől megszabaduljon.

Az epekőbetegek nagyobb hányadának azonban nincsenek tünetei. A betegek felének egész életében nincs semmilyen panasza a kövek miatt. A tünetmentes köveket elsőként ultrahangvizsgálat vagy röntgen során fedezik fel, és rendszerint az epehólyagban lokalizálják őket. Nem feltétlenül vezet tünetekhez az sem, ha az epevezetéket egy kőképződmény elzárja.

Ultrahangos vizsgálattal sok panaszmentes betegnél véletlenül fedezik fel az epehólyagban levő köveket. A vizsgálati eljárás  megbízható (95Ęszázalék) és  gyors. A röntgenvizsgálattal ellentétben az UH független a májműködéstől, és sárgaságos betegek esetén is alkalmazható.

Hátránya, hogy nem teszi lehetővé a mésztartalmú és az el nem meszesedett epekövek megkülönböztetését. A röntgenfelvétel és a komputertomogramm fontos információt szolgáltat a kövek mésztartalmáról. Röntgen alapján azonban nem lehet biztonsággal koleszterinkövet diagnosztizálni.

Egy heveny fázis után az epekövek ismét lappangó állapotba kerülhetnek. Szövődmények kialakulásakor a műtét kockázata nagyobb, ezért még a néma kövek esetén is a megelőzés érdekében a sebészek az epehólyag eltávolítását javasolják. Az epekőbetegeket akkor is műteni kell, ha az epehólyag működésképtelen.

Veszélyes túlsúly

A koleszterin- és kalóriadús táplálkozás már normál testsúlyúaknál is növeli a kőképződés valószínűségét. A túlsúlyosak esetében amellett, hogy sok koleszterint képeznek az epehólyag is kevésbé húzódik össze, így az epe hosszabb ideig tárolódik és elegendő idő van a kikristályosodásra. Koleszterin gyűlik össze akkor is, ha a felesleges kilóktól gyorsan megszabadulunk.

Ezenkívül a cukorbetegek, a májzsugorodásban szenvedők és az örökletes hajlammal rendelkező emberek is veszélyeztetettek. A nőket mindez részben az anyagcsere-folyamatok megváltozása miatt érinti a terhesség idején. A vérsejtek szétesésének felgyorsulása, például idősebb korban vagy májcirrózis következtében, kifejezetten kedvez a fekete, szederszerű kövek kialakulásának. A sárga mészpigmentek elsősorban az epeutak bakteriális fertőzése során keletkeznek, gyakran műtétet vagy endoszkópos tükrözést követően. Néhány tanulmány azt sugallja, hogy az epekőképződés megelőzésében szerepe van a koffeinnek és a fehérbornak, ez a feltételezés azonban még vitatott.

Terhesség idején gyakoribb

Elsősorban a fiatal nőket veszélyezteti. Az epekő képződésének nagyobb a valószínűsége fogamzásgátlók szedése közben vagy terhesség idején. Az antibébi-tabletták hosszú időn át történő szedése és a koleszterindús táplálkozás együttesen elősegítik az epekövek kialakulását. Az évek múlásával csökken a veszélye annak, hogy a terhesség alatt lépjen fel epekőbetegség.

Az első három hónapban, valamint közvetlenül a szülés utáni időszakban fedeznek fel először epehomokot és ritkábban (2 százalékuknál) epekövet. Közvetlenül a szülés után növekedhet az ilyen esetek száma. Ami a terhesség alatt képződik, gyakran el is tűnik később. Körülbelül öt hónap után ezeknél a nőknél nyoma sincs epehomoknak. A kövek már jóval makacsabbak, de ilyen esetekben is tanácsos a kivárás, mert gyakran tíz hónapon belül ezek is eltűnhetnek, ha még kicsik.

Megelőzhető-e?

Erre a gyakori kérdésre világos és egyértelmű választ soha nem adnak. A koleszterinszegény étrendnek megelőző hatása lehet, elsősorban a koleszterinkövek képződésének megakadályozásában, melyek az epekövek 80-90 százalékát teszik ki. A táplálékmennyiség csökkentése vagy a hosszú ideig tartó fogyókúrák, diéták azonban előmozdíthatják a kőképződést. Az epekövek litolízisét (gyógyszeres feloldását) követően a visszaesések száma csökkenthető omega-3 zsírsavakkal (ami például a lenmagolajban található). Ezenkívül a koleszterinbevitel visszaszorítása is csökkenti a kő újraképződésének valószínűségét. Az epefesték koleszterinkoncentrációját halolajkészítményekkel is csökkenteni lehet.

Vegyük komolyan a panaszokat!

A legtöbb kő az epehólyagban képződik. Kezdetben még kicsik, és az epével együtt a vékonybélbe jutnak, melyen keresztül végül a székletben választódnak ki, amit általában észre sem veszünk. A nagyobb kövek azonban beszorulhatnak az epehólyag szűk kivezetőjáratába. Emiatt az epe felhalmozódhat és rövid idő alatt gyulladást idézhet elő. Az epehólyag ekkor erőteljes pumpáló mozgásokkal megpróbálja kilökni magából a követ, s ilyenkor érezzük a fájdalmas epegörcsöt. Ha a máj és a vékonybél közti fő epevezeték záródik el, az epe visszajut a májba, később innen a vérbe és a szövetekbe kerül. A betegek besárgulnak (a sárga színű bilirubintól). Az epekő a szomszédos hasnyálmirigy gyulladását is előidézheti, melynek kijárata kevéssel a vékonybél előtt torkollik az epevezetékbe.

Okozhat-e más bajt?

Gyakran elhangzik a kérdés, van-e összefüggés az epekő és a vastagbélrák, az epehólyag-eltávolítás és a tumorok kialakulása között? A kőbetegek daganatos megbetegedésének valószínűsége csupán 0,2Ęszázalék. Nem bizonyítható az sem, hogy a kőbetegek epehólyagjának műtéti eltávolítása a karcinómaképződés általános megelőzési módszere lenne.

Az epehólyag daganatos megbetegedésének nincsenek jellegzetes klinikai tünetei, többnyire az epehólyagműtétek során talált véletlen leletekről van szó. Rendszerint időskorban alakul ki karcinóma az epehólyag és az epeelvezető utak területén. Annak ellenére, hogy e két betegség között nincs lényeges összefüggés, némi biztosítékot nyújthat, hogy a kövektől és fertőzésektől mentes epehólyagban nem alakulhat ki daganat. Az epekő és a vastagbél daganatos megbetegedése a legújabb kutatások szerint két, egymástól független betegség.

Kőoldás vagy műtét?

Az epekő eltávolításának egyik kíméletes, de hosszadalmas módszere az úgynevezett litolízis, a kövek feloldása gyógyszerek segítségével. A betegek egy-két éven át epesavtartalmú készítményeket szednek. Azonban először az egy cm-nél nagyobb köveket lökéshullámokkal szét kell zúzni. Az eljárás csak koleszterinkövek esetén használható. Ha másfajta kövek is jelen vannak, vagy már fennáll egy epehólyag-gyulladás, esetleg kólika, akkor csak a műtét jöhet szóba. Az orvos ekkor eltávolítja az epehólyagot, melynek hiányában még teljesen normálisan lehet élni, hiszen a máj epetermelését a beavatkozás nem befolyásolja. Bizonyos esetekben a belgyógyász endoszkóp segítségével magát a követ is kioperálhatja.

És mi várható műtét után?

Becslések szerint 60 év felett minden ötödik embernek van már epeköve. Ha a kövekkel teli epehólyag tartós fájdalmakat okoz, el kell távolítani. Az alábbiakban tippeket adunk ahhoz, hogy az operáción átesett betegek hogyan vészelhetik át panaszmentesen e veszteséget. Az utóbbi években egyre inkább érvényesülnek a kíméletes műtéti eljárások. A hasüreg megnyitása nélküli eljárást kulcslyuksebészetnek vagy minimális behatolással járó műtétnek nevezik.

A módszer legnagyobb előnye, hogy a betegek számára csekély megterhelést és rövidebb kórházi tartózkodást jelent. A kíméletes eljárás azonban veszélyeket is rejt magában. Míg a hagyományos műtét után a beteg rendszerint még öt napig kórházban marad, addig a minimális behatolással végzett műtét után csupán egy vagy két napig. A betegek örülnek annak, hogy hamarosan újra megszokott környezetükbe kerülnek, aminek megvan az a veszélye, hogy otthonukban túlbecsülik saját erejüket vagy olyasmit esznek, amit még nem bírnak igazán jól.

A panaszok megelőzése

Az általános egészségi állapottól függ, hogy a szervezet fizikailag mennyire terhelhető. Normális esetben egy héttel a műtét után újra lehet autót vezetni, lépcsőt mászni és könnyebb munkákat végezni.

Néhány tipp:

Mozgás: Használjunk ki minden olyan alkalmat, amikor egy pár lépést gyalog is megtehetünk, mert a sétálás segíti a lábadozást.

Táplálkozás: Az epehólyag eltávolítása után néhány héttel a beteg teljesen normális módon táplálkozhat. Ez azt jelenti, hogy a kalóriamennyiség 60 százalékát szénhidrátok teszik ki, egynegyedét alkotja a zsír, a maradék részt a fehérje.

Egy  közepes erősségű fizikai tevékenységet folytató felnőttnek mindez 70Ęg zsiradékot jelent naponta, beleszámítva a felvágottakban, a sajtban és a rágcsálnivalókban levő rejtett zsírokat is.

Probléma rendszerint abból adódik, hogy az epeköves betegek műtétük előtt ennél jóval több zsiradékot fogyasztottak, átlagosan 120-150Ęg-ot naponta. A májban folyamatosan képződő epeváladék tárolására szolgált az epehólyag. A máj minden alkalommal extraadag epesavval járult hozzá a túl zsíros ételek megemésztéséhez. A műtét után viszont hiányzik a tárolótartály, azaz a zsíros ételeket nehezebb megemészteni. A betegek számára mindez azt jelenti, hogy körültekintően és tudatosan kell táplálkozniuk.

Az említetteken kívül van néhány olyan élelmiszer, amelyek egyéntől függő összeférhetetlenségi reakciókat válthatnak ki. Nem tisztázott még, vajon ez összefügg-e az epehólyag eltávolításával. A betegeknek így nem marad más hátra, mint kitapasztalni magukon, mit bírnak és mit nem.

Hasmenés és fájdalom műtét után?

Az orvosok az epehólyagműtét után jelentkező panaszokat posztkolecisztektómiás tünetegyüttesnek nevezik (post=után, kolecisztektómia=az epehólyag eltávolítása). A tünetek skálája meglehetősen széles. A görcsszerű, a hasüreg felső tájékán jelentkező panaszok mellett néhány beteg hasmenéstől szenved. Ennek oka, hogy az epehólyag eltávolítása után állandóan epeváladék ürül a vékonybélbe. Az üres belekben levő epe hasmenést okozhat, amin a hagyományos hasmenés elleni szerek sem mindig segítenek.

Jobbak a savkötők, melyeket egyébként gyomorpanaszokra alkalmaznak. A vékonybélben lekötik az epesavakat és megakadályozzák, hogy a gyomor irányába visszafelé áramoljanak. Ha az antacidumok sem segítenek, az orvos felírhat egy kolesztiramin nevű hatóanyagot is, mely az epesavakat még erősebben tudja kötni.

A legtöbb betegnél szerencsére néhány hónap leforgása alatt megszűnnek a panaszok. A korábban csupán 3-4 mm széles epevezeték ugyanis kitágul és részben átveszi az epehólyag tárolószerepét.

Figyelmeztető jelzések

Mint minden beavatkozás során, az epehólyag eltávolítása után is felléphetnek komplikációk. A beteg rosszul érzi magát és többször hánynia is kell. Ezenkívül a nyálkahártya sárgás színt ölthet vagy a vizelet sötétre színeződhet. További figyelmeztető jelzések a láz, a hasfájás és az erőteljes felfúvódottság. Ilyen esetekben mindig kérjük ki az orvos tanácsát.

Gyógynövények epebántalmakra

Nemcsak az epekő kínozhatja az epehólyagot. Sok beteg elsősorban zsíros, kiadós étkezések után tapasztal jellegtelen panaszokat, például teltségérzetet vagy a has felső részén jelentkező enyhébb fájdalmakat. Ezen olyan gyógyszerek segítenek, melyek az epehólyag tevékenységét előmozdítják.

A vérehulló fecskefű és a borsmenta az epeutak görcseit oldják, így az epe akadálytalanul a vékonybélbe juthat.

A gyermekláncfű, a kurkuma vagy az articsóka az epe képződését is elősegítik, így a zsíremésztés hatékonyabbá válik.

Az egyes gyógynövények hatásának intenzitása különböző, ezért ezeket néhány készítményben ötvözik egymással. Az epegyógyszerek folyékony vagy szilárd formában vehetők be.

Jó tudni!

A tünetmentes epekövek esetében indokolt a kivárás, mely csak a néma kövekre érvényes és nem az epeutakban levőkre. Idővel tüneteket produkálnak, és ekkor már fájdalmakat és elősorban idősebb korban jelentkező szövődményeket idézhetnek elő:

• a hasnyálmirigy-gyulladás
• a epehólyag-gyulladás
• gennygyülemek kialakulása vagy
• az epehólyag üszkösödése (gangréna).

Érdekes!

A történelem folyamán az első epekövet régészeti kutatások közben találták Egyiptomban, egy a 21. dinasztiából származó Ámon-pap orrlyukában. A szokatlan lelőhely azzal magyarázható, hogy a balzsamozóknak az akkori előírások értelmében mindent, ami a szervezethez tartozott, a múmiába vissza kellett fektetni.

A pszichológus - epés" megjegyzései

A mondás szerint valaki mérgében epét hány. A - kolerikus" temperamentumú embert pedig éppen erről a felgyülemlett epés indulatról nevezték el. Tudjuk, hogy az epenedvek agresszív jellegűek, és az epés megjegyzések sem tűrik az ellentmondást...

Dethlefsen és Dahlke könyvében olvasható, mennyire feltűnő, hogy míg az epekő nőknél gyakoribb, férfiaknál a vesekő fordul elő sűrűbben. Az epekő a férjes, gyermekes asszonyok körében jellemzőbb, mint a hajadonoknál. Talán könnyebben követhetők az értelmezések, ha a fenti statisztikai megfigyelés alapján magyarázzuk meg őket. Az energia mozgást igényel. Ha a mozgást meggátolták, az energia felhalmozódik. Ha a felhalmozott energia hosszabb időn keresztül nem talál levezetést, hajlamossá válik a megkeményedésre. Bármely anyag lerakódása a testben a kőképződés mindig megalvadt energiát jelent. Az első megkövesedett agresszió. Az agresszióra itt nem negatív kifejezésként gondolunk, inkább fölösleges energiát jelent, ami nem tud felszabadulni természetes úton. Éppen ez lehet a magyarázata annak, hogy a családos nők szenvednek inkább epepanaszoktól: helyzetüket sokszor kényszerhelyzetként élik meg, amelyből képtelenek megszabadulni, energiáik megalvadnak, megkövesednek. Az epegörcs rákényszeríti a pácienst, hogy behozza mindazt, amire korábban nem volt bátorsága: a görcsös mozgás, a jajongás elfojtott energiája jó részét mobilizálja. A betegség őszintévé tesz!

Amikor a szervezet zsíros étkezések után teltségérzettel és felfúvódással reagál, valószínűleg az epehólyag túlterhelése miatt teszi ezt. A gyógynövények segíthetik e szervet az emésztés feladatában.

Szilveszterkor sok ember újból nekilát, hogy egy kiadós reggelit, az ünnepi sülteket, halomnyi tojást és édességet magába tömjön. Az ünnepi dőzsölés az emésztőrendszer számára gyakran nehéz próbatétel. Az étel egy ideig a gyomorban tartózkodik, mielőtt a patkóbélbe továbbítódna. A bél ezen első szakaszában kicsiny mérőkészülékek vannak a nyálkahártyában, melyek megállapítják, mennyire volt zsíros az étel. A készülékek a bőségesen fogyasztott tojásételek sárgájára is jeleznek és - zsírriadót" fújnak.

A patkóbél sejtjei egy kolecisztokinin nevű hormont juttatnak a véráramba, mely jelzi az epehólyagnak: - Az étel zsíros volt, több epére van szükség." Ezt követően az epehólyag összehúzódik és tartalmát a bélbe üríti.

Epesavak, a tökéletes zsíroldók

A zsíremésztéshez rendkívül fontosak az epesavak. Hatásuk a mosogatószeréhez hasonlítható. A táplálékban található zsírt egészen finom cseppecskékké alakítják. Mivel ezernyi kicsiny zsírcseppecskének nagyobb a felülete, mint egyetlen nagy cseppnek, a hasnyálmirigy zsírbontó enzimei jobban hozzáférnek a zsírokhoz.

Ez a rendszer normális esetben zökkenőmentesen működik, és egy egészséges ember számára a húsvéti kiadós étkezés nem jelent problémát. Emberek millióinál azonban túlterhelt az epehólyag. Így például görcsösen összehúzódhatnak az epeutak vagy az epevezetéket a vékonybél felé lezáró kicsi izom. Ezután az epe felhalmozódik az epeutakban, se előre se hátra nem mozdul, és leáll a zsíremésztés. Ennek következményeként a hasüreg felső részén tompa fájdalmak jelentkezhetnek, elsősorban zsírban gazdag étkezések után, amikor nagy mennyiségű kolecisztokinin készteti kiürülésre az epehólyagot.

Az is megtörténhet, hogy az epehólyagban túl kevés epe van akkor, amikor a patkóbél sejtjeiből jelzések érkeznek. Ebben az esetben teltségérzés és felső hastájéki panaszok lépnek fel.

Görcsoldó és stimuláló gyógynövények

A gyógynövények kétféleképpen segítik az epehólyag működését.

A vérehulló fecskefű és a gyermekláncfű elsősorban görcsoldóként hat az epevezeték záróizmára, így az epe akadálytalanul áramolhat. Ezek a növények még azt is meggátolják, hogy a májban termelődött epe az epeutakban és az epehólyagban erősen besűrűsödjön. Az epe ezáltal híg marad és könnyebben jut el a vékonybélbe.

Másképp hat a kurkuma és az articsóka, melyek a májsejteket több epe termelésére késztetik. Az articsóka további hatása abban áll, hogy olyan sejtvédő flavonoidokat tartalmaz, melyek a májkárosító anyagok hatását enyhítik. Ezáltal a szerv általános állapota is javul.

Előnyös összhatások

Eltérő hatásmechanizmusaik alapján a szakemberek két csoportra osztják a gyógynövényeket. Görcsoldók, melyek az epehólyag saját mozgását segítik elő. Az epeelválasztást serkentő gyógynövények a koleretikumok. Mivel e kétféle hatásmechanizmus jól kiegészíti egymást, kombinált készítmények is vannak, melyek mindkét csoportból tartalmaznak egy vagy több öszszetevőt. A gyógyszertárakban kapható növényi epeanyagok megbízhatóan enyhítik a zsíros étkezések után jelentkező olyan emésztési panaszokat, mint például a teltségérzet, a felpuffadás, vagy a mérsékelt felső hastájéki fájdalmak.

Mégsem árt az óvatosság, mert egy akut epehólyag-gyulladásnál ezeket a szereket nem szabad bevenni. Ebben az esetben ugyanis az epe intenzívebb termelődése miatt az epehólyagban uralkodó nyomás kritikus értékre emelkedhet.

Tudja-e?

epehólyag: Működését a - zsírhírvivő" kolecisztokinin serkenti, hatására összehúzódik és epét ad le. A vérehulló fecskefű megakadályozza, hogy eközben az epehólyag begörcsöljön.

Papilla: Az epevezetéket kicsiny záróizom zárja le a vékonybél felé. Zsírban gazdag étkezések után elernyed, így az epének szabad utat biztosít. A gyermekláncfű és a vérehulló fecskefű megakadályozza, hogy a záróizom begörcsöljön.

Máj: Egyik feladata az epetermelés. Az epe az epecsatornákban gyűlik össze és az epehólyag felé továbbítódik. A máriatövis védi a májat a káros anyagoktól, ezzel elősegíti az emésztést. Az articsóka és a kurkuma serkentik az epetermelést.

epeutak: Az epe itt besűrűsödik és az epehólyagba vagy közvetlenül a vékonybélbe továbbítódik. A vérehulló fecskefű és a gyermekláncfű megakadályozzák, hogy az epeváladék annyira erősen besűrűsödjön, hogy képtelen legyen áramolni.

Patkóbél: Sejtjei felületén zsírérzékelők találhatók. Amint a pépesített táplálékban zsírt érzékelnek, megkezdik a kolecisztokinin elválasztását. A hormon egyrészt megparancsolja az epehólyagnak, hogy kiürüljön, másrészt elernyeszti a záróizmot.


Forrás - Ideál - Reforméletmód magazin    Celsus Kft.