Tehát elkezdődött az iskola...

Az éjszakáink nem változtak, sőt rosszabbodtak, mert azon izgultunk, mi lesz, ha ez kiderül az iskolában? Ez volt az utolsó csepp a pohárban, elképzeltem, hogy mi történhet még? Hogyan fog így iskolába járni, milyenek lesznek a napjai? Ez nem mehetett így tovább, gondoltam, legyen ez bármi, de tüzetesebben kivizsgáltatom a fiamat, mert nem akarom, hogy az egész gyerekkora rámenjen erre. Egyszerre féltem és üvöltöttem magamban, amikor kénytelenek voltunk újból felkeresni a gyerekorvost, ugyanazzal a problémával. Csak ekkor tudatosult, hogy egy helyben toporgunk évek óta. Először pszichológushoz küldtek minket azzal, hogy valószínűleg érzelmi, lelki stressz áll a háttérben. Nem tudtam ezt sehogy sem elképzelni, mert fiam életvidám, érdeklődő gyerek, a családunk pedig világ életében rendes életet élt. De elkezdtük az utat járni, hátha tényleg olyan dolog történt, amit nem vettünk észre, és lelki traumát élt meg valamikor. A pszichológus azonban egy hónapos vizsgálat után nem talált ilyenfajta betegséget gyermekemnél.

Mikor derült ki, hogy mi is a gond valójában? Ha jól tudom, gyermeke most nyolc éves.

Egyelőre még táborokba, kirándulásokra nem engedem, nehogy komoly baj legyen. A gyerekorvosunk harmadszori próbálkozásra, úgy fél évvel ezelőtt javasolt szakorvosi beavatkozást. Addig még nem hallottam arról, hogy létezik ilyen rendelés, úgynevezett „enuresis központ", ahol direkt ezzel a problémával foglalkoznak. Felkerestük a legközelebbi szakrendelőt. Itt ismerik az akaratlan ágybavizelés tünetét, és végre három év után sikerült szakszerűen kivizsgálni a fiamat. Megállapították, hogy „enuresis nocturná"-ban szenved, ami nagyrészt szervi betegség, megfelelő szerekkel és módszerrel kezelhető. Gyermekem mára lassan tünetmentessé válik. És ez az, ami megér minden fáradságot és kezelést, hiszen kezdi visszakapni régi jó kedélyét, bátorságát, és már nem okolja önmagát.

Mire számítsanak, akik hasonló tortúrán esnek át? Meg lehet ebből gyógyulni?

Még hosszú út áll előttünk, de ez az odafigyelés már semmi az elmúlt évek bizonytalanságához képest. Az eredmény pedig az, hogy mára szinte teljesen kordában tudjuk tartani az éjszakai folyamatokat. Az iskolai megpróbáltatásoknak szerencsére vége lett, kisfiam már nem kell rettegjen attól, hogy észreveszik és kicsúfolják majd az osztálytársai. Az orvosok is mondják és látjuk mi is, hogy a kitartó és hosszú együttműködést igénylő kezelés meghozza gyümölcsét. Érdemes komolyan venni, ha gyermekünk szokatlan, rendellenes dolgokat művel... Nem feltétlenül ő a hibás, sőt...


Ocskó Anna
OSCAR Communication

Forrás - patikatukor.hu