Az International Children's Continence Society (ICCS - Gyermekek vizelési problémáival foglalkozó nemzetközi szakmai szervezet) szerint az éjszakai ágybavizelés, azaz primer enuresis nocturna (Primary Nocturnal Enuresis, PNE) a gyermekeknél károsodott idegrendszeri, megértési funkciók zavarával és ébredési nehézséggel jár együtt. E zavarok azonban - megfelelő, időben elkezdett kezeléssel - megelőzhetők vagy gyógyíthatók. Éppen ezért aggasztó, hogy a szülők több mint fele a problémával nem foglalkozik abban a reményben, hogy az ágybavizelés majd magától elmúlik. Az igazság azonban az, hogy az éjszakai ágybavizelés betegség, melyet általában egyszerűen és véglegesen meg lehet gyógyítani.

Az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna) egy, az ötévesnél idősebb gyermekeket sújtó betegség. Jellemzője: az éjszakai vizeletürítés akarattalan, nem kíséri semmilyen központi idegrendszeri probléma. A világ számos országában előforduló betegségben Európában több mint ötmillió gyermek szenved. A fiú gyermekeknél gyakoribb az előfordulási aránya, mint lányoknál. Egy felmérés szerint a teljes hét éves korosztály 16%-a szenved ebben a betegségben - kezelés nélkül.

Téves elképzelés, hogy a gyermekek „kinövik" a bepisilést! Ezt erősítik meg a felnőtt korosztály körében végzett kutatási adatok is: Hong-Kong-i vizsgálatok szerint enuresisben a 40 évesnél fiatalabb felnőtt populáció 2,5%-a érintett, és 50%-uk hetente háromszor vagy többször bevizel.

Általános tapasztalat, hogy a szülők sok esetben -az általában gyermekkorban jelentkező- tüneteket rosszul értelmezik annak ellenére, hogy krónikus, elhúzódó betegségről van szó. Gyakran nem ismerik fel, és/vagy nem értik meg e betegség ismérveit: a szülői társadalom majdnem fele tudomást sem vesz a betegség létezéséről, vagy egészen addig vár a cselekvéssel, míg a gyermek legalább hetente három éjszaka bepisil, sőt 80%-uk tévesen: a stressznek, félelemnek tulajdonítja a bevizelést.

Egy kilenc éven keresztül folyó Hong-Kong-i kutatásban, amelyben 246 gyermek vett részt, megvizsgálták a fenti problémát. A gyermekeket két csoportba sorolták: bepisilők (enuretikusok) és nem bepisilők (nem enuretikusok). A csoportok közötti különbséget három területen hasonlították össze: az alvás minősége, a központi idegrendszer működése és a kognitív teljesítmény vizsgálati szempontjai alapján.

Az eredményekből három következtetés vonható le:

• Nem a „túl mély alvás" a betegség oka
• Az enuretikusoknak gyengébbek a reflexei
• Globálisan gyengébb kognitív (megértési, tanulási) funkciók jellemzik az enuretikusokat, akik állapota kezeléssel javítható

A kutatások eredményeinek összefoglalása

„E tanulmányok áttörést hoztak az éjszakai bevizelés megértésében; most már tudjuk, létrejön egy hólyag-agy párbeszéd, melyben a hólyag-diszfunkció az alvás, a központi idegrendszer és a kognitív teljesítmény komoly működészavarát okozza. Még fontosabb, hogy mindegyik paraméter a fentiek közül helyreállítható és jelentősen javítható korrekt diagnózis és a hólyag-diszfunkcióra koncentráló sikeres kezelés mellett. Mindez jelentősen javítja a bepisilő gyermekek közérzetét." /C. K. Yeung professzor - az ICCS elnöke/

Szakértők figyelmébe

Adatok: néhány vizsgálati eredmény

Az International Children's Continence Society (ICCS - Nemzetközi Gyermek-kontinencia Társaság) három kiemelt kutatást folytatott, amelynek részleteiről, összehasonlító eredményeiről a mellékelt anyag nyújt tájékoztatást. Három témakörben más-más szempontból vizsgálták meg az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna) betegségének megjelenését az ötévesnél idősebb gyermekek körében.

1. kutatás

Nem a „túl mély alvás" a betegség oka

35 bepisilő gyermek alvási mintázatát hasonlították össze 21 nem bepisilő, azonos korú gyermekével: a gyermekeket éjjeli alvás közben poliszomnográf és folyamatos hólyag-monitorozás eszközökkel vizsgálták.

Eredmény: mély alvás szignifikánsan ritkábban (p<0,05), felületes alvás gyakrabban (p<0,01) fordult elő a bepisilőknél, akiket felébreszt a gyakori hólyag-aktivitásuk, így alvásuk megzavart és felületes lesz, az alvással töltött idő csökken és felaprózódik. A számok azt sugallják, hogy a bepisilő gyermekek rosszabbul alszanak a nem bepisilőkhöz képest. Paradox módon ébredési küszöbük mégis magasabb, a nem enuretikus gyermekekétől, így nehezebb őket felébreszteni. Éjszakai hólyag-kapacitásuk pedig jelentősen: mintegy 44%-kal kisebb a koruknak megfelelőnél.

2. kutatás

Az enuretikusoknak gyengébbek a reflexei

52 bepisilő gyermek központi idegrendszerének működését hasonlította össze 15 korban hozzájuk illőével. Tesztelték a gyerekek agytörzsét a PPI reflex (prepulse inhibition of startle) segítségével, melynek működése során egy erősebb inger - vizelési szükség - kioltódik egy gyengébb stimulus hatására: az agy parancsot ad a hólyagnak, hogy tartsa vissza a vizelet kiürítését. A PPI reflex eredménye szerint a bepisilő gyermekek agytörzsi működése szignifikánsan rosszabb, (p<0,005) a nem bepisilőkhöz képest.

A széles körben elfogadott P300-eseménykapcsolt potenciál késésén alapuló teszt (latency of P300 event-related potentials (ERP) test) segítségével kimutatható az észlelés késedelmessége, valamint, hogy a bepisilő gyermekek felismerése késik és gyakoribbak az észlelőképesség zavarai is (p<0,005).

Kezelés híján a bevizelő gyermekek agytörzsi funkcióinak módosult volta hólyagműködési és alvászavart, magasabb ébredési küszöböt eredményez. Megfelelő terápia után azonban az eredmények normalizálódnak (PPI p<0,05, P300 ERP latencia p<0,05).

3. kutatás

Globálisan gyengébb kognitív funkció jellemzi az enuretikusokat, állapotuk kezeléssel javítható

95 ágybavizelő gyermek kognitív teljesítményét vizsgálták 46 azonos korú, nem bepisilő gyermeké mellett. Tesztek segítségével vizsgálták a gyermekek intelligencia-hányadosát, koncentrálóképességüket, figyelmük terelhetőségét, rövid- és hosszú távú memóriájukat, tanulási sebességüket, feldolgozó- és reakciókészségüket.

Eredmény: a bepisilők rosszabb teljesítményt nyújtottak e tesztek során, mint egészséges társaik, mely globálisan gyengébb kognitív funkciójukról árulkodik.

Hat hónapos sikeres, kombinált terápiát (desmopressin plusz uroterápia, mely utóbbi a háttérben rejlő hólyag-diszfunkciót volt hivatva javítani) követően azonban jelentős javulás mutatkozott az alvászavarok, agytörzsi és kognitív működészavar terén egyaránt.

Ennek során az enuretikus gyermekek az alábbiakban mutattak javulást:

• alvásból felébredés képessége (p<0,01)
• agytörzsi funkciók a PPI reflex (p<0,05) és a P300 ERP ˙(p<0,05) alapján
• Kognitív teljesítmény a Raven-féle „Progressive Matrices Test" szerint (p<0,05); rövidtávú memória és megjegyzőképesség a „HK List Learning Test" szerint (p<0,005); koncentráló-képesség a „Digit Cancellation Test" szerint (p<0,005); valamint reagáló-képesség a Conner-féle „Continuous Performance Test" alapján (p<0,05).

Forrás - OSCAR Communication