Az éjszakai alvás kialakítása a csecsemőknél elsődlegesen szoktatás eredménye. Törődő odafigyeléssel elérhető, hogy néhány hónapos csecsemő az éjszakát átaludja, de rossz szoktatással az is, hogy az éjszaka nagy részét ébren töltse a szülők asszisztálása mellett. Ez utóbbiért általában csak annyit kell tenni, hogy felsíráskor az anya nemcsak hangjával igyekszik megnyugtatni gyermekét, hanem - kivéve a kiságyból - testi közelségével, sőt, ennivalóval, innivalóval is. Egészséges, jól fejlődő babának erre nincs szüksége. Nem lesz szorongó attól, hogy éjszakánként szülei nem ringatják, szórakoztatják, s ezen keresztül nem tanul meg szinte születése pillanatától uralkodni a családon.

Az élettér tágulásával, a mozgásfejlődéssel szinte egyenes arányban csökken az alvásigény. Egyéves kor utánra délutáni és éjszakai időszakra korlátozódik. A délutáni alvást általában 4-5 éves korig igénylik a gyerekek. Erőltetni nem praktikus. Annál fontosabb figyelni az esti elalvásra. Egészen kisgyerekkortól ki lehet alakítani az esti elalvás szertartását mindennap meghatározott időben, meghatározott tevékenységhez (fürdés, mese) kötve. Így nem lesz problémás a kisiskolás elalvása sem, pihenten tud figyelni másnap feladataira.

Alvászavarról érdemben akkor beszélhetünk, ha a kialakult, addig jól működő szokásrend változik meg. Kisgyermek- és iskoláskorban a megnehezített elalvás jellemző. Hátterében félelem van, ami vagy vélt vagy valós. A félelem tárgyiasulhat olyan módon, hogy a valódi okhoz semmi köze, mégsem jó módszer, ha a szülő kézlegyintéssel elintézi. Ugyanis a gyermek nem tudja érzéseit adekvát szavakkal kifejezni, mert bizonyos érzelmekre, megsejtett bonyolult összefüggésekre nincs szókészlete. Ha az állapot elhúzódik - a szülő megnyugtató törődése ellenére -, a gyermek elfárad, elbizonytalanodik. Ennek jelei nappali tevékenységére is rányomják bélyegüket. Ilyenkor érdemes pszichoterápiás segítséget kérni.

Serdülőkor tájékán jelentkező elalvási zavar, ha tartósan rögzül, depressziós betegség előfutára lehet. Külön kiemelést érdemelnek az alváshoz kapcsolódó tünetek, az éjszakai ágybavizelés, felriadások. Ezek nagy része aktuális konfliktushelyzethez, pszichotraumához köthetők. Melléjük félelmet keltő, üldöztetéses tartalmú álmok is társulhatnak. Mindkét tünet tartós jelenlétekor, valamint akkor is, ha a gyermek alvajáró (álom-lét állapotában különböző cselekvéseket hajt végre, amelyekre ébredés után nem emlékezik) neurológiai kivizsgálás indokolt.

Belényessy, I.

Forrás - Gyógy-ír - Kisalföld