Az aromaterápia egyre szélesebb körben elfogadott kiegészítője a hagyományos gyógyászatnak és az alternatív gyógymódoknak egyaránt. Az aromaterápia idegrendszerre gyakorolt hatása segítheti az ellazulást, a stressz oldására és a kedélyállapot javítására egyaránt alkalmas. Az aromaterápia alkalmazása révén megelőzhetők és gyógyíthatók bizonyos betegségek. Az aromaterápia a növények különböző részeiből kivont illóolajakat használ, melyek rendkívül tömények, így néha egy-két csepp is elég a kívánt hatás eléréséhez.

Ez után a bevezető után álljon itt egy kis visszatekintés az aromaterápia történetére. A különböző illatokkal, aromákkal végzett terápia több ezer éves múlttal rendelkezik, bár alkalmazása koránt sem volt olyan tudatos, mint napjainkban. A nomád törzsek már időszámításunk előtt 4000-től ismerték bizonyos növények hallucinogén hatását. Feljegyzésekből ismert például, hogy a szkíták belélegezték a forró kövekre dobott vadkender füstjét.

A régi sámánok tevékenysége is köthető bizonyos szempontból az aromaterápiához, ugyanis gyakran használtak gyógyító hatású növényeket, illetve hallucinogén növények füstjével idézték elő a transz állapotát. Ehhez persze elengedhetetlen volt a növények tökéletes ismerete.

Az ókorban bizonyos növényeket szent tulajdonságokkal ruháztak fel és elégették őket, így ajánlva fel azokat az isteneknek áldozatul. A "szent" növényeket varázserővel ruházták fel, melyek többnyire gyógyító hatásúak is voltak.

A növények gyógyító erejét mindenkinél jobban ismerték a kínaiak és az egyiptomiak. Az egyiptomiakról köztudott, hogy készítettek illóolajakat, gyógyszereket és különféle kozmetikumokat és ezekkel kereskedtek. A görögök az egyiptomiaktól tanulták az illóolaj készítésének és alkalmazásának tudományát, majd továbbadták azt a rómaiaknak. Európában az illóolaj először a 10 században vált ismertté, természetesen először rózsavíz formájában terjedt el. A következő századokban már kifejlődött a parfümkészítés művészete. Akkoriban az illóolajak alapanyagául kizárólag a virágok szolgáltak, de az illat tartósítására már több módszert kidolgoztak. A parfümkészítők hírnévre és jelentős vagyonra tettek szert.

A gyógyászatban a középkortól kezdve alkalmaztak illatterápiát, legelőször a rozmarinesszenciát használták. A 16. században már több mint 70 illóolajat ismertek és alkalmaztak.

Az illatanyagok terápiás módszerét Gattefossé, francia gyógyszerész nevezte először aromaterápiának. Ő az illóolajakból különféle kozmetikumokat és bőrgyógyászati készítményeket állított elő. Az első aromaterápiás klinika megalapítására mégis Amerikában került sor, mivel Godissart felismerte az aromaterápiás gyógyításban rejlő hatalmas lehetőséget. Az aromaterápiás klinikán gyógyítottak bőrrákot, kezeltek üszkösödést és fekélyeket is. A második világháború sebesültjeinél már elterjedtté váltak az aromaterápiás kezelések.

Napjainkban egyre elterjedtebb az aromaterápia alkalmazása egyéb gyógymódok kiegészítéseként. Gyakran ötvözik az aromaterápiát a keleti masszázzsal, de gyakran alkalmazzák a hagyományos gyógyászati eljárások kiegészítőjeként is. A levendula például egyaránt alkalmas a kórtermek illatosítására illetve a fertőzések megelőzésére. Japánban pedig úgy vélik, hogy a borsmenta fokozza a koncentrációs készséget, ezért előszeretettel alkalmazzák különböző hivatalokban.