Az allergiás egyén tulajdonképpen az élettől fél, így mindazt elutasítja, ami maga a lüktető elevenség: a szexualitást, szerelmet és agressziót, sőt még a házi port is, vagyis az alantas matériát.

Eszményképe a tisztaság, emelkedettség, nemesség. Nem látja be, hogy az ösztönöktől és agresszióktól mentes steril környezet valótlan. Olyan életre vágyik, melyre egyáltalán nem illik az "élet" megnevezés.

„Allergia: túlérzékenység, agresszió, védekezés, elfojtott támadókedv, az élettől való félelem”

Az allergia jelzi

Allergia jelzi, hogy életünk egyik területével nem kívánunk érintkezésbe lépni vagy szembenézni. Mivel elképzeléseimmel élesen ütközik, ezért elfordulok tőle, belsőleg elutasítom. Azt gondolom, nem kellene, olyannak lennem amilyen vagyok, tehát személyiségem egy részét utasítom el. Jobb vagy tisztább szeretnék lenni, mint amilyen vagyok, de mindez csak saját megítélésem. Ha valamivel szembefordulok, gyakran bezárkózom, elszigetelem magam, csak korlátozott készség van bennem, hogy az új dolgokat elfogadjam. Allergiám kiváltó oka az élet valóságával szembeni hibás viszonyulásomban keresendő: testem felfokozottan reagál a külvilág támadásaira, melyek valójában nem azok.

Amit tenni kell allergia estén

Az allergia arra ösztönözzön minket, hogy az élet és ne a róla alkotott elképzelésünk szerint éljünk. Az allergia az élet hozzánk szóló felszólítása, hogy mondjunk igent az életre még akkor is, ha az látszólag tökéletlen. Ne akarjunk eszményképet megtestesíteni, de engedjük létezni a bennünk rejlőt, tulajdon valóságunkat.

Az élet azért olyan, amilyen, mert ennek így kell lennie. Az emberek is olyanok, amilyenek, s nem azok, akiknek elképzelésük szerint lenniük kellene. Fogadja el az élet realitásait, adja fel hiteltelenné vált értékrendjét, s hagyjon fel a dolgok szüntelen értékelésével. Fogadja el őket úgy, ahogy vannak mert minden értékes tapasztalatul szolgálhat, még akkor is ha kellemetlen az élmény.

Fontos, hogy merjük vállalni rejtett agressziónkat és találjunk megfelelő utat ezen indulatok kifejeződésre juttatásához. Ismerjük fel, hogy félelmünk nem más mint saját tudatunk terméke. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy voltaképpen „mitől félek és miért”?

Próbáljon leszokni arról, hogy örökké értékeljen és ítélkezzen. Semmi szükség felesleges képzeteket keltenie önmagában. Inkább fogadja el a valóságot úgy, ahogy van, hagyja létezni és éljen benne. Újra, meg újra tudatosítsa magában: „Fokozatosan meg kell tanulnom, hogy mindent szeressek, és semmit se rekesszek ki, még a látszólag rosszat, gonoszat és tökéletlent se. Az állatiast is elfogadom az emberi lét részeként, felfedem és megélem magamban."

Hagyjuk létezni az életet úgy ahogy, van, és ne rekesszünk ki egyetlen szférát sem. Élni azt jelenti, hogy teljesen magunkba fogadjuk a világot. Ha képesek vagyunk így élni, akkor felismerhetjük a tökéletlenben a tökéletességet. Nem lesz számunkra többé ellenség, hiszen az ismeretlen is jó barátunk csupán nem kötöttünk vele ismeretséget.


Mészáros Márk