Mivel a betegnek panaszt okozó időszak viszonylag rövid, van, aki kicsinyíteni próbálja az ezzel kapcsolatos gondokat, pedig az allergiás nemegyszer kínkeserves heteket-hónapokat él át. Éppen ezért, a gyógyszeres terápia mellett minden lehetőséget meg kell ragadnunk a tünetek enyhítésére.

Néhány esetben - mint láttuk - könnyű az allergénmentesítés, csak “száműzzük” otthonunkból a macskát vagy az atkát, és boldogan élhetünk, míg meg nem halunk. A növények okozta allergia esetében sajnos ez nem megoldható, tekintettel a növények nagy számára és elterjedtségére, nem beszélve az igen hatalmas tömegű allergizáló pollenről.

Néhány gyakorlati tanácsot azért célszerű a betegnek betartania. Ha a pollenszezonban nem mehet magas (legalább 2-3000 méteres) hegyek közé, akkor otthon próbáljon meg óvintézkedéseket tenni. Délelőttönként, kora délután ne sétálgasson a szabadban, mert a növények reggel bocsátják ki pollenjeiket. A szám délig meredeken emelkedik, aztán késő délutánra lecsökken, a pollen “leülepszik” - feltéve, hogy nem fúj a szél. Városokban azonban egész nap magas lehet a pollenszám, különösen akkor, ha a meleg levegő megreked. Ez az egyik magyarázat arra, hogy a városokban miért van több allergiás panaszokkal küszködő ember, mint vidéken.

A másik magyarázat a légszennyeződés. Kétségtelen, hogy a savas, kén-dioxidos levegő károsítja a nyálkahártyát, így elősegíti az allergia kialakulását. Pollenszezonban tehát - a szokástól eltérően - nem javasolt a szellőztetés. Célszerű a lakást légszűrővel ellátni, ám óvakodjunk az úton-útfélen hirdetett, drága, de nem igazán hatékony készülékektől. A korszerű kocsikat már felszerelték pollenszűrővel, a többiben célszerű az ablakot csukva tartani, bármilyen meleg is van.

Amellett, hogy a telken kiirtják a gyomokat, nem árt; ha az allergiás beteg hozzátartozói hetente nyírják a füvet, ezzel is meggátolva a füvek virágzását. Ebben az időszakban ne tervezzünk kirándulásokat a szabadba, a szülők ne engedjék allergiás gyermeküket a fűben hemperegni vagy letépkedni a növényeket. Eső után ki lehet menni a szabadba, mivel a csapadék lemossa a talajra a polleneket. Amikor hazamegyünk, mossuk meg az arcunkat, kezünket, mert a pollenek ráragadnak a bőrre, szemöldökre; szempillára. Ha a beteg nem kényes, mossa át az orrát is tiszta vízzel, így az orrnyálkahártyáról is eltávolíthatja a polleneket. A ruhát jobb lecserélni, és egy nem allergiás személlyel leporoltatni a lakáson kívül, vagy egyszerűen csak kimosni. A napszemüveg, szemüveg megakadályozza a pollenek bejutását.

A pollenallergiás beteg ne egyen mézet, virágporkészítményeket, propoliszt. Különösen óvakodjon a gyógyteáktól, mert - mint már említettem - súlyos tüneteket is okozhatnak.

Igen ritkán előfordul, hogy a pollenallergiás beteg nemcsak az adott szezonban mutat tüneteket, hanem egész évben. Ilyenkor vagy más környezeti allergénre is érzékeny, vagy olyan szobanövény van a lakásban, ami keresztreakció révén panaszokat okozhat a betegnek. (Ilyen növény például a Dieffenbachia - buzogányvirág -, melyről nem is gondolnánk, hogy illóolaja képes allergiás tüneteket kiváltani.) Ezért otthonra nem javasolt a virág, különösen a vágott virág nem, még ha ez nagy bánatot is okoz a betegnek.

Végezetül, ha a családban pollenallergiás 'beteg van, célszerű a szabadságot abban az időszakban kivenni, amikor a beteg tünetei várhatóan kiújulnak, és ha van rá mód, vagy a tengerpartra, vagy a hegyekbe utazni.

Azoknak a betegeknél;, akik csak a pollenre érzékenyek, jót tehet a barlangi levegő, de a penészgombára allergiásoknak kifejezetten ártalmas is lehet. Újabban hirdetik a sós barlangokat is, azzal az indokkal, hogy a sós levegő igen jó az asztmásoknak. A jótékony hatást azonban itt is a pollenmentes környezet váltja ki. Gyakran ajánlják a “sós” tengeri levegőt az allergiás betegeknek, holott egyszerűen arról van szó, hogy a szél nem a szárazföld, hanem a tenger felől fúj, tehát a levegő mentes marad a pollenektől. A pollenallergia elleni védekezés legfontosabb láncszeme a gyomnövények módszeres kiirtása.


Forrás - Allergia - SubRosa Kiadó