A pajzsmirigy és betegségei talán a leghamarabb váltak ismertté a belső elválasztású mirigyek között. Paracelsus az 1500-as években ismertette az endémiás golyvát és a kreténizmust (veleszületett pajzsmirigyhormon-hiány), amely Salzburg környékén igen elterjedt volt. E betegségek kezelésében 1820 körül már alkalmazták a jódot, azonban nem ismerték fel, hogy a betegség oka a jódhiány lenne.

Nagy előrelépést jelentettek a pajzsmirigy fiziológiájának, szerepének tisztázásában Kocher pajzsmirigy-kiirtásos műtétei a múlt század végén. Kocher e műtéteket a hatalmasan megnagyobbodott, légzési nehézségeket okozó golyvák kiirtására végezte. Bár sikerült a műtéti technikát úgy tökéletesítenie, hogy a műtéttel közvetlenül összefüggő halálozás jelentősen csökkent, később betegein a már korábban ismert kreténizmushoz hasonló tünetek kialakulását észlelte. Ezek a megfigyelések nyitották meg az utat a pajzsmirigy élettani funkciójának megismeréséhez.

1891-ben, alig 2 évvel azután, hogy Brown-Sequard a világon először - önkísérlettel - alkalmazott hormonterápiát, a pajzsmirigy hiányos működésének kezelésére már pajzsmirigykivonatot alkalmaztak, sikerrel. Újabb mérföldkő volt a pajzsmiriggyel foglalkozó tudományág történetében, mikor 1917-ben svájci iskolás gyerekeknek a golyva kezelésére és megelőzésére jódot adtak. A gyerekek közt a golyva előfordulása rohamosan csökkent. Ennek nyomán először 1922-ben a svájci Appenzell-kantonban, majd fokozatosan Európa többi, jódhiányos területén is bevezetik a jódozott só árusítását, s hamarosan visszaszorul a golyva és a kreténizmus előfordulása. Feltétlenül meg kell emlékeznünk a radioaktív jódizotópok alkalmazásának kezdeti lépéseiről is. 1935-ben amerikai tudósokban fogalmazódik meg a kérdés, hogy a radioaktív jódizotópok használhatók lennének a diagnosztikában és terápiában, s 2 év múlva megkezdődnek a kutatások, 1941-ben pedig megtörténik az első sikeres terápiás beavatkozás I-130 izotóppal. Később a kedvezőbb felezési idejű I-131 használatára térnek át, s ennek elterjedésében közrejátszik könnyű előállíthatósága is.

A történeti áttekintés után nézzük, mi az, amit jó ha tudunk a pajzsmirigyről. Pillangóalakú szerv, két lebenye a légcső két oldalához simul, keskeny híd köti össze őket. A normál nagyságú pajzsmirigy nem látszik, és csak gyakorlott vizsgáló tudja kitapintani. Kivételes esetben extrém nagyra is megnőhet.

A pajzsmirigy az agyalapi mirigy vezérlete alatt termeli hormonjait, a tiroxint és a trijódtironint, vagy röviden T4-t és T3-t. E két hormon jódot tartalmaz, ezért a zavartalan hormonképzés feltétele a megfelelő mennyiségű jód jelenléte a szervezetben. Mivel környékünk jódhiányos terület, kicsit oda kell figyelnünk a jódbevitelre. Különösen gyermek- és fiatal felnőttkorban részesítik előnyben a jódozott só használatát.

A pajzsmirigyhormonok hatásai közül meg kell említeni az úgynevezett kalorigén hatást (a zsírok, szénhidrátok és fehérjék égetéséből adódik), az idegrendszer fejlődésére és működésére kifejtett hatást, a szervezet növekedésére és fejlődésére gyakorolt hatást, a szív- és az izomhatást is. Míg régen az élet szempontjából nem tartották nélkülözhetetlennek e szervünket, ma már tudjuk, hogy hosszú távon az élet fenntartásához feltétlenül szükség van rá.

A pajzsmirigy betegsége a leggyakoribb endokrin megbetegedések közé tartoznak. Előfordul, hogy túl sok vagy túl kevés hormont termel, s ez együtt járhat a mirigy megnagyobbodásával, de megnőhet anélkül is, hogy a hormontermelése károsodik.

A pajzsmirigy megnagyobbodását strúmának vagy golyvának nevezzük. Már kisebb mértékű megnagyobbodást is tapintani, illetve látni lehet elöl a nyakon. A megnagyobbodás lehet egyenletes, de kialakulhatnak göbök vagy folyadéktartalmú tömlők, úgynevezett ciszták is a mirigyben. A strúma keletkezésének okai nem mindig ismertek. Vidékünkön talán a jódhiány a leggyakoribb ok.

Sokáig elképzelhetetlennek tartották, hogy valaminek a hiánya nem sorvadást, hanem megnagyobbodást okozzon, de ma már ez a jelenség ismert s nem csak a pajzsmirigy esetén. Egyes vidékeken olyan táplálékot fogyasztanak, aminek golyvaképző hatása van. Az úgynevezett autoimmun folyamatok is gyakran érintik a pajzsmirigyet, s a gyulladásos elváltozás megnagyobbodással, ritkábban sorvadással jár. A pajzsmirigyben kialakuló göbök általában jóindulatúak, előfordul azonban rosszindulatú daganata is. He nem jár együtt a hormontermelés megváltozásával, a strúma elsősorban esztétikai problémaként jelentkezik, ám ha túl nagyra nő vagy befelé terjed, nyomhatja a légcsövet és a nyelőcsövet, fulladást, nyelési zavart okozva.

A strúma vizsgálata az egyszerű tapintással kezdődik. Finom szerkezeti eltérések megítélésére és a nagyság pontos meghatározására az ultrahangvizsgálat szolgál. Az izotópos pajzsmirigyvizsgálat - a szcintigráfia - felbontóképessége nem olyan jó, mint az ultrahangé, viszont ez a módszer a pajzsmirigy egyes területeinek működéséről is képes információt szolgáltatni. Bizonyos esetekben a pajzsmirigy tűbiopsziás vizsgálatát is elvégzik, különösen a nem működő területekből, az úgynevezett hideg göbökből szokás mintát venni, mert elsősorban itt fordulhatnak elő daganatok. Mindig meghatározzák a hormonszinteket is annak eldöntésére, hogy a pajzsmirigy megnagyobbodásához nem társul-e működésbeli zavar.
Hogyan kezelik a golyvát?

Ha a hormontermelés normális, nagysága nem okoz panaszt, és nincs gyanú rosszindulatú elfajulásra, nem igényel különösebb kezelést. Feltétlenül szükséges a kezelés a pajzsmirigytúltengéssel (hyperthyreosissal) járó esetekben, nyomási tünetek fellépésekor, rosszindulatúság esetén. A kezelés lehet gyógyszeres, sebészi vagy izotópterápia, hogy melyik a három közül, azt természetesen a kezelőorvos dönti el, figyelembe véve a betegséget és a beteget is.


Forrás - Gyógy-ír - Kisalföld