Laboratóriumi eltérés vagy betegség? Ha betegség, akkor a túlműködés ok vagy csak tünet?

Pajzsmirigy-túlműködésről akkor beszélünk, amikor valamelyik pajzsmirigy-hormon szintje a vérben a normális tartománynál magasabb, avagy a pajzsmirigyet szabályozó agyalapi mirigy TSH nevű hormonja a normálisnál alacsonyabb. Ez a laboratóriumi eltérés sok esetben nem jelent tényleges betegséget.
Betegségről akkor beszélhetünk, amikor a szervezet igényeinél több a vérben keringő pajzsmirigy-hormonok szintje. Ebben az esetben sem mindegy, hogy a pajzsmirigy-túlműködés maga a betegség vagy ez csak tünet.
Az esetek jelentős részében az alcímben feltett kérdés egyértelműen megválaszolható, de nem egyszer a specialisták számára is az egyik, hanem a legnehezebb problémát jelenti a pajzsmirigy-betegségek kivizsgálása során. Bizonyos esetekben egyetlen vizsgálat nem is elegendő a kérdés eldöntéséhez.

Laboratóriumi eltérés betegség nélkül

Tisztában kell lenni azzal, hogy a pajzsmirigy alapfunkciójánál fogva nagyon érzékeny a szervezetet érő behatásokra, legyen az egy évszak-változás, egy családi tragédia, nőknél a menstruációs ciklus okozta stressz-hatás. Alkatilag labilisabb embereknél vagy a szervezetet fokozottabban igénybevevő állapotokban előfordulhat, hogy a megbízhatónak tekintett hormon-meghatározások is mutathatnak egészséges embereknél kóros értéket.

Ennek előrebocsátásával néhány gyakori példát említünk arra, amikor a hormon-meghatározás nem tekinthető megbízhatónak.

Korszerűtlen meghatározások

Az össz-tiroxin ("T4" vagy "totál-T4" vagy "össz-T4") meghatározás egyre inkább kiszorul a gyakorlatból. Ennek magyarázata, hogy akár a normál felső értéknél is 50%-kal magasabb értéket mutathat egészséges pajzsmirigyű emberekben. Ennek fő oka, hogy a vérben lévő pajzsmirigy-kötő fehérje szintjének emelkedése (ami nem betegség), megtévesztő módon emelheti a meghatározás során az össz-tiroxin értéket. A pajzsmirigy-kötő fehérjének szintjét leggyakrabban előforduló helyzetben a steroid-tartalmú hormon-készítmények (leggyakrabban fogamzásgátló tabletták) használata és maga a terhesség emeli meg. Manapság az össz-T4 meghatározást már hazánkban is elavultnak kell tekinteni, mert a szabad-T4 ("FT4") meghatározás kiszorította. Utóbbi meghatározására minden pajzsmirigy-betegekkel foglalkozó rendelésen lehetőség kell legyen.

Az össz-trijódtironin ("T3" vagy "totál-T3" vagy "össz-T3") meghatározásról hasonló mondható el, mint az össz-tiroxin meghatározásról. A gyakorlatban azonban ez jóval ritkábban okoz problémát, mert a betegek több mint 90%-ánál a szabad-T4 meghatározás révén tökéletesen lehet a pajzsmirigy-túlműködést diagnosztizálni illetve a betegség kezelése során a gyógyszeres kezelést meghatározni. Bizonyos esetekben azonban szükség lehet a szabad-T3 ("FT3") vizsgálatára.

Alacsony TSH-érték

Manapság a pajzsmirigy-működés szűrővizsgálatára is használt TSH-meghatározás a leggyakrabban meghatározott pajzsmirigy funkciós vizsgálattá vált. Pajzsmirigy működési eltérés gyanúja esetén végzett normális TSH-érték ugyanis a gyakorlatban egyet jelent azzal, hogy a gyanút elvethetjük, a pajzsmirigy-működése normális. A fordítottja azonban nem igaz: azaz a kóros TSH-érték nem jelent feltétlenül pajzsmirigy működési rendellenességet. A normálisnál magasabb TSH-érték majdnem minden esetben csökkent pajzsmirigy-működésre utal, ugyanakkor a normális értékhatárnál alacsonyabb TSH-szint nem ritkán pajzsmirigy szempontból egészséges emberben is észlelhető. Ez általában a 0,1-0,3 (0,1-0,5) mIU/l-s tartományra igaz. Ilyenkor általában a pajzsmirigy-hormonszintek a normális tartományban vannak. A későbbi ellenőrzéseknél pedig nem ritkán a TSH-szint is normalizálódik és később sem alakul ki pajzsmirigy működési rendellenesség a betegnél. Valószínűleg a TSH-meghatározás túlérzékenységéről van szó. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy a pajzsmirigy megnagyobbodása sokszor áll az ilyen eltérés hátterében: a nagyobb pajzsmirigy-sejttömeg relatív pajzsmirigy-hormon-túlsúlyt idéz elő, és következményesen válik a normálisnál alacsonyabbá a TSH-szint.

A terhesség első hónapjaiban nagyon gyakran találkozzunk ezzel a helyzettel.

Terhesség és pajzsmirigy-hormon szint eltérés betegség nélkül a terhesség időszakában nagyon gyakori, pajzsmirigy-betegség nélkül előforduló helyzet, hogy a megbízható, korszerűnek tartható szabad-pajzsmirigy-hormon-szintek (szabad-T4 és szabad-T3) a normál felső határa fölé emelkednek. A méhlepény által termelt, a terhesség megtartásában alapvető fontosságú emberi koriogonadotrop (human choriogonadtotrop hormon azaz hCG) ugyanis a pajzsmirigyre is stimuláló hatást gyakorol, mert nagyon hasonló a kémiai szerkezete a TSH-éhoz. Amennyiben a szabad-T4 érték a normál felső határát 20%-kal nem haladja meg, nem beszélhetünk pajzsmirigy-túlműködésről, hanem maga az élettani állapot idézi elő ezt az eltérést. Mivel a vérben keringő szabad-T4 és szabad-T3 mennyiség megemelkedik, ezért következményesen a TSH-szint pedig lecsökken. Mivel a laboratóriumok által megadott normál tartomány nem terhes állapotra van megadva, így sajnos nagyon gyakran kelt teljesen felesleges aggodalmat a kismamában, és a pajzsmirigy betegségeiben kevéssé jártas kollégákban ez az ártalmatlan eltérés. Természetesen kétség esetén pajzsmirigy-szakemberhez kell fordulni.

PAJZSMIRIGY-TÚLMŰKÖDÉS, MINT TÜNET

A pajzsmirigy különféle gyulladásos betegségei esetén észlelhető nagyon gyakran ez a helyzet. Ebben az esetben a gyulladás által okozott sejtkárosítás révén a pajzsmirigy-sejtekben tárolt, kész pajzsmirigy-hormonok áramlanak ki a pajzsmirigyből a vérbe. Itt nem arról van tehát szó, hogy a sejtek termelnek sok hormont, hanem egy passzív folyamatról. Ennek felismerése azért fontos, mert ha ebben az esetben pajzsmirigy-hormontermelést gátló gyógyszer kap a beteg, az egyrészt nem az okot szünteti meg, másrészről nagyon könnyen és gyorsan pajzsmirigy-alulműködést idézhetünk elő ezáltal. A gyulladás okozta passzív hormon-kiáramlás ellen ugyanis a szervezet maga is védekezik, és ha semmilyen gyógyszert sem kap a beteg, akkor is gyakran fellép átmeneti csökkent pajzsmirigy-túlműködés azáltal, hogy a szervezet átmenetileg túlreagálja a passzív hormon-kiáramlás által okozott pajzsmirigy-túlműködést.

A gyakorlatban két típusú pajzsmirigy-gyulladás esetén számolhatunk ezzel a passzív hormon-többlettel. Az egyik az esetek nagy részében hirtelen kezdődő, a pajzsmirigy kemény, fájdalmas megnagyobbodásával, lázzal, magas vérsejt-süllyedéssel járó szubakut pajzsmirigy-gyulladás esetében. Itt a betegség kezdeti fázisában jelentkezik a túlműködés, melynek kezelése az esetek jelentős részében nem indokolt, mert az erőteljes gyulladáscsökkentő kezelés mellett a túlműködés spontán gyógyulása minden esetben bekövetkezik.

A másik a meglehetősen gyakori krónikus pajzsmirigy-gyulladás egyes eseteiben. Ez az esetek túlnyomó többségében anélkül áll fenn, hogy bármilyen panaszt okozna a betegnek, más esetekben a pajzsmirigy alulműködését idézi elő. Ritkán pedig aktív és nyugvó periódusok váltakoznak a betegeknél. Az aktív periódusban a sejtkárosítás által következik be a túlműködés. Ennek a leggyakoribb formája a szülés utáni első hat hónapban a nők 8%-ánál fellépő szülés utáni pajzsmirigy-gyulladás (post partum tireoiditisz). Ebben az esetben viszonylag könnyű dolga van az orvosnak, a szülés tényének ismerete segít abban, hogy elkerülhesse a felesleges gyógyszeres kezelést. Más esetekben azonban nagyon nehéz lehet a megfelelő kezelést megtalálni, és néha - tudván, hogy fokozott az esély a csökkent pajzsmirigy-működés kialakulására - mégis rákényszerül az orvos a pajzsmirigy hormontermelését gátló gyógyszer adására.

PAJZSMIRIGY-TÚLMŰKÖDÉS MINT TÉNYLEGES BETEGSÉG

Azt a nagyon-nagyon ritka betegséget épp csak megemlítjük, amikor az agyalapi-mirigy betegsége okoz fokozott TSH-termelést és ezáltal másodlagosan emelkedik meg a pajzsmirigy-hormontermelés. Ennek a másodlagos (szekunder) hipertireózisnak lehetősége akkor vetődik fel, amikor a vérben mind a TSH- mind a pajzsmirigy-hormonok szintje magasabb.

A gyakorlatban szinte kizárólag elsődleges (primér) pajzsmirigy-túlműködésről van szó, azaz a pajzsmirigy-túlműködést kiváltó folyamat a pajzsmirigyben zajlik.

A TÚLMŰKÖDÉS STÁDIUMAI

Kezdődő (szubklinikus) pajzsmirigy-túlműködés

Ez a fázis relatív pajzsmirigy-hormontöbbletet jelent, azaz a pajzsmirigy-hormonszintek még normális tartományban vannak, de szemben az egészséges pajzsmiriggyel ez már csak úgy tartható fenn, hogy a TSH-szint kórosan alacsonnyá válik. Ez azt jelenti, hogy a TSH 0,1 alá csökken a korszerű tesztekben. A pajzsmirigy-túlműködés tünetei az esetek egy részében enyhe formában vagy időszakosan már észlelhetők, más esetekben a beteg még egyáltalán nem érzi magát betegnek, mert semmilyen tünete sincsen.

Tényleges pajzsmirigy-túlműködés

Ebben a stádiumban, már a TSH-termelődés leállása (azaz a vérben nagyon alacsony vagy nem mérhető TSH-szint) sem elegendő ahhoz, hogy a pajzsmirigy-hormonszintek ne váljanak kórossá. Ezzel párhuzamosan a betegek alkati sajátosságoktól, életkortól és a pajzsmirigy-hormonszintek emelkedésének mértékétől függően különböző súlyosságú panaszoktól szenvednek.

A PAJZSMIRIGY-TÚLMŰKÖDÉS OKAI, KEZELÉSI MÓDJAI

Három jól körülhatárolható formája és ezektől függően igen eltérő kezelési módja van a pajzsmirigy-túlműködésnek.

Basedow(-Graves)-kór (= autoimmun hipertireózis)

Megfelelő jódellátottságú országokban ez a túlműködés leggyakoribb oka. Magyarországon általában a túlműködéses esetek 30-40%-át okozza. Lényege az, hogy a szervezet olyan, a saját sejtjei elleni ellenanyagokat termel, melyek a pajzsmirigy-sejtekhez kötődve azokat fokozott hormon-termelésre serkentik.
Jellegzetességei: a pajzsmirigy egészét érinti a betegség, ezáltal a legtöbbször a pajzsmirigy változó mértékű megnagyobbodásával is jár. Majdnem minden betegnél jelentkezik enyhébb-súlyosabb formában szemtünet is. Ennek oka, hogy a szemizom-ellen is termelődik ellenanyag a szervezetben. Ez a szemtünet legtöbbször közel egyidőben lép fel a pajzsmirigy-túlműködéssel, de előfordulhat évekkel korábbi vagy későbbi jelentkezése is.

A betegség szemben a másik két kórformával, jóval gyakrabban hirtelen kezdetű, a kezdődő stádiumot igen ritkán észleljük. Ha ezt észleljük, a betegség kifejlett formáját megelőzni akkor sem lehet se gyógyszeres kezeléssel, se az életmód vagy az étrend befolyásolásával. A szemtünetek és a hirtelen kezdet mellett az is jellemzi ezt a formát, hogy itt észleljük a legsúlyosabb hormon-eltérést és ennek megfelelően a legsúlyosabb tüneteket is. További jellegzetessége, hogy fiatalabb korban (20-40 év között) lép fel leggyakrabban, míg a másik két kórképre az idősebb életkorban való kezdet a jellegzetes.

Pajzsmirigy autonomia (egy vagy többgócú autonom adenoma)

Ez a pajzsmirigynek egy olyan göbét jelenti, mely a szervezeti szabályozástól függetlenül termel pajzsmirigy-hormonokat. Ezt szokták hívni "forró" göbnek is. A göbök kezdetben normális pajzsmirigy-működéssel járnak, majd előbb csak a TSH-érték válik kórossá (szubklinikus, tünetekkel még nem járó hipertireózis) majd pedig a tényleges pajzsmirigy-hormonok is kórossá válva tüneteket okoz a betegség.
Jellemző a betegségre a lappangó, alattomos fellépés, az idősebb korban való jelentkezés. Fontos tudni, hogy keletkezésében az egyik, hanem a legfontosabb tényező a jódhiány, ugyanakkor ha egy már kialakult autonom adenomát jóddal telítünk súlyos, elhúzódó pajzsmirigy-túlműködés lép fel.
Az esetek nagyobb részében egy autonom adenomája van a betegnek, de viszonylag gyakran többgócú, ritkán az egész pajzsmirigyben jelentkező apró gócos disszeminált formában jelentkezik. Kimutatásához nélkülözhetetlen a pajzsmirigy izotóp-vizsgálata.

Többgöbös golyva pajzsmirigy-túlműködéssel

szintén jódhiányos területeken jelentkezik, szintén idősebb korban, mint a Basedow-kór. Sok tekintetben hasonló az autonom adenomához, attól nem mindig különíthető el. Itt azonban nem vagy nem elsősorban az okozza a túlműködést, hogy a göb vagy göbök függetlenül termelik a pajzsmirigy-hormonokat a szervezet igényeitől, hanem a jódhiány hatására a pajzsmirigy közel egésze évtizedek alatt göbösen átalakul, olyan sok a göb és pajzsmirigy-sejttömeg, ami passzív módon okozza a túlműködést. (Némi leegyszerűsítéssel azt kell elképzelni, hogy a normálisnak többszöröse a pajzsmirigy-sejt mennyiség. Ahhoz, hogy ez ne idézzen elő túlműködést egy-egy sejt csak a szokásos pajzsmirigy-hormon mennyiség töredékét termelheti csak. Egy határnál jobban visszafogni azonban nem tudják a sejtek a hormon-termelést.)

A PAJZSMIRIGY TÚLMŰKÖDÉS KEZELÉSE

Alapvető fontosságú, hogy a pajzsmirigy-túlműködést minden esetben meg lehet gyógyítani. Szintén alapvető fontosságú, hogy az a törekvés, hogy a beteg embernek ne csak az életkilátásai, de az életminősége is ugyanolyan legyen a kezelés után mintha nem lett volna a betegsége, az esetek túlnyomó részében szintén teljesíthető.

Basedow-kór gyógyszeres kezelése. Kezdetben minden esetben a hormon-termelést gátló gyógyszert kap a beteg. A pajzsmirigy-működés normalizálódása után (mely általában 3-6 hetet vesz igénybe) a pajzsmirigy nagyságától függően két lehetőség van. Jelentős nagyságú (50 ml-nél nagyobb térfogatú) pajzsmirigy esetében a tapasztalatok szerint nem várható, hogy a gyógyszeres kezelés mellett végleg meggyógyítható a betegség. Ilyen esetben, miként akkor is, ha az egyébként nem nagy pajzsmirigyben, bizonyos nagyságot meghaladó (3 cm-nél nagyobb) göb van, a műtét jelentheti a végleges kezelést.

Ha a pajzsmirigy nincs jelentősen megnagyobbodva, akkor a pajzsmirigy hormontermelését gátló gyógyszeres kezelést általában 1-1,5 évig folytatják rendszeres (1,5-2 havonkénti) hormon-ellenőrzésekhez igazított adagban az orvosok. Ezzel a kezeléssel a betegek 40-50%-a végleg meggyógyul, azaz soha többet nem lesz pajzsmirigy-betegsége. Azoknál, akiknél akár a gyógyszeres kezelés mellett, akár a gyógyszer elhagyása után kiújul a betegség - leggyakrabban az első 5 éven belül, de előfordulhat 30 évvel később is az ismételt túlműködés - meg szokták ajánlani a túlműködés végleges megszűnését eredményező izotóp- vagy műtéti kezelést. Általában nincsen akadálya annak, hogy a betegség kiújulása esetén a gyógyszeres kezelést folytassa a beteg, de azzal tisztában kell lenni, hogy még azoknál, akik jól viselik a betegséget és nem okoz lelki problémát a rendszeres gyógyszerszedés, időszakonként enyhe-mérsékelt pajzsmirigy-túlműködéses periódusok fellépnek. Ez bizonyos veszélyeket jelenthet, különösen idősebb korban a szívritmus-zavart előidéző hatása, a szívműködésre gyakorolt vissza-visszatérő fokozott terhelés valamint a pajzsmirigy-túlműködés csontritkulást elősegítő hatása révén.

Basedow-kór jódizotóp kezelése Akiknél a túlműködés kiújul vagy az átlagosnál jelentősen nagyobb, de még a műtétet szükségessé tevőnél kisebb a pajzsmirigy izotóp-kezelést lehet elsősorban ajánlani. Határozottan és egyértelműen ki kell mondani, hogy az évtizedes tapasztalatok kizárják, hogy a pajzsmirigy-túlműködés miatt adott izotóp-kezelés rákkeltő hatású lenne. Ennek oka az, hogy a sugárzó izotóp a pajzsmirigyben koncentrálódik, relatíve rövid a lebomlási ideje és kicsi a sugárdózis.

Az izotóp-kezelés hatékony, a túlműködést biztonsággal megszünteti mindenkinél. Ugyanakkor ehhez esetenként 2 vagy 3 alkalommal kell az izotóp-kezelést adni, de ez - az ismételt orvosi rendelőben való megjelenést - kivéve nem okoz több ártalmat, mintha már első alkalommal végleg meggyógyult volna a pajzsmirigy-betegség. Az izotópkezelés hatásának a lényege, hogy a jódizotóp sugárzó hatása révén elpusztítja az őt felvevő pajzsmirigy-sejtet, és ezáltal szünteti meg a pajzsmirigy-túlműködést.

Az izotóp-kezelésnek két számottevő "mellékhatása" van. Az egyik, hogy 2-3 hónap kell ahhoz, míg a hatását teljes egészében kifejti, ez idő alatt a betegnek általában szedni kell a túlműködést gátló gyógyszert is. Ennél lényegesebb probléma, hogy izotóp-kezelés után a betegek 60-70%-nál csökkent pajzsmirigy-működés alakul ki, mely egy életen át tartó pajzsmirigy-hormon pótló kezelést tesz szükségessé. Ettől azonban nem kell megijedni. Természetesen nem öröm, ha ez kialakul, és nem is szabad kézlegyintéssel elintézni azt a kizárólag lelki ártalmat, ami azzal jár, hogy egy életen át minden reggel be kell venni a pajzsmirigy-hormont. De kizárólag a betegen múlik, hogy teljes életet tud-e élni ezzel. Ennek egyetlen feltétele, hogy a rendszeres ellenőrzéseken megjelenjen és a szakember gyógyszer-adagolásra és a következő ellenőrzés időpontjára vonatkozó utasítását betartsa! Ez esetben ugyanis sosem fog jelentkezni csökkent működés tünete, mert az orvos az ellenőrzések során azt még abban a stádiumban felismeri, amikor még nem okoz tünetet, és javasolni fogja a gyógyszedést. Annak magyarázata, hogy a gyógyszeresen normalizált csökkent pajzsmirigy-működés mellett teljes és korlátozás nélküli élet élhető abban rejlik, hogy gyógyszerben ugyanazt (nem hasonlót vagy serkentőt, hanem "egy az egyben") ugyanazt kapja a beteg, mint amit a pajzsmirigye csökkent mértékben termel. Amint a gyógyszer felszívódik a vékonybélből, és bekerül a vérkeringésbe, a gyógyszer nem különböztethető meg a pajzsmirigy által termelt hormontól.

Basedow-kór műtéti kezelése. Minél nagyobb valakinek a pajzsmirigye, annál valószínűbb, hogy sebészi kezeléssel oldható meg végleg a pajzsmirigy-túlműködése. A másik gyakori indoka a műtétnek, ha gyógyszeres vagy izotóp-kezeléssel sikeres kezelés lenne várható, de a betegnek súlyos a pajzsmirigy-betegséghez társuló szemproblémája. Itt lényeges lehet, hogy a szemprobléma rendeződéséhez minél előbb létrejöjjön az ideális stabil pajzsmirigy-működés, azaz végleg megszüntethető legyen a pajzsmirigy-túlműködés. Ennek legmegbízhatóbb módszere a sebészi kezelés. A pajzsmirigy-túlműködés sebészi kezelésénél a sebész elsődleges szempontja, hogy a műtét után minél kisebb legyen a pajzsmirigy-túlműködés kiújulásának kockázata. Általában elmondható, hogy a pajzsmirigy sebész a Basedow-kór műtéti kezelése során a pajzsmirigy 90-95%-át eltávolítja. Ebben az esetben azzal kel számolni, hogy a betegek 30-40%-ának gyógyszer nélkül is normális marad a pajzsmirigy működése, a betegek 60-65%-ánál gyógyszerrel tökéletesen normalizálható csökkent pajzsmirigy-működés alakul ki. (Más helyeken részletezzük a csökkent pajzsmirigy-működést, itt csak azt emeljük ki, hogy szemben a pajzsmirigy-túlműködéssel a csökkent pajzsmirigy-működés gyógyszeresen tökéletesen normalizálható, és szintén szemben a pajzsmirigy-túlműködéssel a gyógyszeresen normalizált csökkent pajzsmirigy-működés mellett teljes és korlátozás nélküli élet élhető!) Az ilyen jelentős pajzsmirigy-megkisebbítés után a betegek 5%-ánál fordul elő a túlműködés kiújulása. Utóbbi esetben izotóp-kezelést szoktak tanácsolni.

A PAJZSMIRIGY-TÚLMŰKÖDÉS TÜNETEI

A szervezet általános állapotától, az életkortól, a túlműködés mértékétől és nem utolsó sorban az egyéni érzékenységtől függően szélsőségesen változatos mértékű tüneteket okozhat a pajzsmirigy-túlműködés. Talán a legfontosabb dolog, hogy egy eléggé kellemetlen tünetekkel járó, a tüneteket tekintve nem ritkán csak lassan javuló betegségről van szó. A tünetek súlyosságával ellentétben szerencsére a betegség prognózisa kiváló. Elöljáróban nagyon fontos, hogy a túlműködés kezelése során az összes tünet hatékonyan enyhíthető!

A leggyakoribb tünetek a fogyás és a szapora szívdobogás. Jellemzően igen jó étvágy mellett következik be általában néhány hét, egy-két hónap alatt 5-10 kg-os fogyás. A szapora szívdobogásra az jellemző, hogy kezelés nélkül nyugalmi állapotban, nyugodt alvás közben is magasabb a pulzusszám. Ez a szívre elég jelentős terhelést jelent, hiszen még nyugalomban sem tud megfelelően pihenni a szív. Ez magyarázza, hogy a fizikai terhelést az ember jóval kevésbé bírja, mint korábban. Cipekedés, lépcsőzés gyakran nehézlégzést vált ki.

A fokozott idegrendszeri aktivitással kapcsolatos a tünetek másik csoportja: az ember feszült, ideges, néha a legcsekélyebb dolog is "kiborítja", ez a jelentősen fokozott ingerlékenység meg a beteg ember környezetének idegeit rongolják... Az ember izeg-mozog, nagyon nehéz egy helyben megülni, az ember állandóan menne. Az alvás is sokkal rosszabb lehet, ezáltal az ember nem tudja rendesen kipihenni magát, ami még egy lapáttal rátesz az eleve feszült állapotra.

Nyaki tünetek nagyon gyakoriak. A pajzsmirigy duzzadtabbá válik, fokozottá válik a pajzsmirigyen átáramló vérmennyiség. Gombócérzés, nyaki szorító érzés, időnként nyelési zavar, a nyak lüktetése szerepelnek leggyakrabban a nyaki panaszok között.
Egyéb tünetek a fokozott izzadékonyság, kézremegés, hajhullás, nőknél a menstruáció szabálytalanná válása. Hőemelkedés jelentkezhet, a meleget nagyon sokan nagyon nehezen bírják.

A Basedow-típusú túlműködés legfontosabb speciális tünete, mely elkülöníti a többi túlműködéstől a szemen észlelhetők. A fokozott könnyezést, enyhe fényérzékenység, a szemhéj duzzanata az enyhe formákban is észlelhetők szoktak lenni. A betegek majd mindegyikénél nagyon komoly aggodalmat vált ki, ha a szem dülledtebbé válik. Ennek mértéke az egyik legmeghatározóbb sok tekintetben: ha súlyos fokú, akkor a pajzsmirigy-túlműködés kezelését is meghatározza, nem beszélve arról, hogy ez komolyabb aggodalmat vált ki, mint az összes előbbi tünet együttvéve. A legkomolyabban veendő tünetek közé tartozik, ha pislogásnál a szemhéj nem fedi teljesen a szemet, mert ez alváskor a szem kiszáradását idézheti elő, s ez súlyos gyulladás forrása lehet. A súlyos szemproblémák szerencsére ritkák, és még ezek esetén is hatékony kezelésre van lehetőség. Itt azonban szükséges hangsúlyozni a pajzsmirigy-specialista szerepét. A pajzsmirigy betegségeinek jóformán mindegyikét megfelelően kezelheti, gondozhatja pajzsmirigy-betegségekben jártas, nem specialista. De szemtünetek jelentkezésekor mindenképp célszerű a pajzsmirigy-specialistát felkeresni. Közülük sokan megfelelő gyakorlatot szereztek a Basedow-kórral kapcsolatos középsúlyos szemelváltozások kezelésében, és mindenképpen elvárható tőlük, hogy időben felismerjék azokat a szemtüneteket, amik esetén szemész szakorvos bevonása is szükséges a kezelésbe.

Még egy tünetről kell szólni. Fiatalkorban és idősebbekben jóval gyakrabban fordul elő, hogy alig okoz tüneteket a túlműködés. Időskorban egy-egy pajzsmirigy-túlműködésre utaló tünet esetén is gondolni kell pajzsmirigy-túlműködés lehetőségére, különösen igaz ez bizonyos ritmuszavarokra.

Munkaképesség és pajzsmirigy-túlműködés. A mai világ nem kedvez annak, hogy a pajzsmirigy-túlműködést mindenkinél megfelelően lehessen kezelni. Ugyanis a fizikai és pszichés kímélet épp olyan fontos része a kezelésnek, mint az összes gyógyszer együttvéve. Az, aki a betegsége során ezt a fokozott kíméletet nem tartja be, az életét nem kockáztatja, az élettartam megrövidülését is csak ritkán, de sokkal nehezebben és lassabban fog meggyógyulni. Erős leegyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy az ember annyi évig nem lesz az igazi a pajzsmirigy-túlműködés után, ahány hónapig a túlműködés fennáll. A kezdeti pihenés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Orvosilag egyértelműen indokolt és szükséges legalább addig táppénzben lenni, amíg az FT4- és T3-érték nem normalizálódik (amennyiben a beteg az utasításokat maradéktalanul betartja, ehhez 3-6 hét kell az esetek nagy részében). Manapság, amikor az embernek a karrierje vagy az állása kerülhet veszélybe néhány hetes táppénzbe vétel miatt, az orvos nem tekinthet el ettől. Azt azonban tudni kell, hogy egy betegség mindig rosszkor jön. Ráadásul a pajzsmirigy-túlműködésnek magának a  kiváltásában is éppen szerepelhet egy nagyon feszített munkahelyi légkör (karrier-hajszolás, szorongás a munkahely elveszítése miatt). Nincs univerzális tanács, legfeljebb egy okoskodásnak tűnő dologra hívnánk itt fel azok figyelmét, akik úgy gondolják, hogy egy világ fog összeomlani, ha 6 hét táppénzre kell menniük: végig kell gondolni, hogy mennyire érdemes rabszolgájává válni/maradni annak a karrier-éhségnek, munkahelyi főnöknek, akitől annyi tolerancia sem remélhető, hogy egy betegség esetén tekintettel lesz a mi egészségünkre. És még egy praktikus felvetés. Vajon racionális-e a döntésünk - nem megyünk táppénzre, nem kérünk segítséget családtagtól - és 60%-os értékű munkát végzünk egy éven át, miközben két-három hónap táppénz után közel 100%-os értékű emberként térhetnénk vissza a robothoz. Ugyanakkor azt tanácsoljuk azoknak, akiket a fenti néhány mondat "megtalált", hogy kérjék ki kezelőorvosuk véleményét a hosszú távú gyógyulás konkrét esélyeiről. Itt leginkább a Basedow-kór gyógyszeres kezelésétől hosszútávon várható gyógyulás esélyeiről van szó. Erről célszerű az első ellenőrzés alkalmával véleményt kérni, kezdetben úgy is a gyógyszeres kezelés választandó, másrészről - régi tapasztalat, hogy - sokkal jobban látjuk saját helyzetünket is abban a stádiumban, amikor a gyógyszeres kezelés hatására már normalizálódtak a hormon-szintek. Megítélésünk szerint az orvos becslése alapján a betegnek joga eldönteni, hogy olyan esetben, ahol a végleges gyógyulásra nem megfelelőek az esélyek, már a túlműködés első jelentkezésekor valamelyik, végleges gyógyulás esélyével kecsegtető megoldást válasszon.


Forrás - konzilium.hu