Az asztmás gyermekek személyisége

Az asztmás gyermekek személyiségét sok kutató meghatározónak tartja. Szerintük az asztma hátterében az anyától való túlzott mértékű függőség áll. Ez határozza meg az ellenséges impulzusokat, gátlásokat, a hangulat és az érzelmi állapotok stabilitását, és a túlérzékenységet az emberi kapcsolatokra. Az asztmás nehezen sír, nem képes kimutatni szenvedését.

Talán érdemes közkinccsé tenni azt az értelmezést is, miszerint "az asztma elfojtott sírás az anya után". Mondhatnánk azt is, hogy "az asztmás hörgőivel sír". Eszerint a sírás eredetileg azért gátlódott le, mert a gyermeknek oka volt feltételezni, hogy az anyja elutasítja. Később ezt egy új konfliktus váltja fel, és a félelem attól, hogy a vallomás elidegeníti az anyát. Az asztmás roham eszerint nemcsak elfojtott sírás, hanem elfojtott gyónás, elfojtott vallomás is. És igaz fordítva is ez a megállapítás, hogy sokszor a rohamok megszűnnek, ha a gyermek képessé válik sírni.

Az asztmás tehát arra vágyik, hogy az anyja óvja, védje, ölelje körül. Ugyanakkor a túlzott közelség fullasztólag hathat.

Szeretném felhívni a figyelmet arra a megfigyelésre is, és ezt már részben említettem is, miszerint az asztmás betegek érzelmi feszültségét motoros és érzelmi megnyilvánulások, így sírás, nevetés, vallomástétel, sőt, maga az asztmás roham is csökkentheti. Az asztmás roham tehát az érzelmi feszültség lereagálásának a helyébe léphet.

A kutatók egy másik csoportja viszont úgy véli, hogy nincs egyáltalán specifikus asztmás személyiség.

Vannak-e hajlamosító szülők?

A kutatók többsége az anya elsődlegességét emeli ki. Az asztmára hajlamosító anya állandóan védekezik, másokat óv, az elvárásokra érzékeny, mivel mások megerősítésére szüksége van, gyakran hibáztatja magát. Az ilyen anya mellett a gyermek nyugtalan, bizonytalan és kiszolgáltatott. Örökösen az elválás félelmében él, és állandó függőségben. A védelemkeresés és a függetlenség közt feszülő ellentmondás az asztmatikus gyermek személyiségének alapja. Amennyiben az anya is asztmatikus, ott az örökletes alap mellett az anyával való azonosulás is szerepet játszhat a betegség kialakulásában. Az ilyen anya tudattalanul is fokozottan figyel a légzőszervekre. Az asztma a középpontba helyeződik és a légzőszervekre való fokozott figyelés váltja ki.

Bizonyos esetekben az anya az egészséges testvért elutasítja, míg a beteget speciális figyelemmel veszi körül.

Az apának is meghatározó szerepe van az anya-gyermek kapcsolat alakulásában. Egyesek szerint az apa depresszióra hajlamos, nem képes kifejezni érzelmeit, sokat van távol a családtól.

A szülők reakciói, amikor fény derül gyermekük betegségére

A szülő természetes reakciója a gyermek betegségére több lépcsőben zajlik. A hír, hogy gyermeke beteg, megbénítja. A következő periódusban tagadni igyekszik a tényt. Hátha tévedtek az orvosok. Összecserélődtek a leletek. Esetleg más orvoshoz is elviszik a gyermeket. Majd elfogadja a tényt és szomorúság vagy harag lesz úrrá rajta. Ezek az érzelmek még gyakran hátráltatják a reális cselekvésben. Keresi a bűnöst, aki a gyermek betegségéért felelős. Tehetetlenül belesüpped a bánatába. Az idő során lassan hozzászokik a gondolathoz, hogy a beteg gyermekkel éljen. Ezt legyőzve képessé válik a betegség kívánalmainak megfelelően újjászervezni gyermeke és saját életét.

A korábbiakban említettől azonban sok esetben eltér a szülő reakciója. Gyakran igényein túl is segíti, gondozza a gyermeket. Máskor túlzott mértékben elmélyül a gyermek tüneteiben, teljesen azonosítja vele magát. Ennek egyik jele lehet, ha a szülő például azt mondja: "Ma nem volt rohamunk! Ma jól aludtunk!"

Előfordul, hogy valójában nem képes elfogadni a gyermeket betegen, de emiatt bűntudata van, és ez is túlféltésben juthat kifejezésre. Máskor ez az elutasítás abban nyilvánul meg, hogy félreismeri a gyermek szükségleteit, és elhagyja a gyógyszert. Ezen az úton megindulhat a bűnbakképzés a családban, hogy vajon ki a felelős a gyermek betegségéért, kitől örökölhette a bajt.

A beteg gyermek hatása a szülők közötti kapcsolatra különböző lehet. Előfordulhat, hogy a beteg nagyon leköti az anyát és így zavarttá válik a szülők közötti viszony. Hamarosan teherként jelentkezhet a gyermek a házasságban. Máskor viszont összeköti a lazuló párkapcsolatot és növeli az egymásrautaltságot.

A cikk a következő oldalon folytatódik!