A dadogást kezelni kell, ha három hónapnál hosszabb ideje észlelhető, és lelkileg megviseli a gyereket. A tapasztalatok szerint a kismérvű dadogás magától, vagy kis segítséggel elmúlik. A súlyosabb dadogás kezeléséhez azonban szakemberre van szükség.

Ókori próba

A dadogás kezelésében alkalmazott módszerek nagyon változatosak, és egészen az ókorig nyúlnak vissza. Démoszthenész, a híres görög szónok is próbálta kijavítani akadozó beszédét. Egy föld alatti szobát épített magának, és oda elvonulva fejlesztette hangját, javította hangképzési technikáját. Fejének csak egyik feléről nyíratta le a haját, hogy emiatt restelkedve ne jusson eszébe emberek közé menni, bármennyire kívánta is volna a társaságot. Így kényszeríttette magát, hogy folyamatosan gyakoroljon. Mivel hangja gyenge volt, lélegzete elakadt, azzal erősítette hangját, hogy futás közben vagy meredek lejtőn felfelé menet, bár lihegett, hosszú beszédrészleteket vagy verseket adott elő. Házában volt egy nagy tükör, és az előtt állva memorizálta beszédeit, gyakorolta megjelenését, megfigyelve a helyes hangképzést és szájtartást. Beszéd közben élénken gesztikulált. Hogy nyelvének bizonytalankodását és dadogását legyőzze, s hogy jól artikuláljon, szájába kavicsot vett, közben pedig beszédszövegeket szavalt.

Kompetens segítség

A dadogás kezelésében elsősorban a logopédusnak van kompetenciája, de speciális esetekben a pszichológusnak és az orvosnak is. Adott esetekben nem a tünet, a dadogás, hanem a dadogás oka (organikus, pszichés) és a választott módszer (pedagógiai terápia, pszichoterápia, gyógyszeres kezelés) határozza meg a kompetenciát. Ideális esetben a diagnosztikai, és a terápiás munkában mindhárom szakterület képviselője egyaránt részt vesz, és csapatmunka (team) folyik. A kezelés tartalmát minden esetben a kezelt életkora határozza meg.

Optimális választás

A dadogás javításának módszerei attól függően alakultak ki, hogy milyen területek képviselői foglalkoztak a dadogó gyermekekkel. A pedagógiai indíttatású módszerek a hibás beszéd átnevelését célozták meg. Abból indulnak ki, hogy a beszéd fejlődésének menetét követve, alapvető beszédtechnikai gyakorlatok tudatosításával, a hibás beszédmechanizmus kikerülésével, kompenzáló megoldásokat kínálva lehetséges átszoktatni a dadogót egy másfajta, folyamatos és könnyített beszédre. A pedagógiai indíttatású módszerek legfőbb jellemzője a didaktikai elvek szigorú betartása, a beszédtechnikai gyakorlatok rendkívüli precizitása, az egyes elsajátítandó készségek apró lépésekre bontott gyakoroltatása. Az ide sorolható módszeres eljárások főként a beszéd mechanikus gyakorlását célozták.
A klasszikus dadogás javítási gyakorlatrendszerének összetevői az alábbiak: lazítógyakorlatok, légzési gyakorlatok, hangsúlygyakorlatok, ritmusgyakorlatok, olvasási gyakorlatok, spontán beszéltetés. Ezek a módszerek elsősorban a szervi (organikus) eredetű dadogóknál bizonyultak eredményesnek, és csak kevéssé befolyásolták a pszichés és pszichoszomatikus okok által kiváltott dadogást.
A pszichológusok is kialakították saját tudományuk által megalapozott módszereiket a beszéd javítására. Időről időre felmerül a gyógyszeres kezelése a dadogás terápiájában. A szakemberek eddig olyan gyógyszereket alkalmaztak, amelyek vagy az izomremegést, vagy a stressz hatását csökkentik, de ezek mégsem voltak alkalmasak a dadogás kezelésére.

Nem az a baja, hogy dadog; hanem azért dadog, mert valami baja van

Jelenleg számos pszichológiai módszert alkalmaznak a dadogás javításában. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a dadogás megszüntetésére a szuggesztió. Ma leginkább az ún. poszthipnotikus szuggesztiót használják. A hipnotizált egyének könnyebben beszélnek, de a hipnotizált állapot elmúltával nagyon sokan visszaesnek. A hipnózis sikerének az az oka, hogy csökkenti a beszédtől való félelmet. A másik régi módszer, amelyet széles körben alkalmaznak a napi gyakorlatban, a relaxáció. Azért használják, mert a dadogó viselkedése erőlködő, görcsös, és többnyire lehetetlen egy időben ellazult, relaxált állapotban lenni és dadogni is. A probléma ezzel a módszerrel az, hogy a dadogók ugyan jobban beszélnek a terápiás környezetben, de a mindennapi életben, amikor dadognak, lehetetlennek tartják, hogy pontosan relaxáljanak.
A pszichoterápiát a XX. század eleje óta radikálisan új módszerként alkalmazzák a dadogás kezelésében. A terápia arra irányul, amit a dadogás okának gondolnak, a belső konfliktusok megoldására. Ma már sok pszichoterápiás módszerrel kezelnek dadogókat, azonban sikerességük ellenére egyikről sem mondhatjuk, hogy egyedüli, kizárólagos gyógymódjai lennének a dadogásnak. Más kiegészítő módszerek szükségesek.
A pedagógiai, a pszichológiai módszerek és a gyógyszeres terápiák külön-külön túl egyoldalúan közelítik a dadogás kérdését. A kutatások egyre inkább e három irányzat együttes alkalmazásának jó hatását bizonyították.

A "paletta" elég nagy

A magyar logopédiának nagy hagyományai vannak a dadogás kezelésében. Ma Magyarországon a szakemberek számtalan módszert alkalmaznak. Nézzünk ezek közül néhányat! Az ún. minicsoport-terápia 3-4 éves gyermekek terápiája. Amíg logopédus foglalkozik a gyerekekkel, pszichológus beszélget a szülőkkel. A szerzett tapasztalatokat a szakemberek egyeztetik, s hasznosítják a további kezelésben. Léteznek szülők számára ún. beszélgető-csoportok, melynek célja a szülő gyermekéhez való viszonyulásának áthangolása. Feltárni a szülő tudtán kívüli viselkedését, amellyel gyermeke dadogását szándéka ellenére is rögzítheti. Logopédiai terápia kidolgozásában két fő szempont érvényesül. A gyermek életkori sajátosságainak figyelembe vétele és a szülőtől nyert információk mind hatékonyabb felhasználása. A logopédus a dadogó érzelmi életére és értelmi tevékenységére egyaránt ható, tervszerű munkával és logopédiai módszerekkel a lehetőségek határain belül alakítja ki, valamint rögzíti a folyamatos beszédet, az egyéni sajátosságoknak megfelelő beszédtempót, és ritmust. Hozzájárul, hogy a kommunikációs zavar és az esetlegesen fellépő másodlagos tünetek megszűnjenek. Feladata a feltárható okok, előzmények kiderítése; különböző szakemberekkel történő együttműködés kiépítése és megtartása az egész terápia folyamatában.
Léteznek intenzív terápiák, melyek hetente négy alkalommal zajlanak, de ezért csak egy évig tartanak. Súlyos dadogó gyermekeknél ugyanis szükség lehet ilyen intenzitásra. Ennek optimális időszaka az 5-6 éves kor, de elkezdhető 4-5 éves korban is. Óvodáskorú gyermekek terápiája lehet a játék. A kisgyermek szavak helyett gyakran játékkal mondja el élményeit, traumáit, vágyait vagy félelmeit. Azt, amit szóval elmond, és azt, amit eljátszik, egyaránt terápiás anyagnak kell tekinteni. Ennek alapján lehet megérteni a tünetet létrehozó rejtett összefüggéseket.
A művészeti terápia alapelve és hatásmechanizmusa egyszerű. A művészeti élmény katartikus hatása jótékonyan befolyásolja a személyiséget, segítségével a dadogó gyermekek beszédfélelme leküzdhető. A művészet önkifejezés, egyfajta kommunikáció, amely lehetővé teszi, hogy a dadogó ne a beszéd útján fejezze ki belső érzéseit, gondolatait. Az érzések kifejezése csökkenti a feszültségeket, növeli az önértékelést.

Mivel tud a szülő segíteni?

Mivel segíthetnek a szülők dadogó gyermekükön? Türelmesen hallgassák meg gyermekeiket. Ne azt figyeljék, hogyan, hanem azt, hogy mit mond. Tartsák a természetes szemkontaktust gyermekükkel, amíg beszél, ezzel is érzékeltessék, figyelnek rá. Ha az anya fáradtnak látja a gyermeket, beszéltesse kevesebbet. Várjanak egy pillanatot, mielőtt válaszolnak, ezzel is nyugodt beszédpéldát nyújtva. Minél több időt töltsenek el gyermekeikkel beszélgetve, és játszva. A legtöbb gyermek szívesen bábozik. Jó, ha erre lehetőséget adunk. Ilyenkor gyakran felszínre kerülnek vágyai, szorongásai, sérelmei, és alkalom kínálkozik azok levezetésére. Keressenek lehetőséget nap mint nap arra, hogy gyermekük érezze, fontos számukra, és elfogadják őt.
Ha a gyermek nyugtalan, sír vagy kiabál, az anya nyugtassa meg kedves türelemmel. Ha gyermeke akkor beszél önhöz, amikor valamivel el van foglalva, mondja meg neki, hogy most nem tud ránézni, de figyelmesen hallgatja, amit mond. Énekeljenek sokat együtt. Ez lazít, derűssé tesz, megnyugtat. Használják fel a gazdag magyar gyermekirodalom verseit a beszédritmus fejlesztésére. Emeljék ki a ritmust mozgással és hangsúlyozással. A képeskönyvek nézegetése jó alkalom a szókincsbővítésre, nyelvi formák elsajátítására. Önbizalmának fokozására találják meg azt a területet, amelyben a gyermek jól teljesít. A jó teljesítmény és az elismerés nagyban hozzájárul a megfelelő önértékeléshez, amely közvetve a beszédhiba miatt kialakuló átmeneti nehézségek leküzdésében is segít. Amikor a gyermek el akar valamit mesélni, édesanyja üljön mellé, és úgy hallgassa. Az így nyert biztonságérzet növeli beszédkedvét, nyugodtabban, lassabban, meggondoltabban lesz képes beszélni. Igyekezzenek a félelmet, feszültséget, bűntudatot keltő hatásokat távol tartani tőlük. Azokat a gyermekeket, akik beszédnehézségeik miatt szenvednek, nyugtassuk meg, és győzzük meg arról, hogy ezek majd szép lassan megszűnnek, az ilyen más gyermekkel, néha még felnőttel is elő szokott fordulni. Legjobb, ha nem is törődik vele, nem figyel rá, mint ahogy őket (a szülőket) sem zavarja, és egyáltalán nem haragszanak érte. S ami a legfontosabb: nagyon szeretik, teljesen függetlenül attól, hogyan beszél. Az anyai szavak csak akkor válhatnak hitelessé, ha azokból igaz, belső meggyőződés szól. Csak az anya, a szülők hite csillapíthatja valóban a gyermek nyugtalanságát, aggodalmát.

Mit ne tegyen a szülő?

Ha szorong gyermeke beszéde miatt, ne várjon tétlenül, hogy "majd kinövi". Ne mondja a gyermeknek, hogy dadog, és ügyeljen arra, hogy arcjátékával, mozdulataival se árulja el beszéddel kapcsolatos aggályait. Ne javítsa ki folyton gyermekét, ne szakítsa félbe, ne kritizálja, és ne ismételtesse meg, amit akadozva mondott. Ne mondja ki a gyermek (vélt) gondolatait helyette. Hadd mondja el ő maga! Ne szerepeltesse idegenek előtt. Ne fárassza, ne terhelje túl gyermekét. A túlzott elvárások nem tesznek jót. Ne siettesse beszéd közben, és a felnőtt is lassan beszéljen. A nem következetes nevelés és a szülők közötti konfliktus súlyosbíthatja a problémát. Semmilyen formában ne büntesse gyermekét nehézségei miatt. Ne bánjon másképpen dadogó gyermekével, mint a többiekkel. Ne hagyja elszigetelődni, de - s ez is nagyon fontos - előnyökben se részesítse beszédhibája miatt.
Ha a fenti tanácsokat betartjuk, és ezek mellett megfelelő szakmai segítséget biztosítunk gyermekünk számára, igaz lesz a kijelentés, hogy: Nem dráma, ha dadog a Drága.

Forrás - Lajos Péter: Dadogásról mindenkinek, Pont Kiadó, Budapest, 2003.