A dadogás, mint beszédzavar, vegyes elbírálásban részesül a mindennapokban, ennek alapja a tünetek sokfélesége, változatossága, időlegessége. A dadogás egyik fő jellegzetessége, hogy nem állandó beszédzavar, hanem tényezők sorától függő "lappangó" probléma. Ezért is lényeges tisztázni, mely tünetek jelentkeznek e beszédhiba során.

Elsődleges tünet a beszédszervi izmokat érintő görcs, ami a beszéd folyamatosságát szakítja meg. Klónusos görcs esetén a dadogó egy hangot, szótagot, szót ismétel többször, gyorsan. Tónusos görcs jelentkezésekor a beszédkezdés okoz nehézséget, ilyenkor hallunk görcsösen elnyújtott kezdő hangot. A tono-klónusos görcs a két előbbi tünet együttes fellépését jelenti. (A kezdő vagy enyhe dadogó klónusos megakadásokkal, a súlyosabban dadogó tónusos vagy tono-klónusos görcsökkel beszél.) A dadogók légzésére is hatással van az izomgörcs: élettani légzésük ugyan zavartalan, de beszédlégzésük megszakított, amelynek oka a gégében létrejött hirtelen zár. A kilégzésük és belégzésük sem koordinált, a levegő beosztásánál a levegőpazarlás utáni szükségszerű szünet figyelhető meg. Hangképzési zavarai közül a legfeltűnőbb, hogy a dadogók a mássalhangzókat általában hosszabban, míg a magánhangzókat rövidebben ejtik.

Beszédtempójuk általában gyorsabb, beszédük általában halk, zárt, gyors, bizonytalan, és a gyors tempó miatt az artikuláció is elnagyolt. A megértést nehezíti a beszéd monotóniája. A dadogó a beszédzavar fennállása során egyre inkább kiépíti erős akaratát beszédére vonatkozóan, míg a beszédzavar tudatossága ellentétesen hat tudatára. Mindez a vívódás fokozott erőlködést, feszültséget hoz létre, s mert tisztában van a számára problémát okozó hangokkal, azokat igyekszik kerülni beszédében. Ez a nagymértékű koncentrálás aztán blokkolja beszédfolyamatát.

A dadogás tünetei azonban nemcsak a beszédfolyamatot érintik, hanem az egyén mozgásrendszerét is. Feltűnő a dadogók beszédét kísérő, akaratlan izommozgás, az ún. együttmozgás. A legáltalánosabbak: az arcizmok rángásai, a csettintő nyelvmozgások, a szemhunyorítások, a pislogások, de jelen vannak ezek a véletlenszerű izommozgások a végtagoknál is, pl. a lábdobogásban. Vannak azonban tudatos, begyakorolt és akaratlagos mozgások is, az "együttcselekvések", amelyeket azért alkalmaznak, mert úgy érzik, hogy ezek végrehajtása megkönnyíti a beszédet számukra.

A dadogás tünetei súlyosabbá válnak fáradtság (testi, szellemi) esetén, az idegrendszer és a hormonrendszer megterheltsége folytán (pl. pubertáskor, betegségkor), idegrendszerüket zavaró időjárási front jelenlétekor, valamint beszédfélelmüket fokozó esetekben (pl. telefonbeszélgetés, fontos mondanivaló, nehéz szöveg, elvont téma, nagyobb hallgatóság).


Forrás - Gyógy-ír - Kisalföld