Parkinson-kór

Parkinson-kór


A központi idegrendszer, azon belül is a törzsdúcok (bazális ganglionok) területén lévő substancia nigra nevű mag dopamint - fontos ingerületátvivő anyagot - termelő idegsejtjeinek pusztulása miatt az állapot folyamatos, lassú romlásával járó betegség.

Már egész fiatal korban is jelentkezhet. A 40-50 év fölöttiek között előfordulási aránya 0,5-1%, az idősebb korosztályban, 60 év fölött ugyanez 1-10 százalék között van. A diagnosztizált betegek nagyjából kétharmada férfi, egyharmada nő. Magyarországon 18-20 ezerre tehető a Parkinsonos betegek száma.

Tünetek:

  • Gyakran, de nem mindig a kézremegés az első tünet. Máskor a környezet számára az érintett lehangoltsága, mozgásainak, beszédének lelassulása tűnik fel elsőként.
  • A három jellegzetes tünet a tipikusan nyugalmi testhelyzetben megmutatkozó remegés (tremor), az izommerevség (rigiditás) és a mozgások lelassulása (bradykinesia).
  • A nyugalmi tremor az akaratlagos mozgások vagy alvás közben eltűnik, a fáradtság vagy izgalom pedig előhozza. A kéz remegésével mutatkozik meg először, majd a többi végtagon is látszik, a száj és alsó állkapocs is érintett lehet.
  • Az izommerevség úgy érhető tetten, hogy ha valaki a betegnek a végtagját passzívan akarja mozgatni, például a kart megemelni, határozottan érezhető a merev izmok által kifejtett ellenállás.

A mozgások lassulása korai tünet, mely a precíziós mozgásokban - például íráskor - jelentkezik, ugyancsak látható az arcon, melynek merev kifejezést ad, az artikulációs mozgások sérülésével a beszéd lassúvá és monotonná, olykor dadogóvá válik. A kísérő mozgások hiányára jó példa, hogy járás közben a karlendítés elmarad. A beteg járása csoszogós, aprózó léptű lesz.

Esetleges komplikációk:
A Parkinson-kór előrehaladtával - tehát nem a kezdeti stádiumban! - a hipotalamusz, az agytörzs, a gyerincvelő bizonyos sejtcsoportjai, és a perifériás idegrendszerhez tartozó, szimpatikus idegdúcai is károsodnak, aminek következtében vegetatív tünetek - nyálcsorgás, nyelészavar, vizelettartási nehézségek, székrekedés, testsúlycsökkenés is jelentkezhetnek. Mivel a már említett dopaminnal működő (dopaminerg) idegpályák nemcsak a mozgásirányításban játszanak szerepet, hanem bizonyos értelmi folyamatokban is részt vesznek, nem meglepő, hogy a betegség tünetei közé tartoznak bizonyos depresszív jelek is, szorongás, alvászavar, apátia. A mentális képességek kezdetben megtartottak, később viszont lassan károsodnak.

Kiváltó okok:
Amennyiben a betegség oka ismeretlen, Parkinson-kórról beszélünk. Amennyiben a kórkép más betegségre (pl. anyagcsere-zavarokra, agyvelő-gyulladásra, koponyasérülésre, koponyaűri vérzésre, stb.) vezethető vissza, Parkinson-szindrómával ("parkinsonizmus") állunk szemben. A Parkinson-szindróma bármely életkorban egyaránt előfordulhat.

A beteg mozgásának karbantartására elengedhetetlen a megfelelő fizioterápiás kezelés és gyógytorna. Ennek során a beteg olyan technikákat sajátíthat el, melyek segítségével jobban tudja uralni engedetlen izmait: gyakorolhatja a megfelelő mozdulatokat, főképp a járást, ellensúlyozhatja a testtartási reflexek működésének hiányosságait, edzésben tarthatja a finommozgásokat végző izmait. A vízben végzett gimnasztika segíti az izmok ellazulását, csillapítja a fájdalmat. A beszéd és nyelési nehézségekre szintén létezik olyan torna, ami megmozgatja a megfelelő izomcsoportokat. Elsajátíthatók azok a technikák, amelyek az izmok gátoltsága mellett is könnyítik a beszédet és főként az evést és ivást.

Parkinson-kór



Parkinson-kór: ellentétes erők által mozgatott lény vagyok, kilátástalan konfliktushelyzetek, le kell ráznom magamról valamit, meg kell tőle szabadulnom

„Ha egy Parkinson-kórban szenvedő beteget figyelmesen szemlélünk, az a benyomásunk támad, mintha két ellentétes erő rángatná ide-oda. A beteg egyfelől valami konkrét cselekedetet szeretne végrehajtani, amiben viszont külső hatások vagy egy belső „ellennyomás" megakadályozza. A Parkinson-kór ellentétes erők összeütközése, ami testi síkon is manifesztálódik!”

A betegség gyakran bénulással jár – az általános lelki mozgásképtelenség hátterében a túlzott akaraterő mutatkozik meg. A Parkinson-kóros betegekre jellemző a félelem a kudarctól és a változásokhoz való alkalmazkodás képtelensége. Gyakran különbség mutatkozik akarat és képesség között. Az erős akaratú emberek, akik idővel kénytelenek megtapasztalni, hogy már rég nem képesek mindenre, a túlzott erőkifejtés közben a férfias pólus gyengülése következik be. A beteg változtatni szeretne helyzetén, de nincs abban a helyzetben, hogy szándékát meg is tudja valósítani - bénulás. A Parkinson-kórban szenvedő beteg képtelen arra, hogy konfliktus helyzet esetén a szándékát keresztül tudja vinni, vagy éppen arra, hogy visszavonuljon és adottságokkal kiegyezzen vagy megbéküljön.

A Parkinson-kóros beteg feladata:

„Az ilyen jellegű betegségnél mindig felül kell vizsgálnunk, vajon egy adott konfliktushelyzetben képesek vagyunk-e levonni a szükségszerű következtetéseket a célból, hogy az ügyet belsőleg egyszer, s mindenkorra lezárjuk.”

A túlzottan aktív cselekvéssel teli élet megemésztése. Le kell mondjunk az állandó túlvállalásokról. Tegyük fel a kérdést, mitől is félünk igazán, és félelmünkben merüljünk el addig, még az fel nem oldódik örökre. Végezzünk olyan gyakorlatokat, amelyek a belső lelki egyensúly visszaállítását célozzák.