Amikor parkinson-kórról vagy parkinson-szindrómáról beszélünk, mindnyájunk előtt egyfajta jellegzetes beteg képe jelenik meg. Ez a jellegzetesség olyan külső jegyekben nyilvánul meg, mint amilyen a nyugalmi állapotban látható végtagremegés, a mozgások meglassulása vagy az izmok merevsége. Sokszor láttuk már a többnyire idős, hajlott hátú, kissé reszkető beteg csoszogását, s ilyenkor óhatatlanul az öregedés, az érelmeszesedés jut eszünkbe.

Valójában azonban az igazi parkinson-betegségnek alig van bizonyítható kapcsolata a közismert érelmeszesedéses betegségekkel. Igaz, a parkinson-kóros betegek többsége idős, ez a betegség azonban nem az általános érelmeszesedés miatt alakul ki, hanem az agyvelő egy bizonyos, jól meghatározható pontjának, sejtcsoportjának sérülése, megbetegedése következményeként.

Írásos emlékeink e kórképről régiek. Adatokat a Bibliából is, az ókorból is találni és a reneszánsz idején Leonardo ábrázolni is tudta a reszkető felső végtagot. Első részletes ismertetése 1817-ből származik, amikos James parkinson angol orvos tudományos értekezésben határozta meg a betegség megjelenési formáját. Ez a betegség róla kapta végleges nevét. 1876-ban Azary Ákos professzor "A reszketeg hüdésről" címmel adott közre fordítást a betegségről.

Azóta a tudomány e téren is nagy fejlődési utat járt be. Kezdetben, a leíró tudomány, a megfigyelések, adatgyűjtések korában derült fény arra, hogy a kórkép anatómiai székhelyét az úgynevezett "agyi kéreg alatti dúcok" területén kell keresni. Később a kémai, biokémiai kutatások fejlődése tette lehetővé annak vizsgálatát, hogy ezeken a sérült területeken milyen biokémiai változások alakulnak ki, milyen anyag hiányával vagy csökkenésével kell számolni.

Mikor a tudomány megállapította, hogy hol a sérülés helye (kéreg alatti dúcok), milyen a biokémiai jellege (dopaminhiány), akkor kezdődhettek meg a tudományos meghatározottságú gyógyítási kísérletek. Azt a kezdeti lelkesedést, melyet az egyszerű logika táplál (ha egyfajta anyag hiányzik, pótolni kell), a gyakorlati eredmények kissé lehűtötték. A szervezetbe bevitt anyag a szervezetben, idegrendszerben nem hasznosult kellőképpen úgy, ahogy várni lehetett volna, idő előtt lebomlott, mielőtt hatott volna, átalakult, biológiailag tehát nem volt a hiányanyaggal azonos értékű.

Bonyolult, évekig tartó gyógyszer-technológiai manipulációkkal sikerült olyan vegyületeket előállítani, melyek lassan megközelítik az eredetileg hiányzó molekula hatását. Az utolsó 30 év nagy eredménye, hogy ezek a szerek a betegágy mellett is átütő sikert arattak a közben szükséges korlátozások ellenére is. Mert ugyan igaz, hogy a parkinson-kór még ma sem gyógyítható meg, de jól javítható és karbantartható lett. A sikert számszerűen is jól jelzi, hogy az új gyógykezelések körülbelül 25-30 évvel ezelőtti bevezetése óta a parkinson-kórban szenvedő betegek élettartama átlagosan 5-10 évvel megnőtt, ami társadalmi méretekben hatalmas gyógykezelési siker.

Érdekes adat, hogy a parkinson-betegség prevalenciája (a betegek száma 100 ezer lakosra) a fehér embernél körülbelül 150-200/100 ezer. A nigériai fekete bőrű lakosságnál e szám csupán 58/100 ezer, míg Kínában 44/100 ezer. A különbség okát nem tudni, de említésre méltó, hogy az USA-ban a 40 év feletti negroid népesség prevalenciaszáma megegyezik a 40 év feletti fehérekével. Ez az adat a genetikai faktorok jelentőségét alighanem kizárja, az okok tehát környezeti, szociális és egyéb területeken kereshetők.

Pontos magyarországi adatok nincsenek, egyes becslések szerint hazánkban 15-17 ezer körül lehet a parkinson-kórban szenvedők száma.

Mindig felmerül a kérdés: mi okozhatja a parkinson-betegséget? Biztos választ nem tudunk adni, feltehető, hogy több kórok is felelős lehet a tünetek kialakításáért. Izgalmas feltevés az is, hogy mi e betegség kapcsolata az öregedéssel. Minthogy az idős ember mozgása sokban emlékeztethet a parkinson-betegek mozgására, a kérdés jogos. Egyértelmű válasz nem adható. Előfordul ugyanis a parkinson-kór fiatal korban is (az utóbbi évek legismertebb betege Michael J. Fox 37 éves amerikai színész), ugyanakkor maga az öregedés a parkinson-betegség bizonyíthatóan hatásos gyógyszereivel nem kezelhető, az öregedés ilyen gyógykezelése eredménytelen. Tennivalóink még számosak, hogy mit tudunk jelenleg tenni, s mik a legfontosabb kérdések ezzel a betegséggel kapcsolatosan, erről a folytatásban lesz majd szó.


Forrás - Gyógy-ír - Kisalföld