Arthritis

A reumatoid arthritis nevű betegség egy szimmetrikus, előrehaladó gyulladásos folyamatot takar, mely leggyakrabban a kis, de néha a nagyízületeket is érinti, a gyulladás fokozatosan az ízületek lágyrészeinek pusztulásához vezet. A betegség intenzitása változó lehet: az enyhébb lefolyású esetektől, melyek aránya kevesebb, mint 5%, egészen a súlyos, gyógyszerrel is alig uralható esetekig terjedhet, melyek következményeként a beteg lerokkan és súlyos szervrendszeri tünetek is jelentkezhetnek. A betegség kimenetele szempontjából alapvetően fontos a gyógyszeres kezelés keretében a "bázisterápia" megkezdése, mivel a tüneti terápiára hagyatkozó kezelés már az első két évben nagyon súlyos, olykor visszafordíthatatlan ízületi pusztuláshoz vezethet.

A reumatoid arthritis világviszonylatban a népesség körülbelül 1%-át érinti. A betegség jellemzően elterjedtebb a nők körében, háromszor annyi nőbeteg van, mint férfi. A sokízületi gyulladást az esetek mintegy 70%-ban tartós fájdalom kíséri, a betegek mintegy 15-20%-ánál alakul ki súlyos mozgáskorlátozottság.

A rheumatoid arthritist az úgynevezett autoimmun betegségek közt tartják nyílván, vagyis a betegség hátterében az immunrendszer valamilyen zavara áll. Noha a szakirodalomban megtalálható számos hajlamosító tényező leírása, a betegség valódi kiváltó okát ma még nem ismerjük, azonban az örökletes hajlam kizárható.

A kezdeti tünetek nem jellegzetesek: a beteg gyengébbnek érzi magát, veszít testsúlyából. A reggeli kézmerevség már utalhat a sokízületi gyulladás kialakulásának veszélyére, de ugyanúgy lehet az igen gyakori, viszont jóval ártalmatlanabb artrózis kísérő tünete is. A kezek merevsége mellett a sokízületi gyulladás fő jellemzője a szimmetrikus, mindkét oldalt érintő, tartóssá váló ízületi gyulladás. Egy idő múlva kialakulhatnak a betegségre jellemző reumás csomók a végtagok feszítő oldalán, a kézfejeken, az esetek 20%-ában a könyökökön, különösen a kifejezettebb fogyással járó esetekben. Gyakorlott szakorvost ezek a tünetek már a laborértékek ismeretének hiányában is figyelmeztetik a sokízületi gyulladás kialakulásának lehetőségére.

A betegség legkorábbi szakaszára jellemző az ízületi gyulladás, ilyenkor legfontosabb teendő a szervezet további károsodásának megelőzése.

A sokízületi gyulladás korai - középső szakaszában jellemző a mozgási nehézség, a mozgáskorlátozottság, az izomsorvadás, illetve a lágyrészek elváltozása, a csomó, az ín- és ínhüvely-gyulladás.

A 3-4 gyulladást követően ajánlott a rendszeresen begyulladó ízület tokjának sebészi úton, műtét által történő rekonstrukciója.

A betegség középső szakaszának vége felé már jellemző az ízületpusztulás. A beteg ekkor már nem képes önállóan ellátni önmagát, segítségre szorul, gyakori a leszázalékolás. A képalkotó eljárások során kimutatható a kifejezett porc- és csontpusztulás, előrehaladott állapotú ízületi deformitás, izomsorvadás és lágyrész-elváltozás.

Az arthitis utolsó, destruktív szakában, amely ma már csak nagyon kevés beteget érint, az elváltozások uralják a képet, porcos-csontos összenövések miatt ágyhoz, kerekesszékhez kötött a beteg.

Az arthritis, más néven ízületi gyulladás esetében fizikai merevségről és mozgásképtelenségről van szó. Ez a betegség különösen az idősebb emberek körében elterjedt jelenség. Minthogy ezek az egyének csak nehezen vagy egyáltalán nem képesek változtatni már kialakult merev álláspontjukon így testi szinten is nehézkes benyomást keltenek.

"Következésképp az arthritis általában a környezettel szembeni merev magatartással párhuzamosan jelentkezik. Abban a mértékben, ahogy az arthritis fizikailag a melegre reagál, ugyanúgy reagál szellemi-lelki szinten a "belülről fakadó, igazi melegségre" és lelki gondoskodásra. Ily módon a test dermedtsége fokozatosan oldódhat, s a gondolkodás is megszabadulhat merevségétől. A szűk normák és rögzült képzetek eltűnnek, s apránként a test is rugalmasabbá, könnyedebb mozgásúvá válik."

Az arthritis lelki okai: csökkent mozgékonyság, merevség, makacsság, belső melegség hiánya, merev normák és korlátok

Az izületi merevségnek fel kell hívnia a figyelmünket arra, hogy az életet valamilyen területen nem engedem szabadon áramolni. Ilyen területek lehetnek élethelyzetek, megoldatlan problémák, saját személyiségünk egy aspektusa, egy bizonyos személy, és minden olyan, ami ellenemre van. Addig amíg a dologgal kapcsolatban ez az elképzelésem addig nem leszek képes hozzá harmonikusan viszonyulni és nem engedem az életet szabadon áramlani, tehát kezdek megmerevedni. Életem egy részletét szeretném másmilyennek tudni olyannak, amilyennek én akarom.

Fel kell tennünk magunknak a következő kérdéseket: "Tulajdonképpen mit szeretnék? Mi zavar az életemben? Mi korlátoz? Mi akadályozza meg, hogy olyan legyek, amilyen voltaképpen lenni szeretnék? Mi fáj nekem?"

Az arthritis azt mutatja meg nekünk, hogy a valóság helyett valamilyen elképzelés vagy norma szerint próbálunk élni. Tudni vélem milyen az élet ahelyett, hogy megfigyelném és meglátnám milyen a valóságban. Ez a betegség tulajdonképpen makacsságunk következménye. Azt bizonyítja, hogy világnézetemben és gondolkodásomban valahol megrekedtem.

Amit tenni kell arthritis esetén

Az izületi gyulladásban szenvedőnek újra nyitottá kell válnia a szokatlan és új ingerek felé, hogy később fizikai szinten is rugalmasabbá és mozgékonyabbá válhasson. Fel kell ismernie, hogy ha az általa felállított dogmák igazodva nem élhet szabadon. Csak egy kis bátorságra van szükség, hogy igent mondjon az életre. Tegye félre ez egyszer a világról alkotott értékítéletét és merjen belemenni új, szokatlan élethelyzetekbe, gyűjtsön új benyomásokat a világról. Hagyja meg az esélyt, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatos megkövült álláspontja megváltozhasson. A szükséges lépések megtételéhez soha nincs késő és minden esélye meg lesz ahhoz, hogy állapota javuljon!

"Az arthritis-betegnek hiányzik a melegség, hiszen szüntelenül elmulasztotta, hogy éljen és szeressen. Az igazi szeretet nem dogmákban, eszményekben vagy a képzeletben létezik: csakis az elevenen lüktető "Itt és Most"-ban. A betegnek be kell látnia, hogy képzetei a valóságtól szakítják cl. A szabadságtól saját maga fosztotta meg önmagát, csakis ő adhatja vissza és lehet általa ismét önmaga. Aki az élet előtt kitárulkozik, azzal nem fordulhat elő, hogy egy betegség nyugalomra kényszerítse."