Alkoholizmus

Korunk egyik jellemző káros szenvedélye az alkoholizmus, mely egyre gyorsabban terjed és az élet szinte minden területén jelen van: az utcán, a közlekedésben, az élelmiszerboltban, az orvosi rendelőben, gyakran még a temetőben is.

A közvéleményt rendszeresen foglalkoztató téma az alkoholizmus, de a betegség megítélésében igen nagy eltérések mutatkoznak. Az orvosi meghatározás az alkoholizmust a függőség fennállásához köti, míg a szociológia az emberi életben jelentkező problémákat elemzi, a közvélemény pedig a környezetre gyakorolt káros hatások alapján ítéli meg az alkoholizmust.

Tüneti alkoholizmusról beszélhetünk akkor, ha a függőség meghatározója a pszichoterápiásan felépített személyiség vagy egy elsődleges pszichés betegség. A szokásos (habituális) alkoholizmus esetén a megszokáshoz vezető viselkedésminták, sztereotípiák kialakulása egy hosszabb folyamat eredménye. Az alkoholos toxikománia esetén figyelhető meg a magányos és titkos ivás, az egyén néha megközelíti a kontrollvesztés állapotát.

Mindezen fogalmak tisztázása mellett beszélni kell a tartós alkoholizmussal járótesti zavarokról is, így például fekélybetegség alakulhat ki, jellemző a rekedtes hang, továbbá egyensúlyzavarok, nyugtalanság. Az alkoholos elbutulás (demencia) a krónikus alkoholizmus végső állapotának tekinthető, melyet általános károsodás jellemez.

Az alkoholista személyiséget nehéz definiálni, hiszen nemcsak az egyének, de a körülmények és az okok is eltérőek lehetnek, de a vizsgálatok kiterjesztésével sok hasonlóság fedezhető fel. Napjainkban az alkoholisták személyiségi jegyei közt az átlagosnál többet tapasztalható az alábbi tíz elem: gyermeteg személyiség, alacsony fokú szexuális szerveződés, függő, élősdi személyiség, hiányzó vagy téves apaideál, rossz anya-gyermek kapcsolat, személyiségkárosító tényezők, rossz stressz tűrés, súlyos önértékelési zavar, elmezavarra való hajlam, önpusztító életmódra való hajlam.

Gyakran fordulnak elő továbbá a személyiség fejlődését károsító tényezők az egyén gyermekkorából: ilyen tényező lehet szülők elvesztése, vagy válása, családon kívüli nevelkedés, esetleg a szülők alkoholizmusa, vagy a tartósan rossz családi helyzet.

Az alkoholizmus kiváltó okait vizsgálva az elméletek 3 csoportra oszlanak

  1. vannak olyan elméletek, melyek a genetikai tényezők fontosságát hangsúlyozzák,
  2. más elméletek a pszichológia felől közelítik meg a problémát,
  3. a harmadik csoportba tartozó elméletek szerint a környezeti tényezők tehetők felelőssé a kialakult kórképért.

Mindez nagyon fontos a megelőzés és a terápia szempontjából, hiszen ma Magyarországon az egy főre jutó alkoholfogyasztásból kiindulva az alkoholisták száma mintegy 500.000 főre tehető, de a májzsugorodás okozta halálesetek alapján is 400-420.000 súlyos alkoholistával számolhatunk.

Az alkoholizmus jelzi

Az alkoholizmus, mint betegség jelzi, hogy nem találom önmagam, tulajdonképpen minden szenvedély önmagunk keresésére irányul. Mivel önmagamat hiányosnak érzem ez bizonytalanságot, nyugtalanságot szül bennem. Ezt a hiányt, mint belső ürességet tapasztalom meg, amit meg akarok szüntetni vagy legalább elfelejteni. Az alkohol meghozza a feledést, de a hiányt nem szünteti meg, hiszen nem feledésre, hanem feltöltődésre van szükségem.

Ha az egyén úgy érzi, túl sokat követelnek tőle akkor az ivásból bátorságot és higgadtságot meríthet. De a szellemi természetű hiányt nem lehet a fizikai szinten megszüntetni, csak ott ahol valóban fennáll.

Sok esetben az emberek megpróbálják gondjaikat alkoholba fojtani, mivel segítségével könnyebben lecsúszik az, ami nehezen "nyelhető". "A cselekvőképességem megbénult, minthogy életemet nem teremtő módon irányítom, teremtőerőmet nem vetem be annak érdekében, hogy problémáimat megoldjam. Nem végeztem el, tehát a házi feladataimat az "élet iskolájában", s most "korrepetálásban" részesülök."

Az alkoholizmussal küzdő embert a környezete egyre inkább magára hagyja mintegy felszólításképp, hogy a helyes lépést saját döntéséből tegye meg. A merev izületek jelzik mozdulatlanná váltam, belerögzültem a problémáimba. A májamat komoly megterhelés éri, minthogy elvesztettem belső mércémet. "A vesém károsodik, mert vonakodom a "te"-vel való szembenézéstől, a gondokkal, problémákkal, a miattam nehézségekkel küzdő emberekkel való szembesüléstől. A vese ugyanis "társ-szervünk"."

Az alkohol segít más tudatállapotba kerülnöm, ahol már semmiféle mérték nem gátol, ahol "mértéktelenül" létezhetek. Így ideig-óráig kellemesebbé tehetem életemet anélkül, hogy cselekvő módon részt vállalnék belőle.

Amit tenni kell alkoholizmus esetén

Első lépésként meg kell figyelnünk, milyen élethelyzetekben fordulunk az iváshoz. Így megláthatjuk, hogy milyen szituációkat akarunk elkerülni, mivel nem merünk szembenézni. Majd be kell látnunk, hogy valójában nincs szükség külső segítségre ezeknek a problémáknak leküzdéséhez. "El tudok, és el is kell jutnom odáig, hogy önmagamban találjam meg a fogódzót. Van bennem érték, s megfelelő támasza vagyok önmagamnak."

Ismerjük fel, hogy megoldhatatlan problémák nem léteznek, minden egyes életfeladat mértékre szabott, képességeinknek megfelelő és így megoldható. "Aki szüntelenül igazi énjét keresi és "öntudatosan" él, annak nincs többé szüksége arra, hogy az alkohol segítségével elmeneküljön a jelenből, de elkezdhet végre élni, ahelyett, hogy lassan haldokolna."