Talán az alkohol a ma legelterjedtebb, legveszélyesebb szenvedélykeltő kémiai anyag. Az iparilag fejlett, civilizált országokban nagyon sokat isznak. A fejenkénti fogyasztást az eladott alkoholtermékek mennyiségéből szokták kiszámolni, ezt tiszta alkoholra számítják át. Magyarországon kb. 11 liter a fejenkénti kimutatható tiszta alkoholfogyasztás. Mivel ez a szám a csecsemőkre és kisgyermekekre is vonatkozik, nyilvánvaló, hogy a lakosság egy része ennél jóval többet iszik. A lakosságnak mintegy harmada tekinthető rendszeresen ivónak, a másik egyharmada alkalmilag, ritkán iszik, és körülbelül egyharmad része absztinens.

Az ivás területén sok a "mozgás". A nem ivók egy része (például a gyerekek) később inni fog, és sok absztinens már nem iszik, de korábban alkoholista volt. Időnként emelkedik a fejenkénti alkoholfogyasztás, máskor csökken. A jólét és a társadalmi feszültségek fokozódása általában növeli az alkoholfogyasztást, viszont egyes területeken vagy lakosságrétegekben épp az elszegényedés okozhatja az ivás fokozódását.

Magyarországon a nyolcvanas évek végéig emelkedett a fejenkénti alkoholfogyasztás, majd csökkenni kezdett, és az utóbbi években "stabilizálódott". Ám sok szakember az alkoholcsempészet és az otthoni, titkos szesztermelés növekedésére gyanakszik,

és nagyobbnak tartja a fogyasztást. A legtöbbet ivó országok - Franciaország, Olaszország, Németország - 13-14 liter körül fogyasztanak fejenként. A nagyon sokat ivó országokban erőteljes küzdelem van kibontakozóban a mértéktelen ivás ellen, és vannak országok, ahol az alkoholfogyasztás mértéke erősen le is csökkent. Ismeretes a Gorbacsov-féle kísérlet a nyolcvanas években, ekkor a fejenkénti alkoholfogyasztás a Szovjetunióban visszaesett, de azóta újból emelkedett, sőt sok helyen magasabb a fogyasztás a korlátozás előtti éveknél.

Az ivás kulturális háttere.

A legkülönbözőbb italfajták léteznek, alkoholtartalomtól függően. A sör és a bor híg, általában étkezéskor fogyasztják, míg a tömény (általában 40 százalék alkoholtartalom körüli) szeszek már kizárólag az alkoholhatás miatt kerülnek fogyasztásra.

Az alkoholfogyasztás széles körű elterjedését részben a hosszú történelmi hagyomány (és ebből eredően a kialakult alkoholtermelő gazdasági háttér - pincészetek, lepárlók, pálinkafőzők, palackozó-, szállító- és eladóhelyek stb.) segíti elő, részben a táplálkozással összefüggő felhasználás, részben pedig a népi gyógyszerként való alkalmazás.

Az alkohol évszázadokon át a házipatikák része volt. Kétségtelen, hogy bizonyos esetekben értágító hatása miatt előnyös és tünetenyhítő, a szorongásoldó hatás miatt nyugtató. Újabban nagy publicitást kapott az a nézet, hogy a kismértékű, rendszeres borfogyasztás - különösen a vörösboré - védő hatású a szívinfarktus (és kisebb mértékben a rosszindulatú daganatok) ellen. A kérdés komoly vitát váltott ki. A szakemberek többsége ugyanis amellett van, hogy az alkohol teljességében ártalmas, és ki kellene vonni a forgalomból, mindenesetre semmilyen jogcímen nem lenne szabad propagálni. (Ez a nézet öltött testet az amerikai szesztilalom korszakában.) Az alkoholipar viszont felerősíti a pozitív hatásról szóló híreket, mert a mértékletesség, az ésszerű fogyasztás kiemelése megengedi számára a piaci pozíciók megtartását.

Az alkohol mindenesetre "átitatta" a társadalmat, az ünnepségek, a társas együttlétek szinte elengedhetetlen kelléke. A családokban, a háztartásokban is a jólét, a modern életforma jelképe lett. A már említett mintahatásnak így megvannak a feltételei. A Legtöbb ember alkalmi, szociális ivóként kezdi, majd rendszeres ivó lesz, rendszerint egy-két évtizeden át "egyensúlyban" marad így, és ezután válik mértéktelenül, ártalmasan ivóvá, alkoholfüggővé - vagyis alkoholistává.

A cikk a következő oldalon folytatódik!