Ágybavizelés (enuresis)

Az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna) főleg a gyermekkor pszichés betegsége, melynek hátterében gyakran érzelmi sérülés húzódhat meg. Elfogadott dolog, ha 3-5 éves koráig a gyerek időnként ágyba vizel, de azon túl kóros tünetként kell kezelni, illetve ki kell vizsgáltatni. A vizsgálatok elsősorban az ágybavizelés biológiai okait zárják ki, így a belgyógyászati vizsgálat keretében kizárják a vizeletkiválasztó rendszer betegségét, míg az ideggyógyászati vizsgálat az epilepsziás eredet lehetőségét vizsgálja.

Amennyiben az ágybavizelés kiváltó oka nem szervi eredetű, akkor beszélhetünk elsődleges enuresisről, ha a vizelet-visszatartási képesség még átmenetileg sem alakult ki. Másodlagos ágybavizelés áll fenn akkor, ha a probléma a szobatisztaság készség kialakulása után jelentkezik. Utóbbi eset legjellemzőbb tünete az éjszakai ágybavizelés (enuresis nocturna). Megoldásához, a szoba- és ágytisztaság eléréséhez érdemes szakember, terapeuta segítségét kérni.

A terapeuta először – megfelelő szintű intelligenciavizsgálatok elvégzése révén - meggyőződik róla, hogy a gyermek értelmi fejlettsége arányos a biológiai korával, illetve éveinek számával. Ha a gyermek értelmi szintje elmarad az életkorának megfelelő szinttől (azaz mentálisan retardált), az éjszakai ágybavizelés a megfelelő speciális korrekciós neveléssel gyógyítható.

Az elsődleges ágybavizelési tünet okai között az öröklött hajlam pont úgy szerephez juthat, mint a következetlen nevelési módszerek, vagy az anya-gyermek kapcsolat. A másodlagos ágybavizelés általában pszichikai traumára vezethető vissza. Jellemző lehet a gyermek beilleszkedési nehézsége vagy biztonságérzetének megingása a szülők közötti esetleges konfliktusok, illetve a feszült légkör miatt. Utóbbi jeleit a gyermek minden esetben megérzi, akkor is, ha nincs hangos szóváltás.

Az ágybavizelés terápiája az okok feltárása után is nehéz feladat, a rossz szokás leküzdésében sokat segíthet a szeretetteljes, biztonságot adó családi légkör. A szobatisztaság kialakítása a szülő számára az első komoly próbatétel. Magába foglalja azt a viszonyrendszert, amely a szülők és a gyermek között kialakul, és a későbbiekben az elvárásokra vonatkozóan is meghatározó szerepe lesz.

A mindennapi környezeti hatások és elvárások mindenki számára más terhet jelentenek. Nehéz megküzdeni a saját és környezetünk elismerő szaváért. Akinek önértékelési problémával kell megküzdenie nap, mint nap, mert közvetlen környezete többet vár el tőle, mint ami benne van, időnként nagy szüksége van a feszültségoldásra. Ez néha betegség formájában nyilvánul meg. Az ágybavizelés is egyike lehet ennek a feloldásnak. Elsősorban gyermekkorban jellemző. Az egész napos teljesítési vágy és feszültség után, amint az értelem "álomba merül", vagyis a gyerek elveszíti éber öntudat kontrolját és az alvó öntudatba érzelmek és képzetek nyomulnak be. A gyermek ilyen szorongató helyzetben pusztán testileg is meg szeretne szabadulni a felhalmozódott feszültségtől. Az ágybavizelés tulajdonképpen egy öntudatlan feszültség levezetési forma.

Az ágybavizelés valódi oka igazán a szülőben keresendő, akiknek több megértéssel és szeretettel kellene gyermekük felé fordulniuk. De problémát jelenthet a szülők eltérő nevelése, hamis becsvágya, amit a gyermeken akar "behajtani" és az állandó veszekedés.

Az ágybavizelés lelki okai: "a húgyhólyag sírása, helytelen bánásmód, körülmények elleni tiltakozás, túlzott követelmények, belső feszültség."

Amit tenni kell ágybavizelés esetén

  • végig kell gondolnunk szülőként és felnőttként, mit várhatunk el a gyerektől.
  • Erősítenünk kell a gyerekben a képességeit, szeretnünk, dicsérnünk kell őt, hogy visszanyerje önbizalmát.
  • El kell fogadnunk, hogy saját vágyainkat önmagunknak kell teljesítenünk, de nem hiba, ha az nem sikerül.
  • Segítenünk kell önmagunkká válnunk, és a gyereknek is, hogy önmagává váljon. "Hiszen a nevelés lényege éppen abban áll, hogy a másikban segítjük kifejlődni mindazt, ami lehetőségként benne rejlik, ahelyett, hogy saját elképzeléseinket vetítenénk belé."