A migrént kínzó feszültség érzés kíséri. Feszült állapotban vagyunk, amelyet kizárólag értelmünk segítségével akarunk megérteni, feldolgozni. A féloldali fejfájás mutatja a gondolkodás vagy az érzés egyoldalúságát. Egyoldalú és elfogult szemlélésünk miatt ördögi körbe kerültünk.  Ez a helyzet csak is a feszültség oldásával lazítással rendezhető. Ha például intenzíven koncentrálunk a lábunkra, azonnal megkönnyebbülünk, ez is bizonyítja, hogy a migrént a fej túlterhelése, az értelmi tevékenységekre való túlzott ráhagyatkozás okozza.

A migrén oka a túlzott becsvágyban és a görcsös akaratban keresendő. Akiben nagyravágyása, a tökéletességre, sikerre, és elismerésre való törekvése állandó feszültséget kelt, az ezt hamarosan testileg is érzékelni fogja. A fejfájás e szellemi megerőltetés egyenes következménye, ugyanakkor ürügyül szolgál a betegnek ahhoz, hogy a felelősség alól kivonja magát. A fejfájás alkalmanként olyan erősségű lehet, hogy a betegtől semmilyen teljesítményt nem lehet elvárni. A migrén megkönnyíti az egyén számára a menekülést, hogy bizonyos feladatokat ne kelljen megoldania.

„A migrént kiváltó egyéb okok között szerepelnek a szexuális élet öntudatlan problémái, illetve nehézségei. A betegeknél leggyakrabban kétféle, egymással élesen ellentétes magatartás tapasztalható: egyfelől a szexualitás teljes elfojtása, másfelől a túlzott kompenzáció, a mértéktelen „magamutogatás", mesterkélt bizalmasság és könnyelműség. Mindkét viselkedésforma arról árulkodik, hogy e téma az illető számára problémákat rejt magában. A beteg nem hajlandó a megfelelő szinten szembenézni a szóban forgó nehézséggel, mert fél, hogy ez a valóságban testileg is érinti. A probléma feldolgozását tehát az értelem szférájába helyezi, ahol a keletkező feszültség migrén vagy fejfájás formájában nyilvánul meg.”

A migrén jelzi nekünk, hogy túl sokat „töröm a fejem”, nem hallgatok az érzelmeimre, hanem a „fejem szerint” élek. Pedig az érzéseinket nem szabad gondolatilag visszatartanunk. Ebből következtethetünk arra, hogy a migréntől szenvedő ember nem felel meg önmagával szemben támasztott követelményeinek és retteg a kudarctól.

Amit tenni kell

Tegyük fel magunknak a kérdést: Túlzottan becsvágyó vagyok? Görcsösen törekszem az előbbre jutásra? Min töröm a fejem és miért?

Előfordul, hogy amit az ember gondolatban helyesnek tart, illetve amit az életben megélni szeretne az ellentétben áll egymással és éppen ez okozza a konfliktushelyzetet. Következésképp inkább a belső hangra az érzelmeinkre hallgatva kellene meghozni döntéseinket. Gondolkodásunk alapján túl sokszor mondunk nemet körülményekre ahelyett, hogy igent mondanánk az életre úgy, ahogy itt most létezik. Tudatosítaniuk kellene önmagukban, hogy „Én most élek, mégpedig oly módon, amilyen most vagyok, belső valóságomnak megfelelően élek, nem az elképzelésem szerint, mely azt hajtogatja: Ezt nekem nem szabad megtennem, mert így és így kell viselkednem.”

Aki eszményképeket hajszol, az önnön valóságát tagadja meg, hagyjunk fel azzal, hogy mások elvárása szerint éljünk, hiszen így csak környezetünk vélt ideális elképzeléseit próbáljuk megélni.

Felhasznált irodalom:

Kurt Tepperwein - Mit árul el a betegséged?