Neurálterápia

A neurálterápia története 1925-ben kezdődött, amikor Dr. Ferdinand Huneke egy véletlennek köszönhetően rájött a procain nevű érzéstelenítő meglepő gyógyító hatására. Ez a véletlen felfedezés megváltoztatta az életét. A történet szerint Dr. Huneke nővére hosszantartó, krónikus migréntől szenvedett, ami ellenállt mindenfajta orvosi kezelésnek.

Egy különösen súlyos rohamnál Dr. Hunekének eszébe jutott kollégája tanácsa, hogy próbálja ki az atophanyl nevű reumaellenes szert. Az orvos nem nézte meg a használati utasítást és egyenesen a nővére vénájába injekciózta a gyógyszert. Abban a pillanatban a roham azonnal megszűnt, a kísérő tünetekkel együtt. Amikor ezek után elolvasta a készítmény használati utasítását, akkor látta, hogy a szert nem szabad közvetlenül a vénába fecskendezni, hanem csak izomba. Általánosan elterjedt volt a hiedelem, hogy a procain véráramba jutva azonnali légzésbénulást válthat ki.

Dr. Huneke rájött, hogy a procain nem csak helyi érzéstelenítőként, hanem gyógyszerként is bevált. Az orvos felfedezését követően évekig tartó kutatómunkába fogott a testvérével Walterral. Azt, hogy a szer ártalmas-e, azt saját magukon tesztelték. Folyamatos kísérletekkel kifejlesztették a szer legoptimálisabb változatát, melynek neve impletol. Bebizonyították, hogy a tünetek függvényében gyakorlatilag bárhová be lehet injekciózni: izomba, inakba, szalagokba, mélyebben fekvő szöveti részekbe, vénába, mirigyekbe, artériákba, sőt az idegkötegekbe is. A procaint kis dózisban gyakran elegendő egyetlen alkalommal beinjekciózni ahhoz, hogy a fájdalmas tünetek eltűnjenek. Később, 1940-ben egy újabb véletlen segítette hozzá a másodlagos jelenség felfedezéséhez, amivel végleg beírta a nevét az orvostudomány történetébe. A neurálterápia megalapozójaként még Nobel-díjra is jelölték.

A vizsgálatok során megmutatkozott, hogy a procain katalizátorként hat, képes arra, hogy serkentse a sejtgyógyulási folyamatokat, miközben újra feltölti a sejtfeszültséget. Az injekció hatásának idejére a sejtek túltöltődnek, ezért a legyengült sejtek újra elegendő energiához jutnak, és beindulnak öngyógyító folyamataik. Hogy a gyógyító információ az egész testbe eljut, azt a Huneke-fivérek a vegetatív idegrendszerrel magyarázzák, amelynek villámgyors elektromos folyamatai megnyitják az utat a betegség és a gyógyulás felé egyaránt.

Eleinte csak ott alkalmazták a gyógyító injekciót, ahol a megbetegedés jelentkezett. Számos olyan betegséget tudtak sikeresen kezelni, mint a fejfájás, reuma, neuralgia, isiász, ízületi gyulladás, alhasi panaszok, fül- és szembetegségek, bőrkiütés és álmatlanság. 1940-ben Ferdinand Huneke újabb nagyjelentőségű felfedezést tett. Egy asszony fájdalmas, vállízületi gyulladással fordult hozzá. Gennyes gócot feltételeztek kiváltó okként, ezért az asszonynak eltávolították a gyanús fogait és a manduláját. A betegsége mégsem gyógyult meg. Ennek ellenére kis idő múlva újra felkereste az orvost, ezúttal azért, mert az alsó combján begyulladt egy régi heg. Amikor az orvos beinjekciózta a régi heget, jelentkezett egy olyan másodlagos jelenség, amelyet azóta Huneke-jelenségnek hívnak: hirtelen megszűnt a  vállízület fájdalma, illetve minden korábbi panasz, és az asszony újra akadálytalanul tudta mozgatni a karját. A heg volt tehát az a zavaró mező, amely egy távolabbi testrészen, a karon kiváltotta a panaszt. Alapvetően valamennyi krónikus betegség mögött zavaró mező rejtőzik.

A neurálterápia az akupunktúrához hasonló, de saját pontrendszerrel dolgozva, az adott szervekhez tartozó reflexzónákon, meridiánokon és idegpályákon keresztül szabályozza az egyes szervek működését. A perifériás idegek segítségével jut el a mélyebb gyógyítandó területekhez a hatása. A kezelések mindig steril körülmények között injekciós tűvel történnek. Nagy előnye, hogy képes hatástalanítani a szervezet távoli pontjainak működését befolyásoló zavaró mezőket, gócpontokat. A kezelések során az orvos 0,5-1 %-os Procaint vagy Lidocaint alkalmaz speciális technikával. Ezt a módszert az érzéstelenítő rövid hatóideje és csekély mellékhatásai miatt is előnyben részesítik. Sokszor egy-két kezelés is alkalmas a panaszok megszüntetésére. A neurálterápia alkalmazható önálló és kiegészítő kezelésképpen is.  

A kritikusok a neurálterapeuták szemére vetik, hogy hogyan lehetséges egyetlen gyógyszerrel a legkülönbözőbb betegségek gyógyítása?! A valóságban azonban nem a gyógyszer, hanem a megfelelő helyre juttatott gyógyító impulzus az, amely a szervezetet saját gyógyító erejének aktiválására ösztönzi. Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia által elfogadott, tényeken alapuló orvosi beavatkozásnak minősül a neurálterápia. Egyetemi orvos képző tanfolyamokon lehet elsajátítani ismeretét.

 

Szólj hozzá a neurálterápia fórumon! Kattints ide!